Kiss me? -YoonKook FF.-

3/2(karácsonyi külön kiadás.magyarán több szó)

-én... Nem tudom mennyire akarod tudni...-mondta Jungkook.
-Nagyon is-mondtam, Kook pedig felnézett rám.
-Emlékszel amikor berúgtatok, és én voltam az egyetlen józan?-nézett rám kérdően, mire én nevetve bólogattam.
-Emlékszem, Tae és én is Rád mozdultunk-nevettem, majd Kook megrázta a fejét.
-Azon a napon Hoseok vette el a büszkeségem...-mondta lehajtott fejjel, mire aggódóan átöleltem. -Azért lettem olyan zárkózott egy ideig. De persze Hoseok akkor se hagyott. Sok álmatlan éjszakám volt... -mondta végig lehajtott fejjel barátom, majd szipogni kezdett. -Nem álltam késszen erre az egészre 15 évesen.-mondta barátom, mire az anyja nyitott be. Jó idözítés madame.
-Mi történt?-nézett aggódóan fiára, mire Jungkookot átadtam édesanyjának.
-Kincsem... Jobb lenne ha mindent elmesélnél.- mondtam, Jungkook pedig megrázta fejét.
-Nem állok rá készen...-mondta, és anyját kezdte ölelni.

Jungkook anyja elment, én pedig barátomat ölelve nyugtattam le.
-15 éves voltál amikor Hoseok elkezdte?-néztem rá újra, mire egy aprót bólintott. -Nem nézem ki belőle... De hiszek neked-mondtam, majd belepusziltam tincseibe.
-Tizenhetedik szülinapomig...-mondta mire én döbbenten néztem rá. -Persze nem mondhattam hogy ne csinálja...-mondta.
-Annyira sajnállak drágám... -mondtam, majd átöleltem, ő pedig belebújt tartásomba.

