álom suli - louis tomlinson

7.fejezet - Reggel

'Jessicaról is kérdeztünk, de azt mondták hogy neki nem volt kedve jönni. Talán jobb is, hogy nem jött...valahogy olyan érzésem van hogy megtépte volna a hajam, bár nem tudom hogy mi a baja velem...'

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Még egy ideig hülyéskedtünk majd mindenki visszament a szobatársához. Amint beléptem az ajtón Louis megszólalt.

-Az igazgatónő itt járt!-mondta közben a telefonját babrálta.

-Mondott valamit?-kérdeztem miközben leültem az ágyamra.

-Igen! Tájékoztatott arról hogy mikor kell menni órákra, mikor lesz uzsi és ebédszünet. Ja meg átadta a tankönyveket!-mondta ,majd az asztalra mutatott ahova a könyvek voltak lerakva.

-Ahha....okéés, és hányra kell órákra menni?

-Délelőtt kezdünk, 9-re az étkezőben kell lenni, ott megtudjuk hogy ki lesz az osztályfőnökünk és hogy melyik osztályba kerülünk! És keresett téged-mondta és tovább nyomkodta a telóját.

-Értem...miért keresett?-kérdeztem érdeklődve.

-Megakarta kérdezni tőled hogy nem-e lenne kedved énekkarra járni!

-Én nem akarok!-jelentettem ki.

-Miért? Pedig jó hangod van-mondta, de közben rám se nézett.

-Lehet hogy jó hangom van, de nincs kedvem ott énekelni....én szivesebben mennék művészeti szakkörre-mondtam halványan mosolyogva.

Mindig is művész akartam lenni, de a szüleim inkább énektanárhoz irattak. Úgy érezték az énekléssel még vihetem valamire.

-Érdekel a művészet?-kapta rám tengerkék szemeit a srác.

-Ühüm...már kiskorom óta!-mosolyogtam.

-Értem-mosolygott ő is.-Na de menjünk aludni már fél tiz! Holnap nem tudunk felkelni!

Már ennyi lenne az idő?! Nahát....na meg észre sem vettem hogy rajta csak egy pizsama nadrág van és a felső teste fedetlen. Eddig nem vettem észre a tetkóit amik testét diszitik. Figyelni kezdtem a tetóválásait. Bizonyára észrevette hogy figyelem, mivel elkezdett nevetni. Én csak lehajtottam a fejem és úgy nevettem, eléggé elpirultam. Befeküdtem a paplan alá csak úgy abban a ruhában amiben ma voltam.

-Nem öltözöl át?-kérdezte Louis.

-Lusta vagyok rá!-válaszoltam lehunyt szemekkel nevetve.

-És nem tusolsz le?-kérdezett megint.

-Arra is lusta vagyok!-még mindig nevettem.-Majd reggel, most fáradt vagyok.

-Hát oké....na jóéjt!-mondta kedvesen.

-Neked is!-mondtam majd mély álomba merültem.

Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Kinyitottam barna szemeim majd kómásan ránéztem a másik ágyon, békésen alvó fiúra. Elég aranyos amikor alszik! Hogy ezt eddig nem vettem észre...Csak itt egy a bökkenő, hogy nekem Nick tetszik! És tudatom szerint én is tetszem neki...na mindegy! Eszembe jutott hogy nekem le kéne tusolnom. Ránéztem a fali órára ami fél 8-at mutatott. 'Még van időm' gondoltam magamban. Kimásztam az ágyból majd a szekrény felé indultam, kivettem belőle egy törölközőt, fehérneműket és a mai cuccot ami majd felveszek. Ezekkel indultam be a fürdőbe. 15 perc alatt kész voltam a tusolással, gyorsan magamra kapkodtam a ruhadarabokat amiket behoztam. Egy laza kontyba köttem a hajam majd felkentem az arcomra az alapozót majd ki szempillaspiráloztam a szempilláimat és egy kis szájfényt tettem a számra, egy pár kiegészitőt is tettem fel. A hajamat jobban szemügyre vettem és úgy gondoltam hogy inkább kiengedem és egy kendőt teszek bele. 

Mosolyogva néztem a tükörbe, majd kiszambáztam a fürdőből. Louis még mindig aludt én pedig úgy gondoltam valahogy megviccelem. Eszembe jutott a régi 'leöntöm egy pohár vizzel' ötlet. Visszamentem a fürdőbe és a kagylóhoz léptem ahol egy poharat kezdtem keresni. Csak a fogkefés poharat találtam de úgy gondoltam hogy az is jó lesz. Megtöltöttem vizzel majd kiléptem a fürdőszoba ajtaján. Az arcomra kiült egy gonosz vigyor. Odasétáltam az ágya mellé, pont oda ahol a feje majdnem leesett az ágyról. Ekkor egy picit úgy éreztem hogy ezt megfogom bánni. De ebben a pillanatban véletlenül ráöntöttem a pohár vizet. Louis ijedtében felugrott.

-Mi az Isten?!-kérdezte rémülten, én meg csak halkan kuncogtam.

Rám nézett bosszúsan, majd felkelt az ágyból és olyan közel jött hozzám amennyire csak lehetett, ekkor végig futott elmémen az hogy ismét bántani fog, de ehelyett csak suttogott valamit.

-Fuss!-suttogta majd elvigyorodott.

Én ebben a pillanatban futtam volna el, de elkapta a derekam és csikizni kezdett, én pedig felsikitottam. Mindig is nagyon csiklandós voltam. Annyira csikizett hogy már a könnyeim is hullottak a nevetéstől. Végül összecsuklottam nevetésemben, de úgy hogy az ágyra estünk. Még mindig csikizett én pedig már sikitoztam a nevetéstől, egyszer csak véletlenül valahogy lecsúszott az egyik térde és túl közel került hozzám, ekkor hirtelen abba hagyta a csikizést én pedig már nem nevettem tovább. Annyira közel volt az arca az enyémhez hogy szinte ajkaink majdnem súrolták egymást. Mélyen belenézett tengerkék szemeivel az én sötét barna szemeimbe és..........