Gold az álomló

4. Kötelék

Meg dermedtem. Egy gyönyőrű fakó ló harcolt Golddal. Nem hittem a szememnek. Mit csinál ez a két ló? Összemérik tudásukat talán? Csak is.

- Hajrá Gold!- kiabáltam izgatottan.
Mintha Gold hallotta volna amit mondok,egy jól mért ütéssel fejbevertte a fakó lovat. A fakó ijedten hátrált,de megbotlott. Gold odament hozzá és rá nyihogott. Nem barátságosan, de nem is ellenségesen. Mintha valamiért neheztelne rá.
- Gold! Ne bánstd őt!- kiabáltam Goldnak. Gold végül nem bántotta,de olyan csúnya szemmel nézett rá,hogy a hátamon végigfutott a hideg.
Gold elment és én is haza indultam. Anyu várt otthon.
- Szia drágám!- mondta. Felvontam a szemöldököm. Nem, nem azért mert mondjuk csúnyán nézett volna rám. Ép ellenkezőleg, smaragd zöld szemében huncutság csillant.
- Szia anyu!- mondtam félve a válaszától esetleg kérdésétől.
- Képzeld találtam lovasiskolát ha szeretnél oda menni akkor beiratlak! - mondta kiváncsian. Nem volt szívem azt mondani neki hogy nem akarok menni, mivel ő tanított meg bízni emberekben. Nem voltam régen menő, sőt lúzernek tartottak. Volt egy barátnőm, Susan. Mindent vele csináltam. Ő volt a támaszom a nehéz helyzetekben. Imádtam a vele töltött minden percet. Ő imádta a lovakat. De ott volt Micheal. Susan beleszeretett, és forditva is. Elkezdtek randizni. Susannak nem volt rám ideje, elhanyagolt. Aztán megszakadt a kapcsolatunk. Nem beszélgettünk többet. A támaszom elhagyott, én meg elestem. Elestem a saját hibámba. Mely az volt hogy nem szerettem a lovakat. Ez miatt volt az utolsó,nagy vitánk. Mivel Susan olyanokat vágott a fejemhez hogy : Na és persze Micheal imádja a lovakat. Ezért azt mondtam, többé nem a barátom. Miután már nem volt a barátom, elfelejtettem bízni. Elfelejtettem milyen mikor van támaszom aki segít ha elesek. Aki felálít a földről. És a mélyről is felhúz. Felhúz bármilyen mélyen vagyok, ő segít nekem. De anyu kiált mellettem. Azt mondta nem érdemli meg az a Susan hogy sírjak érte, hogy miatta ne bízzak senkiben. Anyu lett a támaszom míg meg nem ismertem Bent. 2 hónapig voltunk együtt Bennel. De ő is elárult. Most nincs támaszom mivel anyu is elkezdett dolgozni. Megint nem tudok bízni. De anyunak nem mondok semmit ,mert ideges lenne miatta. És én azt nem akarom.

- Persze hogy elmegyek- mondtam neki. De aztán elgondolkodtam. - De hogy megyek oda ha nincs lovam?
- Tudom Drágám te meg szerzed azt a lovat.- mondta anyu. Én meg rájöttem, anyu a világ legjobb embere. Nem csak felvidít , de soha nem hagy cserben. Más szóval hűséges.
- Köszönöm- suttogtam.
- Mit?- kérdezte értetlenül.
- Hogy kedves vagy hozzám, hogy nem hagysz el engem.- mindtam, anyu pedig szorosan magához zárt.
- Mivel apád sokat dolgozik hogy fentartson minket... - kezdte volna, ha nem vágok közbe.
- Nem érdekel miért! De te vagy a legjobb anyuka a földön- itt szomorú lettem mert eszembe jutott apa. Ő egyáltalán nem a legjobb, vagyis de kedves meg minden, de keveset van velünk. A munkája lefoglalja.
Anyu meghatodottan figyelt majd mosolyogni kezdett. Én viszont vigyorogtam. Mondta hogy menjek fel a szobámba én pedig szalutáltam eggyet és már rohantam fel a lépcsőn.

Másnap:

Reggel szóltam anyunak hogy elmegyek. Biciglimre ültem és màr pedáloztam. Nem kérdés Goldot kerestem. Meg találtam egy fa árnyékában pihenni. Óvatosan leszáltam  a bringámról. Felkelt, és okos nagy barna szemével engem fürkészett. Megláttam a szemében a vadságot, de amit még láttam attól visszahökköltem. A tekintete bizonytalan és gyűlölet teli. Nem értettem miért gyűlöl. De rá jöttem, a sorsunk ugyanaz. Bizalmatlanok vagyunk, vadak és gyűlöljük azokat akiknek látszólag kutya baja. De nekem nem volt pompás életem. De tudtam azért utál mert azt hiszi, az életem gondtalan.
Elkezdtem beszélni hozzá.

- Ne félj tőlem Gold. - gyügyögtem neki. - Ne félj, a sorsunk ugyanaz, bizalmatlanok vagyunk. Én azért mert átvertek és jól cserben hagytak, te meg gondolom azért mert bántanak téged. Ne félj, gyere ide szépen.

És hiszitek ha nem, elindult felém. Megbökött én meg meg simogattam és éreztem a jövőnk és a múltunk egy. Mi össze tartozunk, együtt fogunk szabadon vágtázni, együtt érezzük a szabadságot, hogy vadak vagyunk. Bosszút állunk a világ ellen, de csak jó értelemben. Majd látja gondtalan életünket, szabad napjainkat. Nem álithat meg minket senki és semmi. Gold felemelte bársonyos sárga fejét és horkantott eggyet majd elment.
Hazamentem köszöntem anyának és fel mentem  a szobámba.
Nem sokáig maradtam mert csörgött a telefon én pedig felvettem.
- Szia - hallottam az oly ismerős hangot ami rémálmaimban kísért.