álom suli - louis tomlinson

13.fejezet - IQ szint, 0?

'-Rohadj meg!-fordultam felé félig.'

Hirtelen megállt. Hátranézett. Tekintete égette az enyémet. Visszasétált hozzám, nagyon közel volt. Kb.10 centire volt arcomtól az övé. Mélyen a szemembe nézett. Tekintetét ajkaimra vezette majd vissza sötét barna szemeimre. Hirtelen magához rántott és erőszakosan megcsókolt. Gondolom a fiúk most nagyon néznek minket. A mellkasánál próbáltam ellökni magamtól ami sikerült is. Amint elengedett teljes erőmből felpofoztam majd kirohantam a szobából. Még hallottam ahogy Niall leordítsa Louist, a többi fiú meg 'oooh'-zik.

Nem akartam Rachelt nyaggatni ezzel ezért inkább máshova vettem az irányt.....Nickhez. Amint az ajtóhoz értem, remegő kézzel bekopogtam. Lépteket hallottam, majd az ajtó kinyílt és Nick ahogy meglátott aggódó arcot vágott.

-Mi történt?-kérdezte aggódóan. Nyeltem egy nagyot, még sosem voltam vele egy szobában.

-Öömmm....bejöhetek?-kérdeztem.

-Ja igen, persze...gyere csak!-mondta majd félreállt az ajtóból. Lassan besétáltam, majd Nick felé fordultam aki épp az ajtót csukta be. Felém fordult majd odasétált hozzám.

-Mond el mi történt...-kérlelt.

Leültem az ágyára törökülésben, ő pedig velem szembe szintén törökülésben. A térdünk összeért. Belekezdtem.

-Majdnem lefeküdtem Louisval....

Lehajtottam a fejem, nem akartam a szemébe nézni. Féltem, hogy mit gondolna rólam.

-Tessék?-kérdezte kicsit hangosabban, biztos meglepte.Nem szóltam semmit...szégyelltem magam. A szemem lassan megtelt könnyekkel, majd végül zuhatagként vágtattak le fehér arcomon. Halkan, szégyenemben sírtam. Nick ezt észrevehette mivel szorosan magához ölelt és nyugtatni és csitítgatni kezdett. Fejemet nyakába temettem és úgy sírtam tovább. Az engem ölelő srác fejét a hosszú barna hajamba temette. Még mindig szorosan ölelt. Nem akart elengedni én pedig ennek csak örülni tudtam, mivel most már megbizonyosodtam arról hogy szeretem Nicket.

Pár perc múlva mikor már megnyugodtam valamennyire Nick elengedett majd kicsit eltolt magától. Halványan mosolyogva megszólalt.

-Mi lenne ha a nap hátralévő részét együtt töltenénk a foci pályán?

-Okés, benne vagyok!-vágtam rá gondolkodás nélkül. A mosolya még nagyobb lett, majd felkelt az ágyról. A kezét nyújtotta, amit el is fogadtam. Kisétáltunk az ajtón majd a hosszú folyosón mentünk végig. A kezem nem engedte el, ez tetszett.

~ Louis William Tomlinson szemszöge ~

Mikor megcsókoltam azt úgymond haragból tettem. Talán már nem tudtam volna mit mondani neki és ezért inkább megcsókoltam. Lena ellökött magától és kirohant.

-Haver, ez meg mi volt?-kérdezte Niall értetlenkedve. Sóhajtottam egyet. Nem tudtam megszólalni, ezért csak vállat vontam. A szöszi megrázta a fejét, majd kisétált a szobából. A többiek is mentek utána, Harry még megveregette a vállam.

-Vigyázz rá!-mondta majd kisétált az ajtón. Bólintottam. Ami azt illeti nem értem Niall, miért van kiakadva?! Hisz alig ismeri Lenát. Bár főként itt én vagyok a hibás. Majdnem lefektettem Lenát. Hogy lehetek ilyen idióta. Tán az IQ szintem lement 0-ra? Hát ez a csaj mellett biztos. Báris amit érzek iránta az........