Kiss me? -YoonKook FF.-

5/2

Mint egy doboz. Egy kis doboz. Jungkook kinyitotta a dobozt amelyben egy női gyűrű virított.

-Ez... mi?-nézett mamájára párom.

-Hogy eltudd jegyezni a kislányt akiről múltkor az étteremben meséltél-mondta mosolyogva az a banya, én pedig mérgemben feltudtam volna robbani.

-Öhm, köszönök de nem kell. Van már gyűrűm-mondta kínosan barátom a mamája pedig elszomorodott. -Magunkra hagynál picit?-kérdezte párom mamáját aki bólintva elvitte a gyűrűt is.

-Faszom bele már-káromkodtam el magam mérgesen barátom pedig átölelt.

-Semmi baj édesem-mondta Kookie, és mosolyogva szemeimbe nézett. Még mindig ugyanúgy letud nyugtatni a mosolya mint régen.

-Át megyek a szüleidhez. Majd jövök-mondtam majd adtam egy csókot szerelmemnek és a szülők szobája felé vettem az irányt.

Miután kopogtam be is engedtek, és leültem az ágyukra.

-Mit szeretnél?-mosolygott rám az anyukája, mire én elmoslyodva fordultam feléjük.

-Megkérhetem a fiújuk kezét?-mondtam, az arcomon pedig egy levakarhatatlan mosoly látszódott.

-Látszik hogy jó ember vagy. Nem hazudok ha azt mondom hogy ennek a örülnék a legjobban-mondta Kook apja, az anyja pedig csak bólogatott.

-Köszönöm-mosolyogtam továbbra is, majd elköszöntünk és elmentem.

Visszamentem a szobámba, ám Kook nem volt ott, így gyorsan elvettem a kabátom, és el is mentem.

●●●●

Egésznap gyűrűket kerestem, viszont megtaláltam. A terv, hogy ma vacsora után megkérem a kezét. Remélem igent mond, és örülni fog. Majd meglátjuk mi lesz. A lényeget remélem, magyarán azt hogy boldog lesz.

-Kookie!-szóltam barátomnak aki a szobámba várt.

Mosolyogva odafutott hozzám, majd átölelt. Elballagtam vele az ágyhoz majd mosolyogva merengette pilláit.

-Hamarosan vacsora. Annyira éhes vagyoook!-mondta nyűgösen. Szeretem amikor gyerekesen viselkedik. Olyan aranyos olyankor.

-Oh és hova megyünk?-néztem rá, miközben az ölemben foglalt helyet.

-Még nem tudom... nem eszünk kicsit túl sokszor étteremben?-nézett rám barátom mire én nevetve bólogattam.

-De hát ők visznek minket-nevettem, ő pedig belebújt nyakhajlatomba.

-Sugaaa~ Rendeljünk pizzát! Együtt szeretnék veled lenii~-Nyűgösködött én pedig mosolyogva belepusziltam tincseibe.

-Rendben, rendelünk pizzát. Menj szólj a többieknek hogy ne várjanak ránk-mosolyogtam, majd ki is futott a szobánkból.

Tárcsáztam egy pizzást, majd kikértem olyat amit mind a ketten szeretünk. Azt mondták egy három negyed óra maximum, és magkapjuk.

Innentől már csak az én Kookiemra várok, aki ebben a pillanatban lépett be a szobába, és mosolyogva vissza ült ölembe.

-Mindjárt hozzák a pizzát-mosolyogtam, ő pedig egy apró csókot hintett számra.

-A mamáék nem értették miért akarok itt maradni,de mindenki elment végül- mosolygott én pedig össze borzoltam haját.

-Inkább csak várjuk a pizzát-mondtam, és pólója alá nyúltam. Lassan levettem pólóját, mire ő bele mosolygott csókunkba.

Az ajtónkon kopogtak, mire én szemforgatva léptem az ajtóhoz. Kifizettem a pizzát majd leraktam az ágyunkra.

-Ez finom-mosolygott majd közelebb jött. Pizzánkat lerakva kezdtünk megint egy csókcsatát.

A pizzás dobozt elraktam, Jungkook pedig egy lassú mozdulattal ölembe ült. A fiú hosszú ideig csókolt, elérve hogy bele mosolyogjak csókunkba.

-Inkább fogyasszuk el amit megrendeltem-nevettem egy aprót barátomra, aki elkezdte majszolni a maradék pizzát.

-Életem... elengedsz egy picit?-néztek rá, mire bólintott és leszállt derekamról.

-Mit keresel?-nézett rám barátom, mire én elmosolyodtam.

-Tudod Kookie, gondolkodtam. Olyan sok közös pillanatunk van, és olyan boldog vagyok veled. És szeretném ha így maradna minden-mosolyogtam barátomra.

-Mire akarsz kilyukadni?-ült fel végül barátom és lépett elém érdeklődve.

-Jungkook... lennél a férjem?-mosolyogtam rá letérdelve a gyűrűt mutatva.

-Úristen Suga!-ugrott barátom a nyakamba, én pedig mosolyogva belecsókoltam nyakába. -Igen, igen és igen!-sírt ,-mostmár-, vőlegényem.

-Szeretlek Kookie-mosolyogtam barátomra, kinek szemei könnyben áztatottak voltak.

-Én is szeretleg Yoongi-mosolygott vissza rám, majd csókolt meg szenvdélyesen.

-Ezek után muszáj lesz elmondani a mamádnak-kacsintottam, mire elnevette magát.

Ránézett az ujjára, melyen a gyűrű helyezkedett el, én pedig azzal a kezemmel, melyen az én gyűrűm volt megfogtak kezét.

Rámmosolygott a kisebb majd elnevette magát.

-Átmegyünk anyuékhoz?-kérdezte barátom, mire bólintottam.

Jungkook felkapta a pólóját, majd kimentünk, és a szülők szobája irányába mentünk.

Barátom izgatottan kopogott, majd a szülők beengedtek minket.

-Nézzétek!-Mutatta fel a gyűrűjét barátom, én pedig átöleltem hátulról, és felmutattam én is a gyűrűm.

-Gratulálok!-mosolygott Jungkook apja. Látszott rajta hogy tényleg örül a fiának.

-Annyira boldog vagyok-ölelt át minket az anyja, és mosolygott ránk.

-De még én!-mosolygott Kook.

-Mostmár csak az enyém vagy!-nevettem, majd bele csókoltam nyakába. Tudom hogy szereti.

-Na és mi lesz--- -kezdett volna bele az apja, ha Kookie nem szól bele.

-Nekik is elfogom mondani-mosolygott, majd fejét elfordítva megcsókolt.