álom suli - louis tomlinson

5.fejezet - A válladon sírtam!

'Ekkor hirtelen elengedte a kezem. Totál vörös volt, egy kis helyen még ki is vérzett. Bizonyára Louis észrevette mert bement a fürdőbe majd egy elsősegély dobozzal tért vissza.'

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Leült az ágyamra, kinyitotta a dobozt és felém fordult. Nagy markába vette apró kezemet és elkezdte bekötni a kis sebet. Pár perc múlva már a 'masnit' kötötte a fáslin. Belenézett sötétbarna szemeimbe és megszólalt.

-Sajnálom-mondta és éreztem, hogy őszintén beszél.

Én nem mondtam semmit csak lehajtottam a fejem és lehunytam szemeim, így próbáltam visszatartani feltörekvő könnyeimet....nem sikerült....a szemem egyre jobban könnyesedett, majd éreztem, hogy a könnycseppek egymás után folynak végig arcomon. Nem mertem felhajtani a fejem és szembe nézni vele, szerintem azt hitte volna, hogy 'Ez csak egy sírós, hisztériás liba'... Míg ezen gondolkoztam egy kezet éreztem az államnál ami felemelte a fejem és így tenger kék szemeibe nézhettem. Bizonyára észrevehette könnyeimet mivel halványan elmosolyodott.

-Ennyire fájt ahogy megszorítottam? Tényleg sajnálom....-mondta bűnbánóan, én még mindig szemeit kémleltem szótlanul.

Pár percig így ültünk, majd olyat tett amire egyáltalán nem számítottam.......megölelt!

-Kérlek ne sírj! Olyan rossz egy lányt sírni látni!-suttogta füleimbe.

És én még mindig szótlanul ültem ölelő karjai között. Erőt vettem magamon és megpróbáltam elállítani könnyeim zuhatagát. Nem azért sírtam mert fájt a seb, hanem mert még életemben nem veszekedtem ennyit egy nap alatt mint most, és még egy okból.....sosem volt velem valaki ilyen kedves miközben sírtam, bár sosem voltam az a sírós fajta....Emlékszem mikor a 12. születésnapomon mindenből elegem lett! Mindig én voltam az akinek állnia kellett a sarat, én voltam az aki mindig erős kellett, hogy legyen lelkileg.....én sosem sírhattam és ennek következtében minden bánatomat magamba zártam és megtanultam tűrni! Míg az életem gondolkoztam két kart éreztem a vállaimnál amik engem ráztak gyengéden. Mikor magamhoz tértem belenéztem az előttem ülő srác tenger kék íriszeibe.

-Hé Lena, itt vagy? Minden rendben?-kérdezte mosolyogva.

-I-igen....jól vagyok-mondtam dadogva.

Gyorsan letöröltem könnyeimet és magamra erőltettem egy kis mosolyt.

-Köszönöm-mondtam majd felálltam.

Louis értetlenül nézett rám és pedig megindultam az ajtó felé. Kimentem a folyosóra majd Rachel szobája felé tartottam.