A Hold és a Csillagok

-0.-

"Sose nézz vissza, ha Hamupipőke visszanézett volna és felvette volna a cipőjét, sohasem találta volna meg a hercegét"

-Nem Lizz, megmondtam, hogy nem megyek el abba a buliba! -feküdtem vissza az ágyamba és a kezembe vettem az egyik könyvemet amit éppen olvasni akartam. Lizz már fél órája próbál meggyőzni arról, hogy menjek el az egyetem első bulijába mert az olyan hiper-szuper lesz. -Senkit se ismerek, rajtad és Markon kívül.
-Ott lesz a fél egyetem, a kampuszról is jönnek. Jó lesz! -vette ki a könyvemet a kezemből és nem is foglalkozva azzal, hogy kihúzta a könyvjelzőmet.
-Egy jó okot mondj amiért menjek. -vezettem rá gesztenye barna szemeimet. Lizz meg forgatta zöld íriszeit, mert legbelül tudta, hogy akármit mond, úgyis nem lesz a válaszom. A szeme hamar felcsillant, és legnagyobb bánatomra játékosan.
-Mert ott lesz Daniel is! -kezdett el ugrálni mint egy ötéves. Nem tagadom, bejött a focista srác, de csupán csak látszatra. A mai nap sikerült egymás mellé ülnünk és azonkívül, hogy flegmázott velem mást nem csinált. -Jajj Katelyn ne mondj már, hogy nem érdekel téged a srác! -kezdte el vonogatni a szemöldökét.
-Hát nem. -néztem rá és felállva az ágyamból a szekrényemhez mentem majd kinyitva azt megnéztem milyen ruhák szolgálnak nekem. Ha esetleg Lizz rávesz arra a nyamvadt bulira.
-Akkor azért mert megismerkedhetsz másokkal, Katelyn szeptember van! Jó lesz, beilleszkedsz majd. Kérlek, jó a baráti körünk. -kérlelt mire egy bólintással adtam tudtára, hogy oké. Megadom magam, csak hagyjon békén.
-Nincs kedvem emberek közé menni, ma is olyan bunkó volt velem az egyik. Hogy is hívják a kék szemű srácot? Aaron? Adam? -kérdeztem a mögöttem álló barátnőmet.
-Igen, Adam. Ő a legnormálisabb a focisták közül. Vele érdemes jóba lenni. A legjobb bulikba ad belépőt és VIP jegyet. -vigyorodott el (mert láttam a tükörben) majd mellém sétálva vette ki a legmerészebb ruhám.
-Hát akkor azt hiszem nekem felesleges jóba lenni vele. Ez lesz az utolsó buli amin megjelenek. -vettem ki az alsó fiókról a magassarkúm, de már láttam lelki szemeim előtt, hogy nagyon csúnyán elfogja intézni a sarkam.
-Annyira gyík vagy. -kezdett el nyafogni mire felnevettem. Igen, valóban az voltam, de sosem voltam egy társasági lény. Nem szerettem a társaságot. Előbb utóbb úgy is lett volna egy áruló. -Ez jó lesz. -halászta ki a szekrényem legmélyebb pontjából az egyik ruhám, amit szerintem csak poénból vettem meg. Kék, comb középig érő bársony ruha volt. A háta egy V alakba volt kivágva majdnem a hátam közepéig, míg elől teljesen rásimult és elfedte a mellkasom.
-Édes Istenem. -vettem szemügyre a ruhát, de egy "egyszer élünk" alapon rábólintottam. Elvonultam a fürdőbe majd valahogy magamra erőszakoltam a ruhát. A tükörben láttam a derekamon végighúzódó kék, zöld foltokat amit még a nevelőapám okozott nekem. Megrázva a fejemet vonultam ki Lizz elé aki megdícsérte a szerelésemet. A hajamat kiengedtem és hagytam, hogy majdnem az egész hátam elfedje. Loknijaim vége természetesen végződtek fürtökbe ami Lizz személyes kedvence volt a külsőmbe. -Őszintén szólva levenném magamról. Szerintem nagyon mutatós. -húztam le a lábaimra a ruha alsó részét, mivel minden lépésemnél egy kicsit feljebb csúszott.
-Jól nézel ki maradj már. -lökte meg a vállam Lizz mire felnevettem. Sikerült elindulnunk, mivel Mark, Lizz barátja elvitt minket. 

