귀신 ( HyungWonho ) (3. Évad )

20. New fears

Hyungwon:
Már lassan három éve vagyunk együtt Wonho-val. Befejeztük a gimit, mindekettőnket felvettek egy művészeti főiskolára. Wonho szülei mindenben támogattak minket, szinte második fiúkként kezeltek. Az életem gyökeresen megváltozott. Minden olyan volt mint egy tündérmese. Egy percre sem tudtuk megunni egymást, a suliban is szinte csak egymás társaságát kerestük.

-Hyungwonnie! Jöttök este a buliba? - karolt belém Changkyun, az egyetem feketebáránya. Ő is táncszakra járt, mint én és ugyanolyan különc volt mint Hoseok és én.
-Nem tudom Kyunnie! Tudod hogy egyikünk sem az a partiállat.
-Csak Jooheon lesz ott meg még talán Minhyuk és Kihyun. Nélkületek nem lenne igazi a buli. Tudod hogy imádom Hyungot basztatni.- nevetett fel a fiú a mély hangján. Egyetlen ember sem tudott volna nemet mondani Changkyun kiskutya szemeire, így végül rábólintottam a dologra. Végül sikerült leráznom magamról Changkyunt és hatalmas lendülettel indultam meg a Wonhoval közös kollégiumi szobánk felé.
-Hoseok, megjöttem! - dobtam le a táskám az ágyra, mire Wonho csurom vizesen, egy törölközővel a dereka körül libbent ki a fürdőszoba ajtaján. Még ennyi év után is képes volt zavarba hozni a tökéletes testével.
-Szia Baby! - nyomott egy rövid csókot ajkaimra. - Merre jártál? Baszottul hiányoztál! - mosolyodott el, mire én egy jól irányzott mozdulattal csaptam izmos mellkasára.
-Nemrég mentem el, és amúgy meg öltözz már fel, az Isten szerelmére! - fordítottam el vörösödve az arcom, mire Hoseok felnevetett.
-Úgy csinálsz mintha nem látnád minden éjjel! - húzta félmosolyra ajkait, majd újra eltűnt a fürdőajtó mögött.
-Este hivatalosak vagyunk Changkyunék bulijára. - kiabáltam be neki.
-Most komolyan Hyungwon! Nem terveztem be hogy a freakekkel fogom tölteni a péntek estémet. - lépett ki az ajtón immár felöltözve életem szerelme.
-Ne felejtsd el Hoseok hogy pár évvel ezelőtt te is ugyan olyan "freak" voltál mint Changkyunék. - karoltam át a nyakát, mire ő átölelte a derekam és egy már sokkal hosszabb és szenvedélyesebb csókba részesített mint az előbbi.
-Igazad lehet! - hajolt el tőlem. - Addig még van egy kis időnk. Mit szeretnél csinálni? - kérdezte, majd újra vigyorra húzta vékony ajkait. - Nekem lenne pár ötletem!
-Most komolyan Hoseok, mi a fasz? Hűtsd már le magad, alig bírom tartani a tempódat. Ha túl sok energiád van, akkor vezesd le másképp. - csattantam fel nevetve.
-Nem tehetek róla! Serdülő korban vagyok, biztos a hormonok. - húzta meg a vállát, mire én nemes egyszerűséggel tarkón vágtam.
-Kicsit túl vagy már a serdülőkoron, te idióta. Gyere, nézzünk meg addig egy filmet! -ragadtam meg a karját és a kanapé felé kezdem húzni. Hoseok választott valami nagyon gagyi horror filmet, ami eskü, vígjátéknak is beillett volna, így nem csoda hogy kb 5 perc után bealudtam az engem tartó izmos karok között.

-Hyungwonnie! Kicsim! El fogunk késni! - simított végig lágyan az arcomon Hoseok, mire kipattantak a szemeim és kishíján telibe fejeltem az engem keltegető srácot.
-Basszus, miért nem keltettél fel előbb? Úgy nézek ki mint a mosott szar. - indultam el a fürdő felé.
-Te is tudod hogy mindig tökéletes vagy Baby! - hallottam meg Hoseok hangját a kis folyósóról. Valószínűleg ő már a cipőjét vette és semmi kedve sem volt rám várni. Pár perc alatt rendbeszedtem fekete tincsimet és idő hiányában most inkább a szemüveget választottam a lencse helyett.

