Save Me! (Yoonkook ff) |BEFEJEZETLEN|

Part 4

Yoongi szemszöge

Nem tudom mi vezérelt, amikor ezt megtettem. Csak bámulom a lihegő Kook-ot. Megint előjött, az a furcsa érzés, mint amikor kórházban volt. Talán.. Szeretem? Hogy lehet, hogy egy full heteró beleszeressen egy fiúba? Lehetetlen. Mégis velem megtörtént, már oly rég.
-Yoongi. E-ez mi volt?-Olyan édes. Értetlen a hangja, de az arcán látom, hogy igen is érti mi történik.
-Jungkook. Akarod hallani az igazat? -Félek.
Bólint egyet, és mélye a szemembe néz.
-Az egész akkor kezdődött, amikor ide kerültél, ehhez a kiadóhoz, és melléd osztottak be. Ez volt 4 éve. Utáltalak, teljes szívemből. Aztán valahogy megszerettelek. Rájöttem hogy nem vagy te olyan buta. Beléd szerettem. Azért voltam olyan távolság tartó, és rideg, mert féltem az érzelmimtől. Azt gondoltam tönkre tennélek ha bevallanám neked, hogy beléd estem. Először a saját érzelmeimet sem akartam elfogadni, nem akartam szenvedni, de végül győzedelmeskedett, az irántad érzett imádatom.-Tátottszájjal figyeli minden egyes szavam. Megzabálom.- Egészen eddig a pontik szenvedtem. És meguntam. Láttam mennyire szenvedsz tőlem. Öngyilkos akartál lenni miattam. Ezért úgy döntöttem ott hagyom a kiadót, hogy ne szenvedj miattam többet. De önző voltam és nem tettem meg, mert nem tudnék nélküled élni.-Megfogja a nyakkendőm, magához húz és tiszta szenvedélyből megcsókol.
-Szeretlek Min Yoongi!-Hallatszik a szájából, nekem meg a lélegzetem eláll ezektől a szavaktól.
-Én is szeretlek Jeon Jeong Guk!-Megcsókoltam megint.-Lennél a párom?
Elpirult, kicsit hezitált, átgondolta a dolgokat de belement. Ölembe mászik, és ad pár csókot a nyakamra. Beleborzongok párnácskái érintésébe, baromira tetszik.
-Ugye nem akarod titkolni mások előtt?- Abba hagyja csókolgatásom és komoly tekintettel rám néz.
-Nem. Téged? Soha! Mindenkinek tudnia kell hogy foglalt vagy, és az enyém Kookiem.
Pár helyen kiszívom a nyakát, és rávigyorgok. -Így jobban tetszel.

*
Jungkook szemszöge

Jövőhéten lesz karácsony, és még nem tudom mit vegyek Yoonginak. Mióta összejöttünk nagyon sokat vagyunk egymás társaságában. Elmesélte, hogy szokott zenéket írni, és egyiket én ihlettem meg. Mutatott párat művei közül, de azt amit én inspiráltam nem mutatja meg. Sokat alszik nálam, mert mindig olyan kimerült munka után, és az én házam közelebb van a kiadóhoz. Nem akarja beismerni, de én tudom, hogy az egyik ok, amiért olyan sokat van nálam én vagyok. Sokan lenéznek minket az utcán, amikor nagyrirkán kézen fogva sétálunk, ettől mindig elszomorodok. Yoongit nem érdekli mások véleménye, de nekem a munkámból adódóan is figyelnem kell mások véleményére.
Éppen sétálok hazafelé, amikor meglátom Yoongit az utca másik oldalán. Átfutok az úton, amikor egy kocsi sincs a láthatáromon. Odarohanok Yoongihoz, és hátulról átölelem, kicsit veszít az egyensúlyából, de megtartom.
-Hé! Könyök, majdnem fellöktél-elneveti magát, és szembe fordul velem.
-Tudod te ki köyök!-Durcásan nézek mély barna szemeibe, amelyen kivételesen nincs kontaktlencse.
-Ne durcáskodj mert nem kapsz cukorkát. -Megpöcköli az orrom. Mindig ezt csinálja.
-Mért vagy itt ilyen hidegben az utca közepén?
-Semmi közöd hozzá.-Ehhez a rideg mondathoz, egy olyan melengető mosoly társul, ami ritka látvány az én páromtól.
Pár percnyi vita után elárulta, hogy egy régi barátját várja. Sose hallottam még róla. Állítólag Dél-Koreában ismert idol, és nagyon szép hangja van meg jóképű. Valószínűleg azért nem hallottam róla, mert 7 éves koromban ide költöztünk Japán fővárosába Tokióba. Dél-Koreai származású vagyok, de Japán a mindenem. Yoongi is Dél-Koreai, ő csak a munkája miatt van Tokióban. Itt kapott jólfizető állást amit, azt mondja nem szeret, de látom rajta, hogy ez a munka a mindene.
Együtt várjuk a rejtélyes barátjá, kicsit izgulok, gyomrom teljesen összeszűkült.
Megpillantok a távolban egy alakot, alacsony, nagyon divatos, ide látom, hogy mosolyog, narancssárgára festett haját összekócolja a kis szellő, ami bejárja az utcát.
Amikor ideért nagy hévvel megöleli párom, majd engem.
-Park Jimin vagyok.-Felém fordul, meghajol majd kézfogásra nyújtja a kezét.
Milyen pici kezei vannak.
-Jeon Jeong Guk. -Meghajolok majd megfogom a kezét és megszorítom.
Mosolyog, folyamatosan mosolyog, idegesít. Lassan egy órája, hogy itt van velünk, teljesen elvette tőlem szerelmem.
Unom. Nem akarom nézni, hogy vele boldogabb Yoongi mint velem, haza akarok menni. El akarok tűnni innen. Gyors ötletemnek eleget téve, sarkon fordulok, és otthagyom őket. Se köszönés, se magyarázkodás mért megyek el, csak eljöttem.
Hazaérve levetem magam a kanapéra, betettem valami nyálas romantikus filmet, és élveztem a magányt, a magányt, ami képes lenne megölni.

Na sziasztoook!
Kicsit soká hoztam ezt a részt, de megvannak rá az okaim, amiért most hozom.
Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, várom a visszajelzéseket.
Puszil titeket, Orsi-chan!❤