Néma Könnyek (ChanYeol-EXO) [BEFEJEZETT]

4. Fejezet

Kicsöngettek.

A mai nap volt a legrosszabb, osztálytársaim bombáztak a sértő szavaikkal, amiért egyáltalán hozzámertem szólni, vagy csak rá mertem nézni ChanYeolra. A lányok ismét megtaláltak engem és terrorizáltak, megaláztak. Borzasztó volt, soha többet nem akarom ezt átélni.

Lassan hazafele vettem az irányt mikor egy kéz a semmiből megragadta a csuklómat. Riadt tekintettel pördültem meg. - Ne haragudj! -először nem volt kedvem válaszolni neki, tartózkodtam tőle, hisz miatta bántottak.

- Miért? Miért kérsz bocsánatot? - Legszívesebben az arcába röhögtem volna, helyette lehajtottam a fejemet.

- A tegnapiért, Kai nagyon elragadtatta magát. - kínosan felröhögtem majd kihúztam a kezem a karjai közül.

- Milyen érdekes, hogy te kérsz bocsánatot, azért amit a barátod tett. - néztem rá. Megmutatva a lila-kék foltokat és a sebeket az arcomon.
Ő csak nagyra nyílt szemekkel nézte az arcomat, végig tekintette a hegeket, amik a sebeim után maradtak. - Jól vagy?- miután nem válaszoltam csak egy hosszat sóhajtott. - Nem fogsz hozzám szólni, igaz? - elkaptam a tekintetem majd faképnél hagytam.
- Várj! Ne menj el! - jött utánam - Még csak nemrég jöttem ebbe a körzetbe, esetleg körbe tudnál vezetni? - Ugrott hirtelen elém, amitől én csak megtorpantam.

- Nem, ott vannak a barátaid. Miért nem kéred meg őket? Hagyj engem békén! - indultam meg véglegesen az úti célom felé. Ő csak követett, szerintem jobb lett volna, ha nem is szól hozzám.

„2014. 09. 25"

- HAGYJ MÁR BÉKÉN! Nem miattam ment el apa, MIATTAD, MIATTAD, MIATTAD! Miért nem bírod ezt elviselni? - üvöltöttem rá az édesanyámra.

- Még hogy miattam? Ugyan, túlságosan rühellt édesapád téged. Itt inkább, te vagy az, aki nem tudta feldolgozni! - mutatott rám.

- Miért vagy velem ilyen? Csak ezért? Ezért a SZARÉRT! MERT APÁM RÜHELLT? - könnyeimet nyelve küzdöttem az ellen, hogy neki ne menjek saját anyámnak, helyette fogtam magam és kirohantam a lakásból.

Egyenesen a Patikába.

- Jó estét, mit adha...

- A legerősebb nyugtatókat szeretném kérni. Anyukámnak lesz, mostanában nem nagyon tud aludni. - hadartam el a lehető leggyorsabban.

- Az egész hónapos adagot, nemrég vitted el, el is fogyott volna?

- NEM! - ordítottam rá. - Elnézést, nagyon sajnálom, csak az orvosokat ne.. - nagyon megijedtem.

- Nem tehetek semmi mást. - Mire elájultam, másnap a kórházban ébredtem.

Elvileg kivizsgáltak és rájöttek, hogy lassan 3 hónapja szedtem a gyógyszereket rendszertelenül.

Ez volt az első kísérletem, amikor ténylegesen meg akartam halni

12 évesen.