-Okés, indulhatunk! - kaptam fel én is a cipőm, mire Hoseok az ajkába harapva nézett végig rajtam.
-Mondtam már hogy kurva jól nézel ki szemüveggel? - suttogta a fülembe, mire felnevettem.
-Elég fura dolgokra izgulsz rá Szívem! - kulcsoltam össze ujjainkat. A pár perces utat szokásunkhoz híven harsányan tettük meg. Nem nagyon voltunk tekintettel arra hogy valaki esetleg tanulni jár be egyetemre és nem az ágyat nyomja 0-24ben. Jooheon és Changkyun már az ajtóban támaszkodtak, az volt a csoda hogy egyátalán még támaszkodni tudtak. Azt azért hozzátenném hogy ők még részegen is tökéletesen néztek ki. Persze nem annyira mint Wonho de jah.

-Hol a gyászba voltatoook? Nem bírtunk tovább várni így ittunk egy keveset nélkületek! - karolt át minket Jooheon.
-Ahogy látom nem is keveset. - horkant fel Wonho. A szobába beérve hatalmas rumli fogadott minket. Nem törődve a körülményekkel, helyet foglaltunk a padlón, mire házigazdáink is követték a példánkat. Beszélgetni kezdtünk mindenről, ami csak eszünkbe jutott, az üvegeink pedig pillanatok alatt ürültek ki.
-Mit szólnátok ha szellemet idéznénk? - vetette fel az ötletet Changkyun, mire Wonho is és én is heves tiltakozásba kezdtünk.
-Ugyan már, melyik részeg egyetemista bulin nem idéztek még balhéból szellemeket? - nevetett Kyun, mire Wonho felcsattant.
-És melyik ilyen buli végződött jól? A lelkek azért vannak odaát, mert nyugodni szeretnének! Miért akarnád bolygatni őket?
-Miért, van bizonyított tény hogy ezek az idióta szeánszok valaha is működtek? Ugyan már, ez csak egy kis szórakozás. - kapcsolódott be a beszélgetésbe Jooheon is. Erre már egyikünk sem tudott ésszerű érveket felsorolni, így beletörődtünk a sorsunkba. Leültünk a kör alakú dohányzóasztalkához. Jooheon besötétített és az egyetlen fényforrásunk az asztalon pislákoló fekete gyertya volt. Megfogtuk egymás asztalon pihenő kezeit, majd együtt mormolni kezdtük az interneten talált idióta kis szöveget.
" Sötétben lakozó lélek, megidézünk, idehívunk, parancsoljuk hogy jelenj meg!"
Kezdetben nagyon úgy tűnt hogy az ovis kis versikénél talán még a Télapó is valódibb, azonban az ajtó hirtelen egy hatalmas csattanással nyílt ki és az asztalon pihenő gyertya is hirtelen kialudt. Összeszorítottam a szemeimet és Wonho kezét kezdtem görcsösen szorítani.
-A kurva életbe Changkyun! Én szóltam hogy nem jó ötlet! - ölelt magához szorosan Wonho.  Egész testemben remegtem, az egyetlen gondolatom az volt hogy nem akarok újra meghalni.
-Nem foglak még egyszer elveszíteni Baby! - suttogta a fülembe Wonho. A szobában a hirtelen jött hangzavar hirtelen elhalkult, majd a függönyök szétrebbentek és a szobát újra megtöltötte a fény. Mind fellélegeztünk egy percre, de a kezdeti öröm nem tartott sokáig ugyanis Changkyun az íróasztalon üldögélt keresztbetett lábbakkal és egy sokat sejtető mosoly terült szét az arcán.

-Hiányoztam fiúk?

Nos, ez lett volna a második évadunk első része. Igaz, nem vártam olyan sokáig arra hogy melyik szálat szeretnétek ha továbbvinném, de remélem azért így is tetszett. Ha igen, légyszi hagyjatok valami nyomot magatok után. Szép estét és lidérces álmokat Drágáim!💜