álom suli - louis tomlinson

12.fejezet - Rohadj meg!

'Erős kezébe vettem a karomat és jobban szem ügyre vette a sebet.

-Ki csinálta ezt?'

Nem válaszoltam neki. Nem akartam, hogy tudják.

-Lena, válaszolj! Ki volt az?!-kérlelt.

Szemébe néztem és elhaló hangon elmondtam.

-Louis...-nyögtem ki, mire a szöszinek elkerekedtek a gyönyörű kék szemei.

-Tessék?!-kiabálta el magát döbbenten.

A többi három srác csak értetlenül nézett ránk.

-Képes lenne ezt tenni?-kérdezte, én csak elhúztam a számat.

Mivel éreztem, hogy bízhatok benne, ezért félénken előhúztam a bal kezem ami eddig a derekam mögött volt. A szöszke azt is jól megfigyelte, majd rákérdezett.

-Ezt is ő csinálta?

Bólogatni kezdtem. 

-Hogy tehet ilyet?-kérdezte önmagától.-Srácok, gyertek ide!

A többi fiú idejött, kivéve a göndör. Ő Louisnak segített. 

-Mi az?-kérdezte az egyik.

-Nézzétek...-mutatott a karomra és a csuklómra.

-Mi történt vele?-kérdezte ismét ugyan az a hang. Nem láttam ki az, mivel lehajtottam a fejem és behunytam a szemeim. Nem akartam hogy megtudják, mert akkor Louist fogják hibáztatni. Senkinek sem kívánom hogy 'megkövezzék'. Ekkor Louist hallottam káromkodni.

-Hülye liba!-akármennyire is nem figyeltem rá, ezt mégis meghallottam. Hirtelen felálltam és gyors léptekkel elé álltam. Éles tekintettel nézett rám. Könnyektől nedves barna szemeimmel kémleltem őt.

-Miért is vagyok én hülye liba?

Gúnyosan elnevette magát.

-Hogy miért vagy az? Széttörted a tükröt! Ki kell fizetnünk te agyament!-kiáltotta arcomba minden egyes szavát. Hangos szavaitól muszáj volt lehunynom a szemem.

-Nem te törted szét, hanem én! Így én fizetem!-lassan nyitottam ki pupilláim. 

Nem válaszolt semmit, csak állt előttem szótlanul és a szavakat kereste hogy visszavágjon. 

-Ha már széttörted, akkor már nehogy én takarítsam fel! Azért voltam olyan kedves és egy rakásra tettem!-mondta gúnyos hangon és elsétáltam mellettem, de úgy hogy szándékosan nekiment a jobb karomnak ahol a zúzódás volt.

-Rohadj meg!-fordultam felé félig.