11.fejezet - Ki csinálta ezt?

793 55 4
                                    

'Ajkairól áttértem a nyakára, gyengéd puszikkal hintettem be a nyaka egyik részét, majd elkezdtem szívni. Bizonyára gyenge pontot találtam el mivel Lena felnyögött. Ebben a pillanatban Lena megszólalt.

-Louis....'

-...állj le!-mondta határozottan.-Nem akarom! Ez nem helyes....

Szavai hallatán kissé eltávolodtam tőle, viszont még mindig fölötte tornyosultam. Értetlen arccal néztem rá. És ekkor a haverok röhögve berontottak. Mikor észrevették, hogy mit csinálunk, elképedtek! Niall még a gitárját is elejtette. Én és Lena meg sem tudtunk szólalni, nem hogy még mozdulni!

-Már megint mi folyik itt?!-állt az ajtóban lefagyva Niall a többiekkel együtt.

Ekkor Lena a mellkasomnál lökve, ISMÉT lelökött az ágyról. A földet érés ugyanolyan fájdalmas volt, mint reggel.

-Oh...a francba!-mondta, hátsó felem fájlalva.

-Tán a reggel is ez a csaj lökött le az ágyról?-kérdezte Harry kuncogva.

Rápillantottam Lenára aki éppen szemével a pólóját kereste. Felállt és melltartóban a sarokba ment a pólójáért. Mikor a fiúk meglátták, füttyentettek egyet. Lena csak felmutatta nekik a középső ujját. Gyorsan magára kapta a felsőjét, majd hozzám vágta a sajátomat. Amint elhaladt mellettem beszáguldott a fürdőbe és becsapta az ajtót, és ha jól hallottam be is zárta. Nahát ez nagyon király.

-Hé haver, vele csalod meg a barátnőd?-kérdezte Harry nevetve.

-Mármint az ex barátnőmet? Amúgy nem csalom meg....

-Szakítottatok?-kérdezte Liam.

-Ahha...

-Liam, hát nem látod hogy ezen a csajon akarja levezetni a szomorúságát?-mondta Hazza Liamnek.

-Egyáltalán nem erről van szó! Úgy érzem hogy én sem szeretem Elt...na meg ő szakított velem, mivel állítása szerint nem bírtuk volna ki ezt a két évet egymás nélkül-magyaráztam nekik.

Rápillantottam a fürdőszoba hófehér ajtajára és elhúztam a számat. Lehet hogy nem kellett volna ezt csinálnom.

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Beszáguldottam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Lecsuktam a WC-fedőt és ráültem. Kezembe temettem az arcom. Elgondolkodtam azon hogy ismét ezt csinálta, és én megint nem tudtam neki ellenállni. De hogy csinálhatja ezt ha van barátnője?! Észnél van? Bár ezt én is kérdezhetném magamtól. Felkeltem és a tükörhöz sétáltam, végigmértem magam és megláttam a nyakamon éktelenkedő szívást. Király...nagyon látszik. Megkerestem a púdert, kb. 1 kilót nyomtam a kezemre és elkezdtem eltüntetni a szívás nyomát. Egy jó ideig kentem és próbáltam eltüntetni, de végül rájöttem hogy az alapozó nem fog addig ott maradni amíg el nem múlik. Na mindegy...majd lesz ami lesz! Éppen indultam volna ki, mikor hirtelen rám tört a düh és teljes erőmből belevágtam a tükörbe az öklömmel.  Utálom magamat! És azt amilyen naiv vagyok!

Ránéztem a kezemre, véres volt. Ebben a pillanatban dörömbölést hallottam. A srácok akartak bejönni. A vízcsap alá tettem a kezem és lemostam a vért. A kezemet nem akartam bekötni, mert akkor mindenki azt kérdezni hogy 'Mi történt?'. Kis idő múlva kinyitottam az ajtót és nyugodtan kisétáltam, mintha semmi sem történt volna.

-Hé, csaj! Jól vagy?-kérdezte a fekete hajú, akit azt hiszem Zaynnek hívnak.

Nem szóltam semmit, csak a földet kezdtem pásztázni.

-Mi volt az a csörömpölés?-kérdezte Louis nyugtalanul, majd bement a fürdőbe és elordította magát.-Mi a szart csináltál a tükörrel?

Nem válaszoltam. Nem volt hozzá erőm. Leültem az ágyamra. Már nem bírtam a nyomást. A szöszi odasétált hozzám és leült mellém.

-Minden rendben?-kérdezte óvatosan.

-Ühüm..

-Megtudhatom hogy mi a neved?-kérdezett ismét.

-Lena-mondtam halkan.

-Rendben, szóval akkor mi is történt?-faggatott.

-Semmi!-vágtam rá hirtelen.                                  

Csak megrázta a fejét, és átölelt. Véletlenül megérintette a karomat ahol a zúzódás volt. Felszisszentem. Bizonyára meghallotta, mivel eltolt magától.

-Mi fájt?-kérdezte, én csak lehajtottam a fejem.

Sajnos ujjatlan póló volt rajtam és simán észrevette a jobb karomon az éktelenkedő zúzódást. Erős kezébe vettem a karomat és jobban szem ügyre vette a sebet.

-Ki csinálta ezt?

álom suli - louis tomlinsonOù les histoires vivent. Découvrez maintenant