Gold az álomló

2. A dolgok rosszra fordulnak

Egész hétvégén Bennel beszélgettem. Elmondtam neki mit mondott anya. Ő csak azt mondta hogy ne aggódjak ő mindig várni fog rám ha visszajövök. Ezzel nagyon sokat segített, mondhatom, de azért jól esett hogy azt mondta várni fog rám.
Vasárnap este azért bementem anyához, aki örömmel fogadta, hogy nár nem hisztizek.
- Sajnálom! -mondtam őszíntén.
- Semmi baj. -mondta, ezzel le is zárva a témát. - Majd lovagolni kell tanuljál.
- Akarod? -kérdeztem.
- Akarni a wc-n kell. -nevetett. - De örülnék.
- Érted megteszem. -mondtam,  és megöleltem.
Így békültem ki anyával, igazán megbántam és most már sajnálom hogy akkora patáliát csaptam, csak azért mert itt akarok maradni.
De végül minden rendeződött és anya megint müzlivel és banánnal vár reggelente.
Hétfőn reggel búsan keltem. Nem csak azért mert iskola van (azért is), hanem mert ma akarom elmondani Bennek, hogy elmegyek végleg.
Beszáltam a limóba és elmentünk a sulihoz. Ben várt engem a kapuba és azt kérdezte ki pihentem-e magam.
- Igen. -mosolyodtam el halványan. -És te?
- Fogjuk rá. -mondta.
- Bemegyünk? -kérdeztem.
- Persze. -mondta és bement a kapun, én követtem és bementünk az osztályterembe.
- Milyen óra lesz? - Kiabálta be Gery.
- Lesz új óránk? -kérdezte Amanda. Az értelmes osztálytársak. No comment.
- Persze, egy villámmekvines. - üvöltöttem.
Ez az értelmes beszélgetés után, beültem a padomba és vártam a következő órát.
Egy nagyon jó nyelvtan után, kimentem Bennel az udvarra és felkészültem arra hogy elmondjam neki azt hogy végleg elmegyek.
- Ben, valamit Mondanom kell. - hívtam magamhoz.
- Igen? - kérdezte. - Valami baj van?
- Hááát, eléggé. -Mondtam szomorúan. - Sajnos tényleg el kell menjek. A szüleim nem változtatnak.
- MI? -akadt ki. - Nem mehetsz el!
- De muszáj lesz. - mondtam, könyekkel a szememben.
- Majd este még beszélünk erről, ok? Addig hanyagoljuk a témát. -mondta, én meg csak bólogattam, mert ha kinyitom a szám szerintem elsírom magam.
Csöngettek is mire végeztünk a beszélgetéssel, én meg elcsodálkoztam milyen gyorsan vége lett a szünetnek.
Felmentem és aztán le is mentem, mivel tesi óránk lesz.
A tesi amúgy annyit jelent, hogy míg én erősítek (én akartam [folyton játszunk])
a többiek, röpiznek vagy kidobósoznak. Remek tesi.
Persze a többiek egy fekvőt se tudnak csinálni, én meg tudok egymás után negyvenet.
Végeztünk is, és mint mindig az öltözőnek nevezett nagyon kicsi helyiség büdös volt. Már nem nagyon lepődök meg, de azért mindig befogom egy kicsit az orrom, hogy addig ne érezzem.
Végre visszamentünk az osztályterembe és előkészültem egy csodálatos......
- Milyen óra lesz? - Kiabálta be megint
Gery.
- Infó. - mondtam neki.
- EZAZZZ! -hát igen, az infó a legjobb.

