Gold az álomló

6. Mámor és a csoda

Átmentem Susanhoz.
- Susan elmegyünk sétálni? - kérdeztem. Persze azért akartam menni hogy lássam Goldot.
- Persze, mehetünk. - mondta mit sem sejtve.
- Akkor 2-kor tali? - Remélem akkor kint lesz Gold.
- Persze, akkor 2-kor! Szia!- elég lelkes.
- Szia!
2-kor

Találkoztam Susannal 2-kor. Elmentünk sétálni az erdőbe.
- Amúgy miért az erdőbe akartál jönni? - kérdezte, kizökkentve a bambulásomból.
- Szeretek az erdőben sétálni -juj de gyenge kifogás. Persze tudtam, Susan nem hiszi el.
- Na persze, nem hiszem. Esetleg egy ló az oka?- kérdezte amit reméltem hogy nem mond ki.
Már ép válaszoltam volna, de nyerítést hallottam. Susan is meghallotta.
- Melyik irányból jön? - kérdezte félve. Először azt hittem attól fél megtámadják, de hallottam egy más fajta nyeritést is. Két ló.
- Nem tudom- mondtam de már majdnem sírtam. Felismertem az egyik nyeritést, Gold. Mikor már elkezdem volna sírni, vágtázó lovakat vettem észre. Gold és egy fekete szépség vágtázót.

- Ő az a ló. - mondta Susan és én tudtam mire gondol. Már hogyne tudtam volna ha nekem Gold az a ló?- Mámor.
Ezt suttogta, szinte alig hallottam a zajtol  melyt a két ló csinál.
Gold észrevett engem és hozzám jött. A másik ló pedig odament Susanhoz.
- Szia Gold. - mondtam, és meg simogattam a ló orrát.- Ki a haverod?
Gold csak nyeritett eggyet. Szemében játékosság csillant. És valami nagyon kicsi dolog. Bizalom. Bizott bennem pedig csak egy ló. De nem akármilyen ló. Ő Gold. Gold a vadon királya. A ló aki nem bízik senkiben.
Rá jövök ki bántotta - gondoltam.
A fekete ló odament Susanhez. Gyengéden megbökte. Azt akarta simogasák hogy törödjenek vele. Susan megsimogatta.
- Mámor - mondta újra. Rájöttem mit akar mondani. Ez a ló neve :Mámor. Mámornak tetszett a név mert elkezdett bólogatni.

Gold szemszöge:

A ló akivel találkoztam úgy látszik mégiscsak van neve.
Emily barátja csodás nevet adott neki: Mámor. Mámoros érzés vele vágtázni a parton. Mikor a sörényünkbe kap a szél. Tökéletes. De tudjátok mit szeretek jobban a futásnál? Az ugrást. Az tökéletesebb, mintha madár lennél.
Na de jelen időbe vagyunk.
Emily és barátja, ha jól hallottam Susan elmennek! Ne hagyjon már itt. Nincs is eledel. Elkezdtem követni.
- Gyere, Mámor. - mondtam újdonsült barátomnak.
- Mégis hova?- kérdezte. Meglepődtem! Nem akarja követni kis barátainkat?
- Susan, Emily ismerős?- kérdeztem felháborodottan.
- Ja, futás! - mondta, mire megint meglepődtem. Kiszámithatatlan . Akár egy kigyó. Csak ő kedvesebb mint egy kigyó.

Emily szemszöge:

Nagyon meglepődtem. Gold és Mámor! Követnek! Nem tudom hogy vették rá magukat hogy kövessenek. Aztán eszembe jutott, kell nekem egy ló a suliba. Már tetszett az ötletük. Hazáig követtek, én bevittem Goldot az istállóba. Biztattam Susan is, végül ő is bevitte az egyik bokszba. Vittünk a lovaknak szénát és szalmát. Maradtunk estig míg apu be nem jött és szólt hogy menjünk be. Meglátta a két lovat és csodálkozott.
- Miért nem szóltatok?- kérdezte a sértetett játszva.
- Mert nemrég hoztuk őket.- Mondtam.
- Na akkor szólok Franknek hogy van munkája.- modta és sóhajtott eggyet mintha olyan sok dolga lenne.

Másnap:

Egyre többet lovaglok. Már már tudok vágtázni. És már ülhetek Goldon is. Viszont van egy rejtély. Gold múltját akarom megfejteni.
Miért ilyen bizalmatlan? Miért csak engem enged fel a hátára és mást nem? Mitől fél?
De az életünk boldog. Susannal,Mámorral,Goldal és velem az élet szép.

Sziasztok ez az egyik változat a hatodik részből. Remélem mindkettő tetszik! Csak az a különbség hogy ez hosszab meg átvannak alakitva a jelenetek egy picit.