귀신 ( HyungWonho ) (3. Évad )

18. This christmas🎄

Sziasztok! Ezzel a kis szösszenettel szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni. Kicsit elhavaltam az utóbbi időbe, de ha minden jól megy, holnap hozom az utolsó részt. Addig is ezt csendben itt hagyom. 😊💕

Hyungwon pov:
Már hatodik hónapja vagyunk együtt Hoseokkal. Életem legboldogabb időszakát élem. Jelenleg az első közös karácsonyunkra készültünk, ami szerettem volna, ha mindkettőnk számára tökéletes lenne. Már egy csomó ajándékot vettem Neki, hisz egymáson kívül nem maradt senkink. December 24-e, hajnali fél öt volt. Hoseok javában aludt, én pedig úgy döntöttem, meglepem egy kicsit. Nekiláttam összeállítani a pincében porosodó fehér műfenyőt, ami hozzáteszem, nem volt egyszerű feladat. Miután elkészültem, elkezdtem a díszítést. Szerettem volna ha a fa mesébe illő lett volna, így órákig válogattam rá a díszeket. Úgy gondoltam, hogy a fehér fához a pasztell színek illenek, így azokat kezdtem feldobálni az ágakra. Igaz, nem voltam elégedett az eredménnyel, de tudtam hogy Hoseok imádni fogja. Ő jobban szerette ezeket a giccses dolgokat, mint én.

