Gold az álomló

5. Második esély

- Szia- mondtam hűvösen a telefonba. - Mit akarsz?
- Kérdezek. - válaszolta, nekem meg a gyomrom pingpong labda méretű lett.- Hol laktok?
- Közöd?- Kérdeztem talán egy csepp gonoszsággal.
- Csak úgy, na kérlek mond el.- mondta, nekem meg emlék képek villantak a fejemben. Ahogy ki nevetjük a lányokat mert ők menők, ahogy fagyizunk. Sírni támadt kedvem de erőt vettem.
- Moonlight farm. - mondtam, mire a vonal túlsó végén csend lett.- Itt vagy?
- Persze. - mondta halkan szinte suttogva - De rossz hírem van.
- Igen? - kérdeztem félve.
- Oda költözök- mondta ki óvatosan. Nem csodálom, félt mit  szólok majd. Belül tomboltam, de megint erőt vettem magamon.
- Az csodás.- mondtam és letettem a kagylót.
Nem hiszem el! Hogy merészel ez idejönni, pedig tudja hogy utálom. Régi sebeket szakitott fel, én pedig ezért szomorú vagyok.
Most csak Goldot tűrném el, de ő nem tudom hol van.
Mivel nyár van , (ami nemrég kezdődött ) ezért bármit csinálhatnék. Eldöntöttem, keresek egy farmot. Lovagolni tanulok. Tudom ez tőlem nagy lépés.
Igazából nem sokáig kerestem, mert találtam eggyet. Tőlünk biciglivel 5 perc míg oda lehet érni.
Tökéletes- gondoltam magamban.
Már csak anyunak kell szólnom. De hol van most? Megnézem a virágos kertben.
Miután szóltam anyunak ( aki azt mondta nyugodtan mehetek) el is indultam , hogy első lovagló órám elkezdödjön.
Oda is értem. Ott volt egy nagyon kedves férfi. Megkérdezte mi járatban.
- Lovagolni jöttem. - válaszoltam.- De egy lovaglás óra mennyibe kerül?
- 1500 ft - válaszolta Robert.( Aki így mutatkozott be.)
Miután mindent megtudtam elmentem megnézni a lovakat.
- Gyönyörűek. - le voltam sújtva, nem hittem hogy az istállóban ilyen szép lovak vannak.- Ő itt a legszebb. - mutattam egy fekete lóra.
- Ó, ő Holló. Ő a lovarda legszebb lova. Nagyon kiszámithatatlan. De én látom benne az ugrató lovat. Csak kell egy jó lovas aki megüli. - mondta miközben megsimogatta Holló nyakát. - Na lovagolsz most eggyet vagy itt meg rohadunk?
- Hát mivel nem vagyok alma....- sóhajtottam. De elgondolkodtam, igazából alma vagyok. Megszülettem és nöttem mint az alma. Aztán úgymond leszedtek mint az almát. Megrágtak ,hibás lettem, ha pedig már nem kellettem  kidobtak.
- Akkor nyergeld Herceget!- kiabálta futtában és bement a nyergesbe.
Herceg egy csodaszép szürke ló. Füleit hegyezte mikor megsimogattam.
- Jó fiú.- mondtam. Aztán elgondolkodtam, hogyan nyergeljem fel Herceget, ha nincs itt a nyereg meg az ilyenek. Meg amúgy nem is tudok nyergelni.
De szerencsémre Robert vissza jött.
- Nem tudsz nyergelni? - kérdezte csodálkozva. Nem értettem miért csodálkozik, nem is lovagoltam soha az életbe még.
- Nem -valottam be mintha egy rossz kutya lennék.
Miután megmutatta hogy kell, kimentünk és  én felültem.
Fura érzés volt. De mégis jó.
- Na most ülj egyenesen!- vezényelt Robert. Én engedelmesen kihúztam magam.- Le a sarkat! És ne fogd a kezedbe a szárat! Még nem kell az.
Miután vége lett az órámnak  kifizettem. Anyu várt otthon, palacsintával.
- Milyen volt a lovaglás? - kérdezte kiváncsian.
- Nagyon jó.
Másnap arra keltem hogy valaki ül a csengőn. De konkrétan, nyomta mint az állat.
Lementem gyors átöltöztem, és kinyitottam az ajtót. Hát kit látnak szemeim? Csak nem az én hűtlen barátnőm az? Vagy tán a boszorka?
Susan vett egy mély lélegzetet majd elhadarta hogy azért jöttek ide mert a szülei unták a várost. Micsoda? Dehát nekem is ez volt! Csak az én szüleimmel.
- És hol fogtok lakni?- kérdeztem remélve hogy innen jó messzire mennek el.
- Itt. -  leesett az állam.
- Mármint nálunk?- a remény utoljára hal meg.
- Igen itt az ikerház másik részében. Anyukádnak fizetünk és megkaptuk. - rá jöttem anyu miért engedte ennek a hárpiának és családjának hogy idejöjjön. Mert Susan anyja állatorvos, apja pedig kiváló lovász. Anyu mindkettővel jóban van.- Jaj Emily anyira sajnálom ami a múltban volt . De Micheal olyan kedves volt. De csak átvert, más lányokkal smárolt.
- Nem baj Susan- sajnáltam meg a lányt. Ráébredtem hogy igazából velünk ugyanaz történik. De rájöttem hogy vidítom fel. - De képzeld, nálunk vannak istállók!
- És lovak?
- Azok még nincsenek, viszont nekem majd lessz egy.- mondtam újra reménykedve. Csak most egész más miatt.
- De jó neked!- mondta szomorúan , nekem pedig eszébe jutott a szülinapja ami mindjárt itt van. Anyut megkérem egy lovat vegyünk Susannak .
- Majd kapsz eggyet!- probáltam felvíditani.
Még beszéltünk ott pár percet aztán ment kipakolni.
Végül is nem olyan gonosz. Megbánta amit tett, én pedig elfogadom a bocsánatát. Végül is mindenkinek jár egy második esély.
-Esély. Második esély.
Igen ,Susan megérdemli.
Kap tőlem egy második esélyt. Mert megérdemli. Mert megbánta amit tett, és sajnálja is. A szeme őszinte és szomorú. Hittem neki, megkapta amit akart a lovon kivűl. Egy új legjobb barátot. Én pedig szolgálat kész vagyok.