Körülbelül negyed tizenegyre estünk be a számomra ismeretlen ház kapuján.
-Ezt is az az Adam srác szervezte? -súgtam oda, de a válaszra leltem ugyanis a számomra ismerős kék szemű barna hajú srác már az ajtóban állt. Lepacsizott Lizzel majd amikor meglátott megállította a barátnőmet.
-A kislány veled van? -kérdezte tőle és hiába kémleltem a földet éreztem, hogy végignéz rajtam. Lizz hamar választ adott miszerint én lennék az utolsó aki drogot vinne be. Sikerült beérnünk a házba, viszont éreztem ahogyan a kék szemű srác utánam fordul. Bent a hangulat őrült volt. A zene majdnem kiszakította a dobhártyám és teljesen Lizzre tapadtam, hogy el ne merjen hagyni. Megérkeztünk egy kis sarokhoz, ahol kanapék és fotelek voltak. Nem volt túl nagy társaság, csak 3 lány és 4 fiú ült ott.
-Hali! -vetődött le az egyik csaj mellé Lizz majd várta, hogy én is helyet foglaljak. -Srácok ő itt Katelyn. -mutatott rám mire egy mosolygós bólintással köszöntem és néztem végig a nem nagy csapaton. Helyet foglaltam az egyik srác mellett és hallgattam, hogy mit beszélgetnek a többiek.
-Cica ez itt az én helyem. -szólalt meg mellőlem egy mély hang, mivel én ültem a szélén ezért elnéztem jobbra egyenesen rá, és egy számomra ismeretlen barna szempárral találkoztam. Ijesztő volt ahogyan az alkohol megcsillant a szempárjában azért inkább felálltam és átadtam a helyemet neki. Már mentem volna arrébb, de éreztem ahogyan a csípőmhöz nyúlva húz vissza magához, és egyenest az ölébe ránt. A hirtelen mozdulattól sikkantottam egyet amire sokan felkapták a fejüket és próbáltam kiszabadulni az engem szorító fiú fogságából.
-Engedd el, Alex. -csatlakozott még valaki hozzánk de most amikor felnéztem nem egy ijesztő barna szempárt láttam, hanem egy annál inkább nyugtatóbb zöldes árnyalatot véltem felfedezni. A srác egyből elengedett engem mire egyből pattantam ki az öléből és lejjebb húztam a ruhám. -Láttad, hogy megijedt, de annál inkább csináltad, ez szánalmas. -köpte gondolom a barátja elé a szavakat majd rám tévedt a tekintete. Meg sem lepődtem, hogy Ő is végigfuttatta a tekintetét rajtam majd a végén újra a szemembe meredt. -Gyere mosd meg az arcodat. -fogta meg a kezemet és elkezdett húzni valamerre mire Lizz-re néztem, aki csak a hüvelyk ujját tartotta fel. Egy sokkal csendesebb helyre éltünk ahol alig táncoltak, de ha táncoltak is akkor se vonoglottak, mint lent. A mosdóba beérve egyből a tükörbe néztem, ahonnan az ijedt tekintetem nézett vissza rám. Hideg vízzel kicsit lefröcsköltem az arcomat de utoljára jöttem rá, hogy a sminkem tuti elfog kenődni.
-Remek még ez a szar is elkenődik. -nyúltam a táskámhoz ahonnan kikaptam, a sminkes retikülöm és kivettem a szempillaspirálomat.
-Nem tudom mennyi ideig tart, kikenni újra magadat, de szerintem felesleges. Csak a hatalmas ragyákkal lévő lányok kennek magukra minden szart. Kötve hiszem, hogy neked szükséged lenne bármilyen szépítő eszközre is. -magyarázta az ajtófélfának dőlve.
-Ki tudja mikor futok bele életem nagy szerelmébe? Lehet annak a kisminkelt lányok tetszenek. - rántottam meg a vállam és tovább folytattam a sminkem rendbe szedését. Nem volt rajtam nagy smink és nem is akartam teljesen kikenni magam. Nem tartom egészségesnek.
