Gold az álomló

15. Indulásra felkészülni

Miután felkeltem boldogan tapasztaltam hogy 5 óra van, így mindenkire lesz időm. Először is raktam Fahéjnak macska tápot kicseréltem az almát és megsimogattam bucsúzóul. Természetesen felkelt és azonnal elkezdett dorombolni ezért még játszottam vele egy kicsit. Ezek után lementen csináltam meleg szendvicset megettem és kimentem Goldhoz. Kezdem sajnálni hogy csak úgy ketten vannak ott Mámorral és tökre unatkozhatnak. Nem mintha nem lennének ott egymásnak de akkor is, én megsajnáltam őket.
Odaértem és adtam neki egy répát amit elcsentem a konyhából. Megette aztán raktam rá kötőféket és kivittem sétálni.
(Nem úgy mint egy kutyát)
Talán ameddig senki se ébred fel addig átrakhatnám Goldot és Mámort a többiekhez aztán majd ezzel a helyen lesz  valami.
- Gyere Gold átviszlek a többiekhez, biztos unjátok Mámorral a külön életet,
és amúgyis ott van neked az anyukád is.
-mondtam Goldnak.
Viszavittem a bokszába azután átmentem a mén istállóba és megcsináltam Gold és Mámor régi helyét ami most az új helyük lesz.
Újra Goldhoz mentem és átvezettem az új bokszába. Mámor nyihogott utána gondolom azért mert azt hitte őt ott hagyom. Goldot bevittem a bokszba és visszamentem Mámorért. Ráraktam egy kötőféket és őt is bevittem a bokszba.
- Ez az új helyetek mostantól rendben? -kérdeztem a lovaktól akik válaszul nyihogtak. Gondolom tetszik nekik.
Mire mindennel végeztem apa éa Frank is kijött.
- Hogy hogy áthoztad Goldot és Mámort? -lepődött meg apa.
- Gondoltam unatkoznak ott. - mondtam.
- Oké maradhatnak. - válaszolta apa meg azt amit meg se kérdeztem.
- Ohh köszönöm! - örvendeztem és apa nyakába  ugrottam.
- Na de készülj fel a kirándulásra! - mondta Frank.
- Igenis, uraim. - mondtam és megkerestem Gold nyergét és kantárját hogy legyen szép tiszta. Amúgy tök mindegy mivel úgyis be fog piszkolódni.
Miután végeztem felmentem a szobámba és bepakoltam a szükséges holmikat. Aztán visszamenten Goldhoz és neki is bepakoltam a holmijait. Természetesen a répa nem maradhatott ki.
Mire végeztem mindennel a többiek is felkeltek.
- Jó reggelt álom szuszékok! - rohantam anyához és Joshoz.
- Neked is jó reggelt. Mióta vagy ébren? - kérdezte Anya.
- Régóta. Na de mindenki pakoljon mindent be. És a lovakat is készítsétek fel. - pörögtem teljesen feleslegesen mert gondolom ez nekik is eszükbe jutott. - Anya amúgy neked melyik ló lesz? És tudsz lovagolni?
- Még nem láttad? - lepődött meg.
- Mit? - értetlenkedtem
- Tegnap mikor elmentetek meg venni a kiscicát mi,  Joshhal elmentünk Rachelékhez és vettünk egy ki pónit, akivel majd én és Diana fogunk szekérrel menni.  - mondta anya. Engem elfelejtettek beavatni vagy azt hitték már láttam? No comment.
- Jó sokáig ellehettünk. - mondtam.
- Hát majdnem másfél óra. - mondta anya.
- Lehet egy „kicsit” fáradt voltál. - mondta Josh.
- Ja, kicsit nagyon. - nevettem. - Na de indulok köszönteni Susant. Sziasztok majd találkozunk.
- Szia! - mondták egyszerre.
Szerencsére amikor odaértem a házunk másik felére Susannal találkoztam.
- Jó reggelt! - köszöntöttem.
- Reggel? Még hajnal van!  - mondta én meg elnevettem magam.
- Ha neked reggel 8 óra hajnal akkor nekem este 8 óra már éjfél. - mondtam, vagyis inkább probáltam mivel a nevetéstől alig tudtam beszélni.
- Hát nekem tényleg annyi. - nevette ő is el magát.
- Hú de bolond vagy! Szegény lovaink pedig már várnak. - sajnáltam meg Goldot és Mámort.
- Na oké akkor gyere. - indultunk el csak annyi volt a bökkenő hogy én egyenesen mentem a mén istállóhoz ő pedig balra a régi helyükre.
- Hova mész? - kérdezte csodálkozva.
- Hát, a lovainkhoz. - mondtam csak hogy húzzam az agyát.
- De ők itt vannak. - mondta értetlenül.
- Akkor te menj arra majd találkozunk. - mondtam nevetve.
Ő elindult a régi helyükre én meg az új helyre. Na jó kicsit azért ez gonoszság volt. Kicsit?  Inkább nagyon.
Odaértem a lovakhoz ahol már várt engem apa.
- Még meg kell szoknom hogy ennyi időt az udvaron vagy. - mondta utalva arra hogy régen mindig a többi barátommal voltam.
- Nekem is meg kell szoknom hogy ennyi időt itthon vagy. - mondtam.
- Nem lesz ez így sokáig,  te elmész a sulidba én meg csinálom az új autót. - mondta szomorúan.
- Addig élvezzük ki. - mondtam. -Például vágjunk ártatlan fejet ha jön Susan.
- Miért, mit csináltál? -nevetett fel.
- Hát elég annyi hogy eltévedt. - nevettem én is.
Leápoltam újra Goldot mire jött Susan.
- EMILY!!!  - Kiabálta már messziről. 
