A Hold és a Csillagok

-21.-

DANIEL SMOKE

Azt hiszem, hogy imádom gyerekeket. Talán kevesen tudják, de a gyermekkori traumáknak két végkifejlete lehet. Vagy megutálja az illető a gyerekeket és örök életét egyedül éli le, vagy az ellenkezője és a sajátjait úgy neveli, ahogyan ő is elvárta kiskorában. Én egészen biztosan a másodikba tartozom. A lányom Katelyn karjába egyenest olyan képet mutat, hogy a szívem felrobban a boldogságtól.

-Mond szépen apának, hogy szeretlek. -gügyögte a karjában lévő babának. Hangja messzinek, távolinak tűnt és a látásom se volt a legjobb. Katelyn leült a kanapéra, miközben egy puszit nyomott a lányunk fejére. -Olyan jó kisbabánk van. -nézett rám, egyenest a szememben és azt a boldogságot a szemeiben sosem fogom elfelejteni. -Még csak nem is sírsz. -mondta a kisbabának immár, mire a lányom arca eltorzult és hangos sírásba kezdett.

Ezzel együtt pedig, minden elsötétült.

KATELYN MOON

James sosem vezetett gyorsan. Mindig is a csiga kategóriába tartozott, most viszont százhússzal ment az utcán. Nem mentem a mentőautóval. Átöltöztem és egyből hívtam Jamest és Daniel nővérét. Ideges voltam, rémült. A folyosón lévő véres bicskát egy zacskóba tettem és gondosan elraktam a konyhába.

-Mi történt? -kérdezte ezredjére James. -Az Istenit legalább mondj már valamit! -csattant fel két másodperc csend után. -Éjfél lesz és a sürgősségire tartok. Megjegyzem nem túl megnyugtató, hogy leszúrtak egy embert a legjobb barátnőm mellett. -magyarázta.

-Csak vezess! -masszíroztam meg a fejem, de hiába mostam háromszor kezet, még mindig éreztem a vér fémes szagát. -Alex volt. Részeg volt és... és szerintem szívott valamit. Aztán pedig mutatott egy félmeztelen képet Elláról. -meséltem, mire James megszorította a kormányt. -Daniel erre ideges lett. Egyességet kötöttek, hogy ne kerüljön ki a kép. De ő leszúrta. -foglaltam össze tömören, de még ez se volt elég, hogy enyhítse a szívem fájdalmát.

A kórház folyosója üres volt. Egyedül a takarítók és a nővérek járkáltak. Daniella és az anyja mellettem zokogott. Én minden percben az időt ellenőriztem a telefonomon James pedig mellettünk a földön ülve próbált nem elaludni. Amikor pedig az orvos kilépett az egyik szobából mindannyian felugrottunk.

-A vágás mély. -jelentette ki én pedig úgy éreztem, hogy összeesek. -De nem talált el egy fontos szervet sem. Nem tudom milyen volt az eszköz, amivel ez történt, de lefertőtlenítettük a sebet, így a fertőzés veszélye nem áll fenn. A szúrás az izomszövetekbe hatolt be. Körülbelül két-három hét, mire felépül. Most pedig alszik a sok fájdalomcsillapótól szóval 2 ember menjen be maximum. -mondta, majd rögtön tovább is lépett.

Egységesen megállapodtunk, hogy jobb lesz, ha hagyjuk pihenni, míg fel nem kel. Ella rávette az anyját, hogy menjenek haza legalább egy pár órát aludni. Én nem bírtam. James pedig felajánlotta, hogy velem marad. A nővérek ki-be sétáltak tőle. Néha az egyikük tovább is maradt, hogy megnézze, hogy mennek a dolgok.

-Katelyn mondanom kell valamit. -szólalt meg James mikor az óra már hajnali kettőt mutatott. -Azt akarja, hogy ne mondjam el még, de te vagy a legjobb barátom. -nézett rám. -Ella meg én egy párt alkotunk. -mondta én pedig nem tudtam eldönteni, hogy ennek örülök vagy meglepődtem. -És szükségem van a tanácsodra. Mert én is kezdem látni, hogy nem vagyunk egyformák.

-Szerintem, ha szeretsz valakit egy idő után nem fogod látni az olyan dolgokat, amiket ő tart normálisnak és te nem. Neked is természetes lesz. Egymáshoz szoktok és nincs semmi gond azzal sem, ha nem. Nekünk is vannak a mai napig olyan dolgok, amiket nem bír elviselni, ha csinálok és fordítva. Ne aggódj emiatt. -mosolyogtam rá. -Mellesleg örülök nektek. Komolyan. -James megnyugodva dőlt hátra és lehunyta a szemeit.