-Nem hiszem, hogy valaki a sminked miatt szeretne beléd, Hercegnő csak nézz tükörbe és meglátod mit fognak rajtad enni. -sétált mögém és csak akkor éreztem, hogy magassarkúban a mellkasáig érek. -Hidd el nem egy kapcsolatom volt, de eddig nem találkoztam olyannal mint te. -vette ujjai közé a tincseimet majd vissza rakta a hátamra.
-Azt gondoltam, hogy nem egy kapcsolatod volt. -nevettem fel, hiszen már az első nap lerohamoztak, hogy nehogy én legyek a következő Daniel Smoke különleges listájáról.
-Akkor már te is hallottál rólam, és mi szél hozott Amerikába? Katelyn Moon. -mosolyodott el ezzel megvillantva tökéletes fogsorát. A nevemet is tudta amiből lejött, hogy megtudta a nevemet már az első napon.
-Vannak határaim. -hervadt le a mosoly az arcomról és elraktam a szempillaspirálomat. Nem akartam megosztani vele az okot amiért majdnem 1000 kilométert utaztam.
-Hát rendben, akkor gyere táncolni. -rántotta meg a vállát majd a derekamhoz nyúlva kezdett el kivezetni az ajtón. Ismételten lent voltunk ahol megpillantottam az előző társaságot, Alex, azt hiszem úgy hívták helyét felváltotta a kék szemű Adam aki egyből lepacsizott a mögöttem lévővel. Lizz csak rám kacsintott mire a középső ujjamat kapta ajándékba amire a társaság nagy része felnevetett.
-Azt hittem, hogy nem mersz ilyet mutatni Lizz-nek kislány. -szólalt meg nevetve Adam de a hangjában most nem tapasztaltam gúnyt. Felnevettem a mondanivalóján és egy tincset a fülem mögé gyűrtem zavaromban. -Na és hogyhogy idekerültél? -dőlt előre miközben tenger kék szemeivel engem figyelt.
-Nekem sem mondta el. Tiszteletben kell tartanunk. -szólt közbe a mellettem lévő mire Lizz felvonta a szemöldökét, de nem csak a mondatára hanem a keze helyezkedésére is. Ugyanis a mellettem álló keze a hátamról sokszor csúszott le a derekamra ezzel simogatva engem.
-Mintha neked nem lenne tökmindegy, Daniel -röhögött fel Adam mire felvontam a szemöldököm. -Nem mindegy, hogy miért jött ide, ha úgyis megfekteted? -röhögött fel negédesen mire élesen szívtam be a levegőt.
-Szerintem mi most elmegyünk táncolni. -kezdett el húzni Daniel magával de én megállítottam őt. -Baj van? -fürkészte az arcomat és most az egyszer kedves volt.
-Nem tudok táncolni. -vallottam be szégyenlősen mire elmosolyodott. Magával húzott engem egészen a tánc parkettnek kijelölt rész közepéig, és ott berántott maga elé. -Oké vannak külön lépések vagy mi? -kezdtem el rakni jobbra meg balra a lábaimat de mögöttem lévő csak felnevetett.
-Nem. Lassú szám fog jönni, mivel tudom Adam lejátszási listáját. Fontos, hogy ne foglalkozz Lizz-el, mert nézni fognak minket. Annyi lesz, hogy én majd irányítom a csípőd neked meg csak megkell próbálnod nem idiótán kinézni. -súgta a fülembe de a végén elröhögte magát. Én is halkan felkuncogtam. A mögöttem lévőnek teljesen igaza volt, és most egy lassúbb szám jött mire Daniel még közelebb férkőzött hozzám. A mellkasa teljesen hozzám simult. A kezei csípőmre vándoroltak és úgy kezdték el ringatni a testrészemet. Láttam, hogy Lizz ugyanezt csinálja a barátjával, de Ő sokkal jobban elengedte magát mint én. -Te is engedd el magadat. -kulcsolta össze az ujjait a hasamnál és úgy ringatózott velem. -Haza viszlek látom, nem érdekel. -kapta el a kezem és kezdett el húzni kefelé, mikor véget ért a szám, akár mennyire is tagadni akartam igaza volt.