Mikor Jungkook teljesen lenyugodott, kicsit magára hagytam, míg én elszívtam a cigim. Ezért volt ilyen kényelmetlen érzésű Hobi hangja amikor beszéltünk a gyerekkorú megrontásáról? Ki tudja. Azt tudom hogy megpróbálom az életem megvédeni,az az Kookot.
-Kookie?-szóltam be neki, mire felkapva fejét kisietett hozzám, majd egy csókot hintett ajkaimra. -Ha haza érünk, elbeszélgethetek Hoseokkal?-néztem rá, mire egy kis idő után bólintott.
-Nyugodtan...-mondta, majd átölelt, én pedig cigimet elnyomva kandikáltam be vele a szobába, majd döntöttem le az ágyra, és ráfeküdtem.
-De akkor te nem szólsz bele rendben?-néztem rá mire egyet bólintott. -És ígérd meg... ha valaha megint ez történne, nyugodtan szólj.-simítottam végig karján mire mosolyogva arcomra puszilt.
-Persze hogy szólok-mondta, majd maga mellé lökött, és átölelt. Kopogtak, majd egy 'gyere' kiabálásunk után Kook anyja lépett be.
-Jeongguk. Van egy rossz hírem...-mondta az anyja.
-Mi az?-nézett rá érdeklődve.
-Nagymamáék jönnek-mondta az anyja, mire értetlenül néztem.
-Az miért is baj?-néztem rá.
-Homofóbok... mi pedig járunk.-mutatott ránk mire én közte és az anyja közt cikáztam szemeimmel.
-És akkor mi hogy a fenébe fogunk romantkizáni, vagy bármi?-néztem rá aggódóan.
-Itt van a szobátok... és el is tudtok menni. De ha velük vagyunk csak barátok lehettek..-szonygyolodott el az anyja is. Fujoshi lelkű.
-Mikor érnek ide?-nézett az anyjára Kookie, mire az anyja megnézve telefonját pillantott az égre, majd ránk.
-Öt perc. Addig váltsatok néhány csókot vagy bármi. De utánna gyertek át hozzánk.-Jungkook anyja kijelentésére elpirult, majd az anyja elköszönt, kiment, én pedig neki estem ajkainak. Egy pillanatra mindenről elfeledkeztünk, így az én ruháim 90%a a földön hevert, mikor is kopogtak. Így amilyen gyorsan csak tudtam, befutottam a fürdőbe ruháimmal együtt, és magamra vettem azokat, mikor egy ismeretlen hangot hallottam meg.
-Szia drágám!-mondta ,-gondolom-, Jungkook mamája
-Szia mama-hallottam végre barátom is.
-Hol van YoonGi?-érdeklődött a mamája, mire vette az adást, így bekiabált hozzám.
-Suga! Gyere már! Ne zuhanyozz órákig!-kiabált nekem barátom, mire én vissza kiabáltam.
-Egy perc! Fel kell öltöznöm!-kiabáltam vissza, majd egy kis időt vártam, és kiléptem a fürdőből enyhén vizes hajjal.
-Jónapot. Yoongi vagyok-mosolyogtam rájuk, ők pedig kezet fogtak velem.
-Látom jó barátok vagytok. Egy ágyon is alszotok-Mosolygott a mamája. Oh hölgyem, ha tudná mit csinálok este az unokájával.
-Nagyon közeli barátok vagyunk igaz?-néztem félmosollyal barátomra, aki csak meglökött.
-tizenkét éves korom óta ismerem-nevetett kínosan barátom.
-És hány éves is vagy Yoongi?-nézett rám nagyapja.
-Huszonegy-mosolyogtam, mire a mamája furán nézett rám.
-Szóval, tizenhat voltál, mikor Jeongguk megismert?-kérdezte értetlenül, mire barátom bólintott.
-Azóta legjobb barátok vagyunk-mondta barátom, mire én bólintottam, és mosolyogva ránéztem.
-Mit szólnátok ha ma elmennénk mondjuk vacsorázni?-mondta izgatottan a nagyapja mire én elmosolyodtam, majd telefonom megcsörrent.
-Ki az?-kérdezte Kook apja rám emelve tekintetét.
- Az... Az apám az.. fel veszem..-mondtam, mire Kook, és az anyja is aggódóan néztek rám, én pedig kimentem az erkélyre.
-Igen? Ki az?-szóltam bele a telefonba, mintha kitöröltem volna számát.
-Az apád vagyok Min YoonGi-szólt bele apám. -Én csak bocsánatot akartam kérni.-vízhangzott a telefonba.
-Miért is?-próbáltam magam megtartani.
-Amit tettem... hogy így viselkedtem mikor megtudtam hogy azzal a fiúval jársz.-mondta apám a telefonba, mire a könnyeim utat engedtek maguknak.
-Tudod milyen szar érzés volt ezt hallani a saját apámtól? Tudod hogy még mindig nem dolgoztam fel ugye? Erre felhívsz, hogy sajnálod. Baszd meg a sajnálásod-osztottam ki apám, miközben valószínűleg zokogtam már.
-Nem beszélhetsz velem így!-mondta apám mérgesen.
-Neked meg jó apának kéne lenni!-mondtam a telefonba, mire két kezet éreztem meg derekam körül, így megfordultam barátom tartásában.
-semmi értelme nem volt bocsánatot kérni-mondta apám, majd kinyomta, én pedug barátom vállában kerestem a megnyugvást.
-Shh... Yoongi... minden rendben-próbált csitítani barátom, majd inkább bevezetett hiszen nem volt kint a legmelegebb
-Mi történt?-nézett rám a mamája, ám egy árva szót se szerettem volna kiejteni számon. Csak barátom öleltem, és próbáltam lenyugodni.
-Azt hiszem mi most magatokra hagyunk-mondta a nagyapja, majd a mamájával kimentek, viszont Jungkook és szülei bent maradtak.
-Nyugodtan menjetek... El leszek magamban...-mondtam.
-Yoongi, itt maradok. Ha akarod ha nem. Baromira szeretlek és NEM foglak ilyenkor magadra hagyni-mondta, és szorosabban ölelt.
-Én csak boldog akartam lenni-sírtam tovább.
-De hisz itt vagyok én. A családod-mondta barátom, miközben felemelte államat.
-A családom vagy... De nem mutathatom ki-néztem az anyjára.
-Nézzétek fiúk... mi lenne ha Yoongi összedobná magát, és kijönnétek? Elmegyünk ma vacsorázni. Az mindenkinek jó lesz-mondta Kook anyja miközben megborzolta hajam.
-Gyere édes.-mondta Kook, majd Jungkook szülei kimentek, mi pedig a fürdőbe mentünk.
-Vegyek fel rúzst?-néztem barátomra, mire bólogatni kezdett.
-De ne valami erős színt-mondta mutató ujját feltartva.
-Rendben-mosolyogtam, majd egy nagyon enyhe rúzzsal berúzsotam magam, és megcsókoltam barátom. -Olyan lettél-nevettem.
-Az nem baj-mondta, majd elkente magán a rúzst, és kiléptünk szobánkból.