Néma Könnyek (ChanYeol-EXO) [BEFEJEZETT]

14. Fejezet

- Hallo, MinYoung! Figyelsz te rám egyáltalán? –lengette meg karját arcom előtt. Mostanában egyre jobban elbambulok, lehet, le kellene szoknom erről.

- Igen, tanár úr? Elnézést, nem figyeltem magára.

- Látszott, hogy más merre barangolsz. –nevetett fel- Figyelj, holnap indulunk reggel tíz órakor az iskola előtti parkolóban. Onnan indul a busz Kongdzsuba, rendben?

- Rendben, tanár úr. Ott leszek! – összepakoltam a dolgaimat az asztalomon, felálltam, meghajoltam majd távoztam a teremből.

Sosem szerettem az osztálykirándulásokat, több napon keresztül egymás vérét szívjuk, ha eddig nem tettük volna meg a teremben, kapunk külön programot is hozzá. Nagyszerű! Amint hazaértem ledobtam a táskámat, átöltöztem és elkezdtem bepakolni holnapra. Ruha, alsónemű, költőpénz, papucs, tisztasági szerek és s a többi...

Mezítelen lábakkal csattogtam ki a konyhába hátha találok valamit a hűtőben, de kongott az ürességtől. – Ideje lenne boltba menni. – felvettem valamit a lábamra, kapucnimat a fejemre húztam majd elindultam a közeli kereskedésbe. Ahogy beléptem az ajtón, biccentettem az eladónak majd a polcok közé vándoroltam.

- Hát nem hittem volna, hogy itt találkozunk ismét. – halk nevetés hallatszott a hátam mögül.

A volt osztálytársam Xion hangját hallottam meg, az ő hangját bárhonnan kiszúrom. Jellegzetes vékony mégis férfias hangja volt.

- Én sem hittem volna, hogy egyáltalán még találkozunk Xion.– fordultam felé- Régen láttalak, hogy megy sorod?

- Megvagyok, jól megy a tanulás, de valami mindig hiányzott az életemből. Most még jobban érzem magam, amiért láthatlak.

- Én érzem megtisztelve magam. – néztem szemébe majd kitört belőlünk a nevetés- De rég nevettem ilyen jót.

- Ugyan, mesélj, mit veszel? – Nézelődött a polcok között.

- Feltöltőm a hűtőnket, meg holnapra vásárolok valamit, kell valami az utazásra.

- Oh, most van az osztálykirándulós szezon igaz? –mire én bólintottam- Értem, sosem volt ínyedre az ilyesmi.

- Sajnos nem. Viszont sietek haza, mielőtt anyu hazaérne. –vittem a megvásárolni váró dolgokat a kasszához.

- Nem akarlak feltartani, jó volt beszélgetni egy kicsit. – sétáltunk ki az üzletből- Még láthatlak valamikor?

- Remélem, vigyázz magadra és egyél rendesen! – a fiú közelebb lépett majd hirtelen megölelt.

- Igenis! – nevetve ellépett előlem – szia, Min! – integetve távozott.

- Hívj fel, ha lesz időd! –kiabáltam felé, ő csak mosolyogva hátra tekintett és integetve tovább sétált.

Xionnal egy ideig legjobb barátok voltunk, nagyon jól kijöttem vele, de hirtelen elköltőztek Szöulból. Akkoriban lettem az a személy, aki most vagyok.