Én úgy tettem mintha meg se hallanám és bementem Gold cuccaiért mivel mindjárt indultunk.
Pechemre Susan futott és kérdőre vont.
- Hát nem kérdezted miért jövök ide. - mondtam szerintem logikusan.
- Én meg ott kerestem a lovainkat és már azt hittem hogy elmentek. - mondta.
- Jó tudom bunkó voltam de annyira jó volt látni ahogy ott értetlen fejet vágsz. -nevettem.
-Kösz hogy nevetsz a nyomoromon. - mondta és meg akart csikizni, de én elfutottam Gold bokszához és bementem oda.
- Azt hiszed nem látlak? - kérdezte Susan.
- Ohh, tudom hogy látsz. - válaszoltam tudva hogy kábé mi fog történni.
Susan benyitott és úgy nézett rám hogy Gold odament hozzá és beleharapott.
- ÁÚ!  GOLD! - ordibált Susan.
- Na erre nem számitottam. Bár te is tudhattad volna Gold mennyire fél. - mondtam
ÉS MI A FRANCTÓL IJEDT MEG? A KISLÁBUJJAMTÓL?  - ordibált továbra is Susan.
- Halkabban már! Apa mindjárt idejön. Amúgy meg ha nem néztél volna úgy hogy mindjárt megölsz. - mondtam.
- Akkor hogy nézzek amikor halálra ijesztessz azzal hogy a lovak nincsenek a helyükön? - mondta kicsit lenyugodva de még mindig ingerülten Susan.
- Jó nem tudtam hogy ennyire megijedsz. Na de én felkészíteném Goldot mivel mindjárt indulunk. - mondtam és visszamentem a nyergesbe Susannal együtt.
- Bocs hogy úgy kiakadtam. - mondta egy kis idő múlva.
- Nem baj. Én is így reagáltam volna. - mondtam miközben vittem Gold bokszához a csili vili nyerget.- Te tudtad hogy anya és Diana szekérrel megy?
- Persze hogy tudtam, anya már beszámolt. -mondta.
- Akkor csak én nem tudok semmiről. Kezdem úgy érezni nem is ebbe a családba tartozok. - mondtam szomorúan. - Vagy ez is egy új meglepetés?
- Az. - mondta Susan.
- Elegem van a meglepetésekből. - mentem be a bokszba.
- Te már felrakod a nyerget?  Jól le maradtam. - váltott témát Susan.
- Jól tudsz témát váltani. - nevettem.
- Oldom a hangulatot. - helyesbített Susan.
- Ohh bocsásson meg a Mámor ország hercegnője. - mondtam és még térdre is ereszkedtem. Annyi a gatyámnak. Na mindegy. Jó , amúgy se láthatja Susan hogy térdre ereszkedem előtte.
- Nincs bocsánat. Azonnal cellába. - adta ki az utasítást.
- Ja Persze majd elmenekülök Golddal. - a lovacskám nyihogott is egyett én meg meghúztam a hevedert.
- Na mentem hozni a kantárt. Jössz? - kérdeztem.
- Persze, elfelejtettem hozni a patakaparót. - mondta Susan.
- Huuu vérprofi vagy. - nevettem.
- Ugye? - nevetett miközben kijött a bokszból.
- Te várod már a kirándulást? - kérdeztem miközben sétáltunk a nyertes felé(újra).
- Nagyon!  Olyan jó lesz Mámoron lovagolni. - mondta. - Te?
- Én is várom. Remélem sok minden izgalmas lessz.- mondtam.
- MINDENKI KÉSZ VAN? - ordította apa gondolom azért hogy mindenki meghalja vagy hogy mindenki megsüketüljön.
- NEM! - orditották egy csomó helyről.
- Akkor nem csak te vagy lemaradva Susan. - mondtam.
- Te se vagy kész. - mondta.
- De te még a nyerget se raktad fel Mámorra - mondtam.
- Te meg csak most veszed le a kantárt. - mondta.
- Most már mindjárt fel rakom a kantárt. - mentem vissza a bokszhoz.
Ezután csöndben végeztük a feladatokat mivel eléggé le maradtunk. Vagy is én nem de Susan igen.
Felraktam Goldra a kantárt felvettem a hátamra a táskámat és felraktam Goldra a nyeregtáskát amiben a cuccai vannak.
- Én kivezetem Goldot. - Mondtam Susannak aki csak most rakta fel a nyerget Mámorra.
- Jó majd én is megyek. - mondta.
Kimentem az udvarra és azt vettem észre hogy még csak apa van ott Popcorn mellett.
- A többiek? - kérdeztem.
-Még valahol totyognak. - mondta apa.
- Anya és Diana mikor ér ide? - fagattam
apát.
- Ők ott jönnek. - mutatott maga elé apa. Meg kellett fordítanom Goldot hogy lássam anyáékat meg persze a pónit. 
- Hogy hívják a pónit? - kérdeztem.
- Dream. - mondta apa.
- Hát én ezt egy póninak nem adnám. - mondtam.
Anyáék ideértek és utánuk jöttek a többiek is. Először Josh utána Frank és végül Susan.
- Na végre mindenki itt van. - örvendezett apa. -Mindenki nek meg van mindene?
- Jaj Fahéj! - adtam apa kezébe A kantárzsárat. - Mindjárt jövök.
Felmentem és lehoztam Fahéjt akinek amúgy bepakoltam mindenét csak őt felejtettem el.
- Indulhatunk? - kérdezte apa.
- Igen!  - válaszoltuk egyszerre.
Aztán kimentünk a kapun és felszáltunk a lovakra. Valaki meg a szekérre ült fel.
- És Indulásra felkészülni! - kiáltotta Josh.