A Hold és a Csillagok

-13.-

DANIEL SMOKE

Adam: Bocs haver, anyámékkal megyek el, de valamikor pótoljuk a bulit. Boldogat addig is. -kaptam meg Adam üzenetét, mikor megkérdeztem, hogy szülinapom alkalmából nem megyünk-e el egy szórakozóhelyre akkor is, ha én állom a jegyét.

Csalódottan dobtam le a mobilom magam mellé a kanapéra. Megőrjített a magány és a csend, ami körülvett. Ella nem ért rá mert anyáékkal ment el egy hosszú hétvégére engem meg itthon hagytak a születésnapomon. Persze tudom, hogy anya és Ella azt akarta, hogy menjek velük, de apa hátrált. Mint mindig.

„-Elegem van belőled! -hallottam meg apa üvöltését a folyosóról. -Nem visszük. Itthon marad. Csak a bajt hozza, mindig a bajt. Haszontalan. -Ella és én összenéztünk, mellettünk Adam pedig felvonta a szemöldökét. Hirtelen ötlettől vezérelve pedig felpattantam és kinéztem a folyosóra. -Elizabeth! -mutatta fel a mutatóujját apa vészjóslóan. -Ha csak eszedbe is jut elhozni nagyon pórul jársz. -súgta, de hiába. Hallottam.

-Ne fenyegesd anyát. -léptem ki Ella szobájából. Apa rögtön rám kapta haragos tekintetét, ahogyan anya is a félelemmel teli szemeit. -Ha nem akarod nem megyek. Legyen. De anyát nagyon keverd bele a kettőnk közötti konfliktusba. -jelentettem ki mellé állva.

-Na hát előbújtál a nővéred rejtekéből? -kérdezte apa miközben gúnyosan felnevetett. -Ezt is neked köszönheti, hogy ennyire nők védelmére van szorulva. A kis drága elkényeztetett kisfiad. -fordult hirtelen anya felé és erőteljesen elkapta a karját és a falnak taszította. Láttam rajta, hogy fájt neki, de nem szólt semmit se. Ellentétben velem csendben tűrte.

-Elég legyen! -termettem hirtelen mellette. -Elmegyünk. -nyúltam kedvesen anyám karjához és magamhoz öleltem. Félt, de magához ölelt. -Menj ki a kocsihoz. -léptem el tőle, de ő nem mozdult. -Anya ne gondolkodj már ezen! -kérleltem. Itt volt az esélyünk meglépni.

Igen én is úgy hittem, hogy anya eljön velem aznap. Hogy olyan lesz, mint régen. Hárman leszünk, mint amikor apa üzleti ügyekre ment. Mesét néztünk, főztünk kirándultunk. Ott várt az általános iskola kapujában minket Ellával. Hóban, fagyban, tikkasztó hőségben vagy viharban. De nem jött velem. Ott maradt azzal az emberrel, aki félelemben tartotta és őt választotta. A fia helyett."

A telefonom fájdalmasan hangos csörgése keltett ki a gondolataimból. Katelyn neve villogott rajta, mire elmosolyodva azonnal a fülemhez emeltem a mobilom.

-Szia! -szólt bele vidáman. -Láttam az üzeneteidet, de a mai napon csak később tudok találkozni. -mondta, mire csalódottan döntöttem le a fejem. -Nem lenne kedved átjönni olyan hat óra körül? -kérdezte. -Csinálhatok valami kaját is. -ajánlotta fel.

-Persze. -mondtam. -Tökéletes lesz. -mosolyogtam, pedig nem láthatta. Egy gyors elköszönés után pedig bontottuk is a hívást. Nem köszöntött fel, de nem is érdekelt. Nem nagyon beszélgettünk egymás születésnapjáról eddig.

KATELYN MOON

-Jesszus te kajak megtudtad sütni a tortát. -nevetett fel mellettem Ella a sütőm előtt állva. Adam a konyhapultnál különféle nassolni valókat öntött tálakba, James pedig mini szendvicseket gyártott. Mindannyian leráztuk Danielt a mai napra, hogy tuti meglepetés legyen neki minden.

-Megmondtam, hogy képes rá. -állt mellénk James. -Szerintem, ha akarna egy komplett svédasztalt összedobna két perc alatt. -ölelte át a vállam. Alattunk a sütőben egy epres, csokis torta díszelgett.

-Ne ess túlzásba. -nyúltam a konyharuháért és kivettem a sütőből a tortát. Jól esett, ahogyan mindenki megdicsérte. Nem sokkal később Dave is megérkezett, így már majdnem teljes volt a csapat. Csak Daniel és Ella anyukáját, Elizabethet vártuk.