Néma Könnyek (ChanYeol-EXO) [BEFEJEZETT]

15. Fejezet

A Xionnal való találkozás után egyből felhívott, az egész délutánt szinte végigbeszéltük. Anya aznap nem jött haza, így tudtam használni egy kicsit a laptopot, amit a szobájában tart. A vele töltött idő elfelejtette velem azt, hogy ma egy szörnyű háromnapos kirándulásra kell mennem, többször figyelmeztetett arra, hogy ha nem pakolok, össze el fogok késni, ami pontosan így történt.

Éppen névsorolvasás közepénél tartottak mikor is az én nevemet hallottam meg. – Jelen! – amilyen gyorsan lehetett feltettem a kezemet, hátam mögül szitkozó megjegyzéseket hallottam. Sejtettem, hogy ez lesz.

- Yah, Min! Már azt hittem megint nem mehetünk el miattad kirándulásra. –lépett felém az osztálytársam- Ezt most megúsztad. – széles vigyor húzódott az ajkán- Remélem, nem kerülsz el a kirándulás alatt! – meglökve a vállamat tovább sétált.

- Jól van gyerekek, mindenki megvan, szóval most szaladjatok, foglaljátok el a helyeiteket! – tessékelt fel minket a tanár úr a buszra.

Jó pár kiránduláson részt vettem már, így tudom mikor hova kellene ülnöm a buszra. Kirándulásokkor az osztály nagy része hátra ül a társaság miatt, a csendesebbek, mégis jelentősebb, emberek azok a hátsó fertály előtti csendes övezetbe ülnek, akik rosszul vannak azok pedig előre.

A hányós társaságból alig két ember ül legelöl, így hát egy sorral hátrébb és pontosan a másik sorban, mint amiben ők ülnek.

Szorosan az ablak mellé helyezkedtem el teljesen eltűnve a sorok között bár, nem mindenki szeme elől tűntem el.

- Remélem szabad ez a hely! –vetődött le mellém ChanYeol.

- Most már nem. – motyogtam az orrom alá.

- Valamiért annyira ismerős ez a szituáció, már tudom is miért. –mosolyodott el.

- Jól ment a találkozód a nagyszüleiddel? Azóta nem nagyon beszélgettünk.

- Igen, örültek neki, hogy láthattak, viszont valami nagyon furát mesélt nekem. Képzeld miután elmentem tőlük betért hozzájuk a nagyi szerint egy gyönyörű lány, csurom vizesen. Elmesélte azt is, hogy náluk aludt aznap éjszaka. – nézett rám- Esetleg nem láttad az a lányt? Azt mondtad, hogy a parton volt dolgod, így gondolom csak láttad őt. – nézett ki az ablakon.

- Még hogy gyönyörű. –nevettem fel- Igen láttam, szegény talpig szétázott.

- ChanYeol! Van még itt hátul egy üres hely, gyere gyorsan! – kiabáltak hátulról a fiúk.

- Menjél csak, jobb lenne, ha most hátra mennél. – mosolyogtam fel rá.

- Pedig az volt, és még mindig az, vagyis gondolom. –nevetve felállt- Még beszélünk. –azzal a lendülettel hátra ment a többiekhez.

Kongdzsu egy kicsit messze van Szöultól, a zsebemben lévő fülhallgatóhoz nyúltam, bekapcsoltam a legelső zenét, ami a listán volt. Fejemet az ablaknak dőlve pihentettem, figyeltem a körülöttem elsuhanó tájat. Kínszenvedés lesz az elkövetkező néhány óra.