Kifulladva vetettem le magam a fehér kanapéra és pár perc múlva el is nyomott az álom. Fogalmam sem volt, mennyi idő lehetett mikor egy puha kezet éreztem meg az arcomon, ami gyengéden cirógatott. Lassan nyitottam fel ólomsúlyú pilláimat. Tekintetem azonnal megakadt az álomittas, kócos hajú fiún, aki a kanapé mellett térdelt. Ahogy meglátta, hogy felébredtem, arcán egy hatalmas mosoly terült szét.
-Jó reggelt! - nyöszörögtem a szememet dörzsölve. - Hogy tetszik a fa?
- Gyönyörű lett! Pont olyan, mint te! - mondta, majd ajkaimhoz hajolt és egy rövid csókot nyomott rá. - De mit szólnál hozzá ha a többi ünnepi teendőt együtt csinálnák?
-Én benne vagyok! - pattantam fel az ülőalkalmatosságról, majd a konyha felé vettem az irányt, nyomomban a félálomba lévő Hoseokkal. Gyorsan főztem egy adag kávét, amit az alkalomhoz illően egy rakat tejszínhabbal és mályvacukorral díszítettem. Az egyik gőzölgő bögrét a párom elé toltam, amit ő egy hatalmas vigyorral nyugtázott. Egyikünk sem tudta volna letagadni, hogy mennyire boldogok vagyunk.
-Mit szólnál hozzá ha sütnénk valamit, aztán elterülnénk a kanapén és néznék valami gagyi, nyálas karácsonyi filmet? - nézett rám csillogó szemekkel. Tudtam jól, hogy a  közös sütisütésnek a konyhánk fogja kárát látni, de képtelen voltam ellenállni azoknak a hatalmas, gyönyörű mogyoróbarna szemeknek.
-Oké, de előtte átöltözöm. - bólintottam, majd a kávémmal a kezemben indultam el a szobánkba. A bögrét az éjjeliszekrényre raktam, majd a szekrényhez léptem. Nem akartam túlöltözni, így csak egy fekete térdnadrágot vettem fel egy egyszerű fehér pólóval. Gyorsan megigazítottam rakoncátlan, vörös tincseimet. Mielőtt visszamentem volna, egy pillantást vetettem a falon sorakozó képekre.  A régi életemnek már nyoma sem volt, eltűntek a Jaejoonggal közös, fájdalmas elmékek és a helyét átvették a Hoseokkal közös, boldog pillanatok emlékképei. Gondolataimból a konyhából kiszűrődő, hatalmas zaj szakított ki. Az ajtón kipillantva egy félmeztelen, szitkozó Hoseokot pillantottam meg, aki két káromkodás között sepregette fel a széttört bögre darabjait.
-Mit csináltál, te istencsapása?- kérdeztem elfojtva a nevetésem.
-Leöntöttem magam.- hajtotta le a fejét. - Kurva forró volt!- húzta fel az orrát, mire belőlem előtört a nevetés.
-Ne röhögj már te bunkó! Tudod hogy fájt?! - háborodott fel a szőkeség, majd egy jól irányzott mozdulattal felém hajította a seprűt, ami elől épp hogy el tudtam ugrani.
-Ezért még bosszút állok, te kis dög!- morogtam én, majd durcásan vetettem le magam az asztalhoz a szakácskönyvvel a kezemben. Végül Hoseok is megbékélt és miután megszabadult a ragacsos löttytől, helyet foglalt a térdemen. Mivel nem tudtam sokáig haragudni, ezért átkaroltam a derekát és a vállára támasztottam az állam.
-Ez nagyon jól néz ki! - mutatott rá egy habos, színes cukorkákkal szórt muffinra. Mivel azt írták hogy könnyű elkészíteni, így gondoltam hogy talán nekünk is menne.
-Na akkor mozdítsd már azt a nagy segged! Nem érünk rá egész nap! - csíptem oldalba vigyorogva, mire rosszallóan csóválni kezdte a fejét.
- Rosszabb vagy, mint egy nő.- sóhajtott fel lemondóan, mire felnevettem. A konyhapulthoz léptem és elkezdtem összeszedni a hozzávalókat. Míg én a konyhába ügyködtem, nagy bánatomra Wonho magára kapott egy pólót, majd a derekamat átkarolva kezdett nyaggatni arról hogy most mit kéne csinálni.
-Menj és öntsd ki a tálba a lisztet. Addig sem engem zaklatsz.- mondtam mosolyogva. Hoseok csendben követte az utasításomat. Annyira elmerültem a szakácskönyv rejtelmeiben, hogy arra eszméltem fel hogy egy adag liszt landol az arcomba. Idegesen fújtam ki a fehér port az orromból és a számból, majd szúrós tekintettel néztem a hangosan nevető fiúra. Megfogtam az első kezembe akadó dolgot, ami jelen esetben egy zacskó porcukor volt, majd gyorsan elkaptam Hoseok derekát és a kék tasak tartalmát a fejére öntöttem.
-Te szemét! Elpazaroltad az utolsó zacskó cukrot. - fújta ki a levegőt a fiú még mindig nevetve.
-Szerintem hanyagoljuk a sütést mára!- néztem végig szerelmem fehér arcán, majd hangos nevetésben törtem ki.
-Szerinted ez olyan vicces? - próbálta kirázni a hajából a cukrot.
-Te kezdted! - húztam meg a vállam. Fogtam a nemrég hozzám vágott seprűt és elkezdtem feltakarítani a kis csatánk nyomait a konyhából. Míg én takarítottam, elküldtem Hoseok-ot hogy keressen valami filmet és pakolja be a fa alá a becsomagolt ajándékokat. Miután elfogadható állapotba varázsoltam a konyhát, gyorsan előkaptam a szekrényből egy nagy zacskó chipset és egy üveg bort és ezzel a kezembe telepedtem le a takarókba burkolt fiú mellé. Letettem az asztalra a cuccokat letéve fészkeltem be magam Hoseok karjaiba.
-Na mit választottál? - néztem kérdőn a szőkére.
-Nightmare before Christmas vagy Grincs? Nem akartam nyálas filmet nézni. - hajtotta le a fejét, mire felragyogott a tekintetem.
-Tudtam hogy nem csalódok benned! Imádom Tim Burton filmjeit! - ujjongtam, mire a válasz egy széles vigyor volt. - De mit szólnál ha először kibontanánk az ajándékokat?
-Nagyszerű ötlet! - mindketten leültünk a fa alá és bontogatni kezdtük a nevünk kezdőbetűivel ellátott dobozokat. Kaptam egy csomó ruhát és könyvet. Szerencsére Hoseok mindenben nagyon eltalálta az ízlésemet. Ahogy láttam Hoseok ragyogó arcát, tudtam hogy én sem lőttem nagyon mellé a választott tárgyakkal.
-Nekem még lenne egy meglepetésem.- szólalt meg Hoseok, miután az összes doboz gazdára talált. Leültetett a kanapéra, majd megállt előttem.
-Tudod hogy nem vagyok épp romantikus alkat és kb egy hetet szenvedtem azzal, hogy egyátalán megfogalmazzam hogy mit is akarok most mondani, úgyhogy kérlek ne röhögj ki! - kezdett bele a mondanivalójába. - Az elmúlt pár hónapban olyan boldog voltam, mint még soha. Te vagy az egyetlen ember, aki a hibáim ellenére elfogad így. Mióta veled vagyok, nem furcsának vagy bolondnak érzem magam, hanem nagyon különlegesnek. Eleinte nem voltam biztos saját magamban, vagy a kettőnk kapcsolatába, de mostmár tudom biztosra, hogy mindennél jobban szeretlek. - halászott elő egy dobozt a zsebéből, majd letérdelt elém. A könnyeim kisebb patakként csorogtak le az arcomon. - Tudom, hogy néha elviselhetetlen vagyok, de megtennéd nekem azt a szívességet, hogy velem maradsz életünk végéig? - húzott elő egy gyönyörű, gravírozott ezüstgyűrűt a dobozból. Nem tudtam válaszolni, a hangom egyszerűen elakadt a torkomba. Hoseok nyakába vetettem magam, aminek eredményeként mindketten a földre dőltünk. Ajkaira hajoltam, majd hosszan megcsókoltam.
-Nemcsak halálunkig. Még annál is tovább.- motyogtam párnácskáira, majd újabb csókot leheltem rájuk.
Bátran jelenthetem ki, hogy ez volt életem leggyönyörűbb karácsonya, de biztos voltam benne, hogy Wonho mellett még sok ilyenben lesz részem.

🎄🎁Kellemes ünnepeket mindenkinek!🎁🎄