A Hold és a Csillagok

-14.-

-Szóval szerinted ez így működik? -kérdeztem Danielt. -Hát elkell szomorítsalak, de nem vagyok olyan, mint az eddigi barátnőid. Ne flörtölj előttem más lányokkal. Nagyon ne. -mondtam feszülten.

Egy hónapja volt, hogy úgymond összejöttünk a születésnapján. Persze nem mondtuk még el senkinek sem, mert mi sem voltunk biztosak benne, hogy ez nekünk működni fog. És ahogyan láttam nem is ment.

-Mondták már, hogy édes, amikor féltékeny vagy? -kérdezett vissza. -De nem. Nem tudom, hogyan működik kérlek oktass ki, ha ilyen tapasztalt vagy. -tette keresztbe a kezét a mellkasa előtt. Nem az egyetem előtti park volt a legjobb hely, erre a vitára. -Nem akarok olyan barátnőt, aki megmondja kivel haverkodhatok, vagy nem. -jelentette ki szárazon.

-Valóban? -kérdeztem vissza nevetve. -Akkor tessék menj vissza hozzájuk. Befejeztem veled. Tényleg nem működött ez köztünk. -ráztam meg a fejem. -Nem tudok veled együtt működni, ha te sem velem. -mondtam.

-Hát ez egy vicc. -nevetett fel. -Kedvellek Katelyn. De azt egy srác se fogja elviselni, ha megmondod kikkel barátkozzon. -nézett rám. -Tudod jól, hogy sose kezdenék ki más lányokkal, mikor itt vagy velem. -lépett közelebb és most már visszább vett a hangjából. -Sajnálom. -simított végig az arcomon.

-Kedvelsz? -ismételtem meg. -Már azt hittem a párok szeretik egymást. Mellesleg nem mondom meg kivel barátkozz. Én csak azt mondom, hogy nem esik jól, hogyha más lányokkal látlak és ők úgy követik minden szavad, mint a kiskutyák. Te is tudod, hogy bármit megtennének, hogy lefeküdjenek veled. -néztem rá morcosan.

-Azért ilyenek, mert nem tudják, hogy mi ketten egy pár vagyunk. Mert te nