Wonho különleges képességgel rendelkezik. Gyerekkora óta látja a szellemeket. Próbálja őket elkerülni és leplezni adottságát, ám egy nap megjelenik előtte Hyungwon, a titokzatos fiú, aki kétségbeesetten próbál segítséget kérni Wonhotól. Vajon ki val...
Hazudtam volna ha azt mondtam volna hogy nem féltem. Zavart a tény hogy Wonho-val ellentétben én semmit sem láttam az utunkba kerülő lényekből. Csendesen bandukoltam Wonho mögött. Egyik kezemmel a nyakamon égtelenkedő, mély vágást szorítottam, a másikkal pedig egy percre sem engedtem el szerelmem kezét. Szédültem és iszonyat gyengének éreztem magam, de természetesen Hoseok-nak egy szót sem szóltam. Nélkülem is volt elég baja.
Elég hosszú utat tettünk meg, de elég kevés szellembe futottunk bele. Akikkel találkoztunk, elfogadták Hoseok tanácsát és az ösvényen keresztül elindultak ki az erdőből. Hoseok szörnyen érezte magát amiatt hogy ezt teszi, de mindketten tudtuk hogy nincs más választása. Egyre beljebb haladtunk, nekem pedig egyre kevesebb erőm maradt. Szörnyű szédülés uralkodott el rajtam, a világ sötétedni kezdett. Elengedtem Hoseok kezét és a testem egy hatalmas csattanással elérte a talajt. Az utolsó hang amit felfogtam a külvilágból, az Hoseok kétségbeesett kiáltása volt.
Wonho:
A könnyeim csak potyogtak és tehetetlenül szorítottam magamhoz szerelmem vékony testét. Az erdő mélyén voltunk, esélyem sem volt bármilyen élőtől segítséget kérnem. Könyörögtem a szellemeknek, ha valaki hallja a hangom az segítsen. Teljesen tehetlen voltam, az egyetlen dolog ami a fejembe járt az az volt hogy nem veszíthetem el Hyungwon-t. Nélküle én senki vagyok, Ő jelenti számomra az egész világot. -Talán tudok segíteni. - hallottam meg egy mély hangot a hátam mögül. Rémülten pillantottam az alakra. Egy férfi volt, hagyományos japán ruhát viselt. Valószínűleg Ő már jóval több ideje itt lehetett mint a többiek.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
-Ugyan miért segítenél? - kérdeztem remegő hangon. -Több száz éve ennek az erdőnek a foglya vagyok. Hallottam hogy segítettél pár léleknek kijutni innen és összecsaptál egy yureiel is. Te segítesz másoknak, mi pedig segítünk neked! Ez így helyes. Szamuráj voltam, a becsület mindennél többet jelentett az én koromban. - csodálkozva hallgattam a férfi beszédét. Jól tippeltem, hogy nem a mai korból való. Varázslatos volt az egész lénye és bár semmit sem tudtam róla, mégis elfogadtam a segítségét. -És hogy tudnál segíteni?- kérdezetem könnyes szemekkel. -A fiú teste elgyengült. Két lélekkel egy testben talán kibírná az utat. Az itt ragadt lelkeknek van egy gyógyító képességük az ősi fa miatt. Onnan nyertük az erőnket, a yurei is azért volt olyan erős. Beköltöznék a fiú testébe és a lelkemmel az út során gyógyítanám a testet ért sérüléseket. - nem voltam biztos benne hogy ez jó ötlet, de ahhoz kétség sem volt hogy nélküle Hyungwon teste feladja a küzdelmet. -És Hyungwon.. vissza tud majd térni? - kérdeztem az ujjaimat tördelve, mire a férfi a kezemre rakta hófehér, sebekkel tarkított tenyerét. -Én csak ki szeretnék jutni innen! Eszemben sincs elfoglalni a barátod testét. - mosolyodott el halványan. - A nevem Yuuji Kamijo! Megbízhatsz bennem és erre a szavamat adom! - hajolt meg előttem. -Rendben! Elfogadom a segítséged Kamijo, cserébe pedig ígérem hogy kijuttatlak innen. - bólintottam. Kivételesen nem hazudtam. Eszemben sem volt átadni a lelkét a démonnak ha igazat mond és Hyungwon tényleg épségben túléli ezt az utat. A szamuráj eltűnt előlem, én pedig Hyungwon arcát kezdtem vizslatni. Nem voltam biztos benne hogy meg fogok bírkózni azzal hogy nem Hyungwon lesz az utam kísérője, hanem a testébe bújt idegen férfi. Annyi volt a szerencsém hogy megszállás esetén én nem a testet láttam, hanem a lelket aki benne lakozott, így egy percre sem tudtak befolyásolni az érzelmek. Nem kellett sokat várnom, Hyungwon mellkasa megemelkedett és felnyitotta a szemeit. -Hyungwon ott van? Jól van, ugye?- kérdeztem a szőkétől, mire egy mosoly kúszott ajkaira. -Nagyon szereted, igaz? - kérdezte, mire egy aprót bólintottam. - Ne félj, rendben lesz. Hamarosan újra együtt folytathatjátok az utat. - mosolyodott el. Feltápászkodtam a földről és felsegítettem Kamijo-t is. Mivel ő évszazadok óta tartózkodott itt, ezért az erdő minden zegzugát ismerte és sokkal könnyebben találtunk bolyongó lelkeket. Mivel Kamijo maga is halott volt, ezért a szellemek sokkal könnyebben szót értettek vele mint velem. -Nocsak....- hallottunk meg egy gúnyos nevetést a fák közül. - Shin Hoseok, hát újra találkozunk. - annyira ismerősen csengett a hangja, azonban tudtam hogy nem lehet démon, hisz ez egy szent hely. A zöld rengetegből egy barna hajú fiú lépett elő. Azonnal felismertem, Jaejoong volt az, a fiú, aki miatt kishíján belefulladtam a tengerbe a Jeju-i kirándulásunk alkalmával. -Jaejoong! Te nem lehetsz itt, hisz átküldtünk a túlvilágra. - húzódtam egy kicsit hátrébb, mire a fiú felnevetett. -Annyira elvakult vagy ha Hyungwonról van szó! - vigyorgott. - Szerinted miért vagyok itt? Hidd el, rohadtul nem érdekel a szánalmas életetek. Sohasem szerettem a kis Hyungwon-t, de ha nem adódott senki más akkor Ő is jó volt. Mielőtt " átküldtetek volna a túlvilágra", a titeket kísértő démon alkut kötött velem. Én vagyok az, aki elszállítja a lelkeket Neki plusz figyelem, hogy mennyire veszitek komolyan a rátok kiszabott feladatokat. Végig az orrotoknál fogva vezettelek benneteket, ti pedig ostobán hittetek Nekem! - nevetett fel. Ökölbe szorult a kezem és kész voltam bármikor nekiugrani, de Kamijo megragadta a csuklómat. -Ha élve ki akarod juttatni Hyungwon-t, akkor inkább most fogd vissza magad! Túl erős! - mondta halkan. -Yuuji Kamijo, a hírhedt szamuráj. - nevetett fel. - Tudod mennyit ér a lelked az alvilág számára? Szép fogás, Wonho! - vigyorodott el, mire Kamijo kérdőn emelte rám a tekintetét. Fogalmam sem volt hogy hogy fogom kivágni magam a jelen helyzetből, de meg akartam menteni Hyungwon-t és Kamijo-t sem voltam hajlandó átengedni ennek a szemétládának.
Sziasztok! Eskü mostmár nem fogok írkálni a részek végére, de ezt most muszáj. Mivel a történet most Japánban játszódik, ezért be fogok hozni néhány plusz szereplőt és egy kissé felülkerekedett a jrock iránti imádatom, így ezeket a szereplőket jrock együttesekből importálom.😅 Remélem nem lesz zavaró számotokra a továbbiakban! Persze a fő HyungWonho szál továbbra is a történet középpontja lesz. Csak ennyit szerettem volna! Szép estét és lidérces álmokat! ❤
