álom suli - louis tomlinson

4.fejezet - Hazudsz!

'Igaz, nem érzek semmit ez a lány iránt, de azért ezt nem hagyom....A nők nem tárgyak!'


 ~ Louis William Tomlinson szemszöge ~


Ott hagytam, és egy pár fiút kezdtem keresni akikkel lehet társalogni. Körbenéztem majd megpillantottam egy göndör hajú fiút aki épp nekem intett, hogy menjek oda. Odasétáltam majd helyet foglaltam. Mindegyikük bemutatkozott, majd megkérdezték, hogy milyen szakkörre fogok járni.
-Milyenek vannak?-kérdeztem.
-Van művészeti, olvasó, biosz, énekkar, zenekar és foci-sorolta Liam.
-Gyere focira, mi is arra megyünk....csak még Li nem tudja eldönteni mire menjen-forgatta meg szemeit Harry.
-Én is focira akartam menni, Liam, te mire akarsz?-szegeztem neki a kérdést.
-Háát...még nem tudom, talán biosz vagy olvasó szakkör, de a foci is jó lenne-húzta el a száját.
-Értem-mondtam majd csönd telepedett körénk.

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~


A lányokkal leültünk egy szabad asztalhoz, majd elkezdtük beszélgetni. Beszélgetés közben párszor találkozott a tekintetem Nickével. Egymásra mosolyogtunk. Egyszer láttam, hogy Louis és Nick beszélgetnek, majd Louis csak úgy ott hagyta. Vajon miről beszélhettek?
-Hé Lena, itt vagy?-lóbálta a kezét előttem Rach.
-Mi?! Ja igen, bocsánat....elgondolkoztam-mondta a fejemet rázva, hogy összeszedjem magam.
-Azt látjuk-mondta mosolyogva Peyton.
A pincérek lassan kihozták a reggelinket, mi pedig elkezdtünk enni. Evés közben úgy éreztem mintha valaki figyelne, szóltam a lányoknak de ők azt mondták, hogy csak képzelődök. Reggeli után mindenki visszament a szobájába. Louis pár perccel később jött. Kíváncsi voltam miről dumáltak Nickel...
-Tomlinson, miről beszéltetek Nickel?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Miért érdekel?-ült le velem szembe.
Vállat vontam.
-Hát jó, szobát akart cserélni miattad!-mondta miközben engem fürkészett kék íriszeivel.
-És mit mondtál neki?-felragyogtak a szemeim.
-Azt, hogy 'nem'!
-Tessék? Miért mondtad ezt? Így bár megszabadulhattunk volna egymástól, nem?-kérdeztem hangom felemelve.
-Ne hisztizz! Azért mondtam mert ki akar téged használni!-mondta kiabálva.
-Ez nem igaz, hazudsz!-kiabáltam vissza.
- Higgy amit akarsz! Én tudom az igazságot! Ha annyira vele akarsz lenni, akkor hát menj!-mondta felállva az ágyról majd közelebb jött hozzám.
-Menj a francban!-mondtam majd lepofoztam.
Erre ő elkezdett nevetni.
-Most meg mit nevetsz?-kérdeztem kissé félve....féltem nehogy visszakapjam a pofont.
-Azt, hogy alig vagyunk itt egy napja, még annyi se! És már megkaptam az első pofont-mondta gúnyosan.
-Kaphatsz még ha akarsz!-már éppen lendítettem volna a kezem amikor elkapta a kezem és erősen rászorított.
-Louis, eressz el! Ez fáj...-mondtam miközben próbáltam kiszabadítani a kezem.
-Tanuld meg, hogy nem csak te vagy itt! Én a te érdekedben mondtam neki nemet, hálás lehetnél!-mondta szúrósan.
-Engedd el a kezem!-mondtam majd éreztem, hogy a szemeim könnyezni kezdenek.
-Miért engedjem el?-kérdezett vissza, majd még erősebben szorította meg.
-Ha nem akarod, hogy a többiek meglássák akkor jobban teszed ha elengedsz!
Ekkor hirtelen elengedte a kezem. Totál vörös volt, egy kis helyen még ki  is vérzett. Bizonyára Louis észrevette mert bement a fürdőbe majd egy elsősegély dobozzal tért vissza.