„Végre nyáriszünet. ” mondják mások. „Miért van nyáriszünet? ” mondom én.
Elég stréberesen hangzik, de én nem akarok elmenni. Nyáriszünet elején költözünk ez azt jelenti hogy holnap. Meg volt a ballagás meg minden a szülők sírtak, legtöbben türelmetlenül várták mikor lesz vége az ünnepségnek. Szóval 3 ember van:
1. Aki várja hogy legyen vége a ballagásnak, és mehessenek haza.
2. A szülők akik végig sírják az egészet.
3. És az aki azt akarja bár maradhatna még a suliba.
Igen, amikor nem ismertem Bent, akkor azt mondtam szerencsére mindjárt elballagok, most már nem mondom ezt.
Otthon pakoltam be a cuccaimat, amikor hirtelen valaki kicsapta az ajtót és becsörtetett a szobámba.
Kérdőn fordultam Ben felé aki zaklatottan nézett rám.
-Csak el akartam köszönni. -nevetett.
- Hát Ömm, ez kedves tőled. - mondtam.
- Akkor, szia. - lépett hozzám, megölelt aztán megcsókolt.
- Komolyan csak ezért jöttél? - kérdeztem meglepetten.
- Igen. -mondta. - Segítsek pakolni?
- Nem kell, már kész vagyok. - mondtam szomorúan, abban a tudatban, hogy elmegyek és lehet hogy sose látom újra Bent.
- Ne sírj. -ölelt át. Éreztem a mozdulataiból, hogy ő is szomorú, de nem akarta hogy lássam rajta.
Ben nálam aludt, és nagyon jól szórakoztunk. Néztünk filmet, ettünk chipset és ilyenek. Semelyikünk se mondta, de ott volt a levegőben, hogy elmegyek. Azt akartuk ez legyen a legjobb esténk együtt (nem félreérteni) és ezért ezt a témát nem is említettük.
Reggel kikászálódtam az ágyamból, és készültem arra, hogy elinduljunk. Ben?
„Bocs de el kellett menjek. Gyere majd , ha felkeltél,  a parkba. Várlak! ”
Ezt az üzenetet találtam az asztalomon, miközben éppen öltöztem fel.
Már indultam volna, amikor valaki megálított.
- Hova-hova? -kérdezte anya.
- Benhez. -mondtam.
- Jó, de siess. - mondta és vissza is ment a konyhába.
Futottam a parkba és azon gondolkoztam valyon Ben csak el akar köszönni? Remélem azt közli, jön velem.
Oda értem a parkba és már kiabáltam volna, hogy Ben, amikor megláttam, hogy valakivel éppen smárol. Teljesen ledöbbentem, mivel Bent én egy kedves embernek ismertem meg most pedig éppen megcsal!
- Te szemét! -futottam oda, mikor befejezték a gége vizsgálatot.
- Tudod Emily, miközben együtt jártunk mindig találkoztam Amandával. - mondta, én meg ránéztem a lányra aki tényleg Amanda volt.
- Mindketten szemetek vagytok! -üvöltöttem és arcon csaptam Bent  és Amandát.
Sírva elfutottam és amikor kellően távol voltam, hátranéztem.
Amanda hevesen vitázott Bennel, aztán felpofozta.
- Csak rájöttél hogy téged is meg fog csalni. -motyogtam magamban.
Hazamentem és levágtam magam a kanapéra.
- Haza is jöttél? -lepődött meg anya.
- Igen.... -jó gyerek létére elmondtam neki az egész sztorit, ő pedig hívta apát és sürgősen azt akarta, hogy induljunk elöbb. 
Apa hazajött és indulhattunk is.

Kicsivel késöbb.

Az út csodásan telt, láttam réteket, fákat és minden zöldet. Sajnos a felénél elaludtam ezért nem láthattam ahogy elvonult előttünk egy szarvas csorda. És hogy ezt honnan tudom? Apa mondta.
Odaértünk az új házhoz ami csodás kék színű volt. A kert hatalmas bár ez nem olyan meglepő, mivel van két istálló, egy  nagy legelő vagy mi a csoda, és sok kicsi.
Be mentem a házba, ahol a nappali az egy nagy halvány sárga szoba a falnál egy kanapé és elötte egy TV. Összesen nem tudom hány szoba van a házban, de azt igen, hogy nagyon sok, vendégszoba és ilyenek.
A szobámba belépve nagyon elámúltam. Szép halvány zöld, külön fürdő és minden cuccom (bútor) a helyére rakva.
Egész nap berendezkedtem és segítettem anyának, így nem csodáltam amikor hulla fáradtan bevetődtem az ágyamba. Aztán éjfélkor zajokat halottam, így hát kinéztem az ablakon.

Sziasztok! Ez egy javítás és azt szeretném írni a következő fejezetekre nézve, hogy nagyon elsiettem a dolgot, de nem volt ötletem, így hát ilyen gyorsan vége lett a nyári szünetnek. BOCSÁNAT, és eggyenlőre nem haladok a könyvel hanem kijavítom a hibákat és szerintem át is írom (nem az alapsztorit, az ugyanaz marad). Mindenkinek kellemes napot/hetet/hétvégét!