귀신 ( HyungWonho ) (3. Évad )

19. Forever and ever

Wonho:
Egy hét telt el a rögtönzött eljegyzésünk óta. Igazából fogalmam sem volt róla, hogy hajlandó lesz-e igent mondani, de mégis megkockáztattam.
-Hoseok, csörög a telefonod! - rántott ki Hyungwon hangja a gondolataimból. Felkászálódva a kanapéról a csilingelő készülék után nyúltam. A kijelzőn a legváratlanabb személy neve és képe villogott. "Anya". Kissé hezitálva húztam el a zöld ikont.
-Szia Anya! - szóltam bele remegő hangon. Hyungwon kérdőn emelte rám hatalmas szemeit, majd mellém lépett és bíztatóan megsimította a karomat.
-Szia Hoseok! - szólt bele a lágy hang, ami bár nehéz bevallani, de olyan baszottul hiányzott, hogy szavakkal nem is tudnám kifejezni. Azok után amiket a fejemhez vágott, én még mindig képes lettem volna neki megbocsátani. Hiába, minden gyerek szereti az édesanyját, vagy nem?!
-Miért hívtál? - tettem fel az első kérdést, ami eszembejutott.
-Öhmm...tudom hogy rengeteg fájdalmat okoztam Neked, de szeretném rendbehozni. A barátod szavai felnyitották a szemem.- suttogta remegő hangon. Nem kicsit lepett meg és hirtelen nem is tudtam, mit válaszolhattam volna.- Tudom hogy ez most furcsa, de lenne kedvetek átjönni valamikor?- kérdezte Anya őszinte kedvességgel a hangjában.
- Nem tudom most mit is mondhatnék. Rengeteg rossz emlék fűz ahhoz a házhoz.- hajtottam le a fejem.
-Hívd meg őket ide! - tátogta Hyungwon.
-Mit szólnátok, ha ti jönnétek el ide? - kérdeztem mosolyogva.
- A barátodat nem zavarná?
-Csóóókolom! Nagyon szívesen látom az egész családot! - üvöltött bele a telefonba Hyungwon, amivel pillanatnyi halláskárosodást okozott nekem. A vonal túloldaláról egy elfojtott kuncogást hallottam. Már nem is emlékszem rá, hogy mikor hallottam utoljára nevetni anyámat.
-És mikor akartok jönni?- tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Ha most elindulunk, az túl korán van? - egy pillanatra a vér is megfagyott az ereimben, de képtelen voltam elutasítani, hisz ki tudja hogy meddig tart majd nála ez a nagy lelkesedés.
- Dehogy! Várunk benneteket! Hyo-t is hozzátok?
- Persze! Tudom hogy imádjátok egymást és eszemben sincs többé eltiltani tőled. Na de akkor lassan indulunk! Hamarosan találkozunk! - bontotta a vonalat. Az asztalra tettem a telefont és lesokkolva emeltem a tekintetem a kezemet szorongató fiúra.
- Szerinted hol itt a csapda? - néztem rá gyanakodva.
-Miért kell mindenben a rosszat látnod? - kérdezett vissza. - Menj készülődni. Addig összeütök valamit, mire jönnek. - csak bólintottam és a szobánk felé vettem az irányt. - Ja, és szaladj már el nekik valami ajándékért! Én most nem érek rá! Köszi! Szeretlek! - kiáltott utánam, mire csak elmosolyodtam. Ő talán még jobban izgult, mint én. Előkerestem a szekrényből pár ruhát, ami megfelelőnek tűnt az alkalomra és a ruhakupaccal a kezemben a fürdőbe mentem. Gyorsan lezuhanyoztam, rendbeszedtem a fejem tetején rakoncátlankodó szőke tincseket majd nekiláttam az öltözésnek. Egy lazább fehér inget vettem fel egy feszülős, fekete farmerral. Az ing felső két gombját nem gomboltam be, így jól látszott a Hyungwontól kapott nyakláncom. Már nem sok időm maradt az ajándékvásárlásra, így sietősen szeltem végig a folyosót. A házba olyan rend volt, mint mèg soha és a konyhából is nagyon jó illatok szűrődtek ki. Biztos voltam benne, hogy Hyungwon kitesz majd magáért.
-Sietek haza! - kiáltottam be a konyhába, majd felkaptam a kabátom és a kulcsom és elindultam a hideg, hófedte utcán. Valami különlegeset szerettem volna a családomnak, így a bevásárlóközpontba vettem az irányt. Pontosan tudtam hogy kik a legjobb személyek, akik igazán különleges dolgokkal tudnak előrukkolni ajándékok terén. Első utam az ékszerboltba vezetett. Szinte azonnal kiszúrtam az ismerős cseresznyepiros fejet. Gyorsan odasiettem hozzá.
-Kiseop-ah! - böktem meg a fiú oldalát, aki egy hatalmasat ugrott.
-Mi a picsa? - nézett hátra kérdőn, de ahogy meglátott, egy hatalmas vigyor terült szét az arcán. -Hoseooook! Mi járatban? - karolt át barátian.
-Igazából egy kis segítségre lenne szükségem. A szüleimnek keresek ajándékot, de halvány lila gőzöm sincs, hogy mit adhatnék nekik. Nem épp barátságba váltunk el, mikor utoljára találkoztunk.
