álom suli - louis tomlinson

17.fejezet - Váratlan dolgok

'Ott álltunk és smároltunk egy ideig, majd levegő hiány miatt elváltak ajkaink.'

Őszintén szólva nem akarok semmit Lenatól, a szexen kívül. A teste csodálatos, a feneke is, a lábai....a telt ajkai. A mellei nem túl nagyok, viszont megfelelő. Elájulok tőle amikor meglátom, szóval egyszerűen lélegzet elállító. Bárcsak az ágy felé tartanánk már!

Miközben ezeken gondolkodtam, persze hogy valakinek félbe kellett szakítania. És vajon ki volt az? A kedves igazgatónő, aki így szólt hozzánk.

-Az uzsonna szünet evésre való, nem pedig nyalakodásra!-dorgált meg minket. Gondoltam magamban hogy 'Hülye tyúk! Maga is volt huszonéves...' De persze ezt nem is akartam volna mondani, baj keverő még nem szeretnék lenni, viszont nem is lett volna időm e mondat kimondására mivel megfordult és pökhendisen végig vonult a folyosón. De azért valamit csak úgy baromságból még kimondtam.

-Bla-bla-bla....-forgattam meg szemeim. De rögtön el is szállt a röpke haragom, mert Leni kedvesen mosolygott rám. Visszamosolyogtam rá, majd a diri figyelmeztetését figyelmen kívül hagyva megcsókoltam. Belemosolygott csókunkba. Majd végül megpillantotta Lena az igazgatónőt. De nem értem, hogy hogyan, mert nem csukott szemmel kell 'csókot lopni' a másiktól?! Na de mindegy mert itt jön képbe a diri... Végül semmi megjegyzést nem tett csak mosolyogva megrázta a fejét.

~ Louis Tomlinson szemszöge ~

Csendben ültem egy padon és vártam hogy El megérkezzen. Egyszer csak megpillantottam egy ombre haj koronát. Arca ragyogott... mint mindig. Mikor megpillantott szaladni kezdett felém. Felálltam majd vártam hogy ideérjen. Mikor ideért rögtön megölelt.

-Sajnálom...-motyogta a vállamba. Elmosolyodtam és belepusziltam a hajába. Óvatosabb eltoltam magamtól és a bejárat felé kezdtem húzni.

A szoba előtt megálltam és előkotortam a szoba kulcsot, majd kinyitottam az ajtót. Leültünk az ágyamra, rámosolyogtam jelzésképp hogy kezdje el a mondandóját. Lassan belekezdett és mindent szóról szóra elmondott.... Mesélt az érzelmeiről, a családi problémákról és még sok máskor. Mindent csendben végighallgattam és bólogattam. Szólásra nyitotta ajkait.

-Szóval....akkor...képes lennél újrakezdeni velem?-nézett rám angyalian. Elmosolyodtam majd közelebb húzódtam hozzá. Megcsókoltam. Imádtam a puha ajkait.

-Ezt veheted egy igennek...-motyogtam ajkaiba. Egyszer csak zajt hallottam az ajtó felől. A kilincs mozgolódni kezdett majd kopogást hallottunk, és furcsa szavakat amik káromkodásra hasonlítottak. Tovább hallgatóztunk és végre rájöttem, hogy Lena az aki zsörtölődzik a kulcslyukkal, mivel benne felejtettem a kulcsomat, és nem tud bejönni. Odasiettem az ajtóhoz majd gyorsan elkezdtem kizárni, majd szóltam Lenanak.

-Várj, ne káromkodj már! Mindjárt kinyitom!-mondtam kissé mérgesen.

-Jaj Louis, mért hagyod benne a....-kezdett bele Lena, majd megpillantotta El-t az ágyon ülve. -A kulcsot?!...

Meglepődötten kapkodta tekintetét köztünk, majd fintorgott egy kicsit rám nézve. El hangját hallottam meg a hátam mögül.

-Ő meg ki?!-kérdezte értetlenül.

-A szobatársa..-válaszolt Lena helyettem kissé flegmán. Lenara emeltem a tekintetem majd értetlenül néztem rá hogy mi baja van. Válasz nélkül az ágyához sétált, majd kivett az ágy alól....egy....gitárt. Csendben kiviharzott a szobából majd becsapta az ajtót.