Néma Könnyek (ChanYeol-EXO) [BEFEJEZETT]

Prológus

Mindenről csakis te tehetsz! Kicseszett egy gyerek vagy! - becsapva maga mögött az ajtót megindult felém. Nagyon megijedtem, mindig elszaladt anyával a ló, de most nem tudom mi történt. Kezemnél fogva felrántott a földről, mikor kitombolta magát, elengedett és eltűnt a lakásban.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy tényleg ennyire rossz volt-e a gyerekkorom akkor egy határozott igennel válaszolnék. Anyukám szabadidejében mindig leitta magát, miközben ütött vagy gúnyolódott rajtam. A szüleim közti sokszoros nézeteltérések miatt hagyott itt minket apukám, attól a pillanattól viselkedik így velem anya. Mindenki, aki a városban él és hallott a történetemről sajnálkozva pillant rám. „Szegény gyerek, hisz még nagyon fiatal!" „Nézdd, hogy néz ki!", majd egy halk „Sajnálom szegényt" megjegyzéssel elfordulnak tőlem, ahelyett, hogy bárki segített volna nekem.

Ez az incidens általános iskolában történt, nem lehettem alig hét vagy nyolc éves, de már olyan dolgokat éltem át, amik a velem egykorúak nem. Őket szerették, óvták, biztatták mindenben, nekem ez sosem adatott meg. Már akkor is voltak olyan gondolataim, hogy: „Mi lenne, ha nem mennék haza, egyáltalán hiányoznék anyunak?" A kérdésre a válasz nem, senkinek.

A középiskolás éveimet sajnos nem kezdtem túl fényesen. A legtöbb általános iskolás osztálytársaimat is ugyanabba az iskolába vették fel, mint engem. A pletykaterjesztés ugyanúgy folytatódott ott ahol tavaly abba maradt. Új életet akartam kezdeni, barátokat szerezni, de ez nem sikerült. Ismét kirekesztettek majd egyedül hagytak, ilyenkor éreztem át igazán, hogy milyen undorító világ is ez. Változtattam a hozzáállásomon már nem szeretnék senkinek megfelelni, szinte láthatatlan lettem, felszívódtam erről a világról. Szellemnek lenni nem is volt olyan rossz, amíg meg nem jelentek a rosszakaróim, akik érezték milyen gyenge vagyok és ezért könnyen célponttá váltam. A helyzetem miatt teljesen egyedül voltam, senkire sem számíthattam.

Ekkor gondolkodtam először azon, hogy hogyan is tudnám kioltani az életemet, egyszerűen csak eltűnni erről a helyről.