-Értem! Gyere utánam! - mosolyodott el, majd a pulthoz vezetett. Szebbnél szebb nyakláncokat és órákat pakolt ki nekem az asztalra. Ahogy válogattam, a szeme megakadt a kezemen lévő ezüstgyűrűn.
-Ezek szerint igent mondott! - vigyorodott el, majd a vállamba boxolt. - Gratulálok haver!
- Köszi! Igazából azt hittem, hogy még nem áll készen rá és elutasít majd. - nézegettem tovább a csodás ékszereket. A szemem azonnal megakadt egy gyönyörű, kék kristályokkal kirakott medálos, ezüstnyakláncon. Tudtam hogy anya kedvenc színe a kék és abban is biztos volttam hogy nagyon örülni fog majd neki. Apának egy bőrszíjas karórát választottam, tudva hogy állandóan elkésik mindenhonnan.
-Köszönöm a segítséget Kiseop, de rohanok tovább! Még ajándékot kell kerítenem a húgomnak és mindjárt itt lesznek.
-Okés! Sok szerencsét Hoseokkie! - ölelt meg Kiseop.
Szerencsére hamar találtam egy játékboltot, ahol vettem egy csomó Pororo-s mütyürt, ugyanis jól tudtam hogy ez Hyorin kedvenc meséje. Sietős léptekkel indultam el hazafelé. Szerencsére nem volt olyan messze, így pár percen belül már a bejárati ajtó előtt toporogtam. Óvatosan nyitottam le a kilincset. Az előszobában sorakozó cipőkből tudtam hogy megérkeztek. Remegő kezekkel hámoztam le magamról a kabátom és a cipőm, majd halk léptekkel kullogtam a nappali irányába. Időm sem volt felfogni hogy mi történik, ugyanis egy fekete hajú, pöttöm nő ugrott a nyakamba.
-Szia Anya! - öleltem át félszegen. - Megfojtasz! - mondtam mosolyogva, mire Ő ellépett tőlem és alaposan végigmért.
- Jól nézel ki kisfiam! Ki vagy virulva! - mosolyodott el. Anya után apa lépett hozzám és ölelt át, őket pedig az eddig Hyungwon térdén ücsörgő Hyorin váltotta fel.
-Bááátyus! Úgy örülök, hogy megint minden rendben lesz! - villantotta meg széles mosolyát a kislány, majd a kezemben lévő ajándéktáskákra pillantott.- De jó! Kapunk ajándékot? - kérdezte, majd választ nem várva kapta ki a kezemből a hercegnős papírtáskát.
-Mindig ilyen? - kérdeztem anyára pillantva.
-Többé-kevésbé! Én már feladtam hogy megneveljem. - sóhajtott beletörődően, mire felnevettem.
- Nem csodálom! - simogattam meg a kislány fejét. - Nektek is hoztam ajándékot!- nyújtottam át a két kis ékszerdobozt a szüleimnek.
-Igazán nem kellett volna! - szólalt meg a délután folyamán először apa, majd csillogó szemekkel kezdte vizslatni újdonsült karóráját. Mikor anyára néztem, egy pillanatra összeszorult a szívem. Potyogó könnyekkel szorongatta a kezében a kis ékszert.
-Én...annyira sajnálom hogy n tudtalak elfogadni,hogy mindig csak bántottal. Még akkor is, mikor az iskolát kihagyva az életedet kockáztattad a szerelmedért.- kérdőn néztem kivörösödött szemeibe. - Hyungwon nemrég elmondott mindent. Felhívott és töviről hegyire mindent elmesélt. Elmondta hogy az édesanyja meghalt és azt mondta hogy addig élvezzem ki a gyerekeimmel töltött időt, amíg lehet.- kissé szúrósan néztem a fiúra, aki csak mosolyogva megvonta a vállát. Elmosolyodtam, majd szorosan magamhoz húztam.
-Már értitek miért szeretem ennyire? - kérdeztem a szüleimtől, akik kórusban bólintottak. Mindketten áldásukat adták ránk és megjegyezték, hogy szép pár vagyunk és büszkék rám. Megbeszéltük hogy tartani fogjuk a kapcsolatot és megkértek minket hogy néha vigyázzunk Hyorin-ra, amit persze nagyon szívesen vállaltunk. Boldogabb már nem is lehettem volna. Hála Hyungwonnak, szereztem barátokat, visszakaptam a családom és megtaláltam a hiányzó darabot az életemből. Ugyan fogalmam sem volt róla hogy mit hoz majd nekünk a sors, hisz csak a mesékben van boldogan éltek míg meg nem haltak, nem? De az is lehet, hogy ez alól pont mi leszünk a kivételek! Az biztos, hogy én örökké szeretni fogom azt a fiút, akinek a boldogságom köszönhetem és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ő is legalább ilyen boldog legyen mellettem.

-VÉGE-

Nos, ezt is megértük. Elérkeztünk a végéhez. Nagyon köszönöm hogy velem tartottatok ez alatt a 19 fejezet alatt! Remélem senkinek nem okoztam csalódást! Köszönöm szépen Nektek azt a rengeteg szeretetet, amivel elhalmoztatok!🙏🙏❤❤ Fogalmam sem volt róla, hogy ennyien fogjátok olvasni! Egyszóval köszönök mindent! Vigyázzatok magatokra és legyetek rosszak! 😘❤