Néma Könnyek (ChanYeol-EXO) [BEFEJEZETT]

22. Fejezet

Három nap. Három nap telt el, azóta. Miután szorosan karjai közé zárt, elmesélte milyen kapcsolat van közte és Xion között. Mint kiderült régebben, avagy a tavai tanév során hatalmas balhé volt körülöttük, ChanYeol elmondása szerint, Xion kezdett el verekedni az egyik ismerősével, ő csak le akarta nyugtatni a fiúkat, mire őt is belekeverték a verekedésbe. Xion-t és Sehun-t (Chan akkori legjobb barátja) kirúgták a suliból, Chan-t csak közmunkára fogták, de az osztályából kiutálták, a lányok és a fiúk egy része Xion pártját fogta. Az okát, hogy miért kezdtek el verekedni sose fogom meg tudni, mikor rákérdeztem nagyon hallgatott.

Ismerem ezt az érzést, mikor elmondanád mindenkinek, de nem teheted.

A gondolataimba merülve pörgettem a telefonomat az ujjaim között, mikor hirtelen rezegni kezdett. A kijelzőn az Ígéret szó villogott, elhúztam azt a pici zöld ikont, majd a fülemhez emeltem a telefont.

- Tessék, itt Kae MinYoung beszél.

- Szia, ChanYeol vagyok. Gondolom nem mentetted el a számomat...

- Még nem, de lefogom. –hazudtam- Miért hívtál?

- Csak azon gondolkodtam, hogy nincs-e kedved elmenni valahova?

- Lenne kedvem.

- Tényleg? –hangja alapján nagyon boldognak tűnt.

- Aha. Most merre vagy? Elmegyek hozzád.

- Most? –néztem ki az ablakon zavartan forgolódott a lépcsőházunk előtt- Éppen erre fele tartok, nemsokára a házatok előtt leszek.

- Hazug!

- Miért? –lepődött meg.

- Csak nézz fel és meglátod. –Ő avval a lendülettel felfele fordult, akkor látott meg engem.

- Agh, szóval az erkélyen voltál. –zavartan belenevetett a telefonba.

- Szóval, nemsokára itt leszel? –böktem vissza.

- Valahogy úgy.

Az erkély ajtaja kinyitódott majd anyám részeg ábrázatával találtam szembe magam. Biztos vagyok benne, hogy Chan nem látja anyut onnan lentről, így csak lassan leeresztem a telefont a fülem mellől.

- Oh, anya. Itthon vagy? –kérdeztem megszeppenve.

A telefonból kiszűrődő hangokból tudtam meg, hogy nem raktam le a telefont.

- Mégis miért vagy itt az erkélyen? –rántott be a lakásba.

- Figyelj anya...- a földre esve kúsztam hátrafelé- Csak az alkohol beszél belőled, ne csinálj semmi butaságot.

- Micsoda? Feleselsz az anyádnak? – abban a pillanatban meglendítette a karját, amiben a Sojus üveg volt, majd hozzám vágta. Hangosan felsikítottam, majd zokogni kezdtem.

- Na, most eredj vissza a szobádba, és meg ne tudjam, hogy kijössz onnan!

Anya bement a hálószobába, majd hassal lefele, az ágyra dőlt, arcomhoz kaptam, egy hatalmas heg keletkezett rajta, ömlött belőle a vér. Ismét a fülemhez tettem a készüléket, majd szaggatott hangon így szóltam. – Tíz perc és lent vagyok, várj meg. Majd amikor lementem ne kérdezz semmit, kérlek.

Kérlek.

Aznap sajnos nem jutottam le ChanYeolhoz, anyám bezárta az ajtót és elhajította valamerre a kulcsot, bő tíz perc alatt sajnos nem találtam meg. Egy üzenetet tudtam csak írni Channak.

„Ne haragudj, sajnos nem fogok tudni elmenni  ma veled. Anyával van programom, tudod ilyen csajos nap. [:)] Bocsi,holnap találkozunk suliban."