귀신 ( HyungWonho ) (3. Évad )

7. Save yourself

Egy idő után feladtam a kapálózást és hagytam hogy egyre jobban süllyedjek a mélybe. Jaejoong alig észrevehetően egy "segíts!"-t tátogott és a mélybe mutatott. Sokáig kellett figyelnem, de végül a tenger fenekén megpillantottam az élettelen testét. Összeszedtem minden maradék erőmet és levegőmet, majd leúsztam érte. A tenger közel nem volt olyan mély, mint hittem és végül sikerült a víz felszínére kerülnöm a holttesttel együtt. Nagyon jól tudtam, hogy a mélyben rekedt lelkeket csak úgy lehet felszabadítani, ha testet elhozom a fogva tartó közegből, ami jelen esetben a tenger volt. Minden erőmmel azon voltam, hogy kijussak a partra. Csak úsztam és úsztam, de a mellettem lévő test csak még jobban nehezítette a helyzetem. Viszonylag hamar elértem egy olyan részre, ahol már leért a lábam. Megkönnyebbülve szippantottam bele a friss levegőbe és hálát adtam az égnek, hogy még mindig egyben vagyok. Hyungwon idegesen toporgott a sekély vízben. Ahogy meglátott, azonnal elindult felém.
-Te idióta! Megmondtam hogy ne menj be olyan mélyre! - mondta dühösen, majd a testre pillantott és könnyek lepték el a szemét.
-Ki kell vinnem a partra. Akkor a lelke elszabadul a mélyből és talán több információval fog szolgálni, mint bárki más.- mondtam halkan, hisz még mindig egy kicsit le voltam gyengülve. Pár méter múlva végre újra szárazföldet érhetett a lábam. Jaejoong élettelen tetemét a parttól messzebb, egy bozótos részre tettük le, a víz már nem tarthatta fogva. Nem kellett sokat várnunk hogy megjelenjen. Az ijesztő ábrázata a tenger habjaival együtt hamuvá vált. A lelke megszabadult a fogságból.
- Köszönöm!- mosolyodott el, majd oldalra pillantott és észrevette Hyungwont. Azonnal a karjai közé vonta a fiút.
-Hyungwon, én annyira sajnálom.-mondta könnyek között- Küzdenem kellett volna ellene.
-Nem a te hibád, ebben biztos vagyok. De nekem viszont semmi emlékem sincs arról a napról.- sóhajtott fel és óvatosan eltolta magától a fiút.- Kérlek mondd el, mi történt velem aznap!- könyörgött Hyungwon kétségbeesetten. Jaejoong bólintott egy aprót és leült a partra.
-Lehet hogy nem sokat segítek ezzel, de mindent elmondok amit tudok. A kirándulás hajnalán elmentem hogy úszok egyet, de akkor odajött hozzám egy csaj és segítséget kért. Bevallom, nagyon csinos volt és hát....ismersz. Na szólval a csajszi egy kihat részre vitt, azt mondta hogy ott robbant le a kocsija. Már akkor gyanús volt, de mégis követtem. De akkor hirtelen átváltozott. Soha nem láttam még ilyet, de az az izé felvette az én alakomat és nekem rontott. Nemes egyszerűséggel belémmártotta a karmait, majd elhúzott az egyik szikláig és lehajított róla. Úgy tudom hogy az én alakomat használva végzett veled is, de téged valahol a hegyekben rejtett el.- Hyungwonnal együtt érdeklődve hallgattuk minden szavát. Egyikünk sem találkozott hasonló lénnyel, de szerencsémre volt egy ismerősöm aki teljesen beleásta magát az okkultizmus rejtélyeibe, így gondoltam felhívom. Jelenleg Amerikában élt, így nem nagyon számíthattam arra hogy személyesen tudunk beszélni, de reménykedtem benne hogy így is tud segíteni.
-Hallo?- szólt bele végül egy álmos hang.
-Szia Becky! Wonho vagyok! - mondtam bátortalanul. Becky anno cserediák volt itt Koreába, pont ugyanilyen különc volt mint én, így hamar jó barátok lettünk. Ő volt talán az egyetlen a környezetemben, aki tudta a titkom és hitt is nekem.
-Wonbaba! - kiáltott bele a telefonba boldogan, amivel pillanatnyi halláskárosodást okozott. - Mi az oka hogy felversz mély álmomból?- kérdezte gyanakvóan.
-Hát...a segítségedre lenne szükségem. Egy barátom bajban van.
-Hallgatlak!-mondta kedvesen. Elmondtam neki mindent, amit eddig tudtam és próbáltam semmit sem kihagyni.- Wonho! Ugye van fogalmad róla hogy mekkora veszélyben vagytok!?
-Az most nem számít! Mivel állunk szemben?
-Ez valami rohadt erős démon. Képes az alakváltásra és fogvatartja azokat a lelkeket. Belőlük táplálkozik. A srác, aki veled van biztos valami különleges képességgel bírt és ezért a lelke is értékesebb a démonunk számára. Most te is a célponjai közé kerültél, hisz te is különleges adottságokat birtokolsz. Kicsit kutatgatok még hogy pontosan mi lehet ez és ha találok valamit, akkor visszahívlak.
-Köszi Beck! Tudod hogy imádlak!- vigyorodtam el.
-Nincs mit! Egy huszas lesz. Na majd hívlak!- mondta majd bontotta a vonalat. Elmondtam a srácoknak is a fejleményeket, majd Jaejoongnak feltettem a húszmilliós kérdést.
-Szeretnél még maradni vagy eleged volt a földön bolyongásból?
-Ne haragudjatok meg, de ez túl sok lenne az én gyenge szívemnek.-mosolyodott el. - Ha lehet, én inkább megnézem hogy mi is van a túloldalon.
-Nos, akkor keressünk egy ásót és mondjunk búcsút a földi létednek. - láttam Hyungwon szemében a csalódottságot és azt, hogy már tényleg elvesztette a hitét mindenkiben. Odaléptem mellé és megfogtam a kezét. Kissé meglepődött, de végül elmosolyodott. Együtt elindultunk a "kincsvadásztra", így legalább volt egy kis időm beszélni Hyungwonnal Jaejoong nélkül.