A vörös Jeep egy pittyegéssel jelezte, hogy az ajtók kinyíltak. Az anyós ülésre bepattanva kötöttem be magamat a biztonsági övvel.
-Elsőre nem lehettem a legszimpatikusabb. -jelentette ki. Valóban mikor beköltöztem bunkó volt, velem és lenézőnek tűnt. Átkoztam is az életet amiért ő lett a szomszédom. -Valamivel kitudlak engesztelni? -tette a kezét a combomra.
-Nem kell kiengesztelned. Nem haragszom. -nyögtem ki de alapból nagyon zavarban voltam. -Nincs szükségem semmire. -rántottam meg a vállam, de a hangom hasonlított egy vonyító kutyáéra. Rettentően zavarban voltam, tekintve, hogy hatalmas tenyere majdnem teljesen eltakarta a combomat.
-Hát rendben te tudod. -rántotta meg a vállát de a kezét még mindig nem vette le a combomról. Gondoltam, hogy nem fogja zavarni, ha elkezdek az ujjaival játszani ezért azt tettem amit gondoltam és megkémleltem hatalmas ujjait. Az én kicsike ujjaim mellett az övéi sokkal nagyobbnak tűntek. Felnéztem rá és láttam, hogy mosolyogva az utat kémleli, ami miatt az én ajkaimon is egy hatalmas vigyor terült szét.Hamar megéreztünk az emeletes háztömbhöz és a kapukódot beírva fáradtam be előre. Mire felmentem az ötödik emeletre kiköptem az egész tüdőmet, de nem is az zavart legjobban, hanem az, hogy Daniel egész végig mögöttem volt, és hát, hogy is fejezzem ki magam kicsit le volt maradva és egész végig éreztem, ahogyan a lábaimat, a hátamat és, sajnos a fenekemet nézi. 

Az ajtóm előtt elkezdtem kutakodni a kicsike, színházi táskámban, szinte már kiborítottam mindenemet de egy dolgot nem találtam.
-Azt hiszem mégis élek a kiengeszteléssel. -fordultam meg, de csak akkor jöttem rá, hogy teljesen mögöttem áll, és fölém tornyosuló alakjától az ajtómig hátráltam, de hamar elzárta az utat és az ajtó és maga közé szorított.
-Ohh, Hercegnő csak kérned kell és... -kezdte egy hatalmas vigyorral, de hamar beléfolytottam a szót.
-Nem úgy. -csuktam le a szemeimet és hosszasan kifújtam a levegőt. -Elhagytam a kulcsomat, a telefonom meg bent van. -túrtam bele a kiengedett hajamba. 2 hete költöztem be de már elhagytam a kulcsomat. Gratulálok magamnak.
-Hát, akkor, Királylány, üdvözöllek a birodalmamban. -nyitotta ki a mellette lévő ajtót és előre engedett egyenest a házába.

Egy éjszaka, a lányok halálával? Nézzük meg mi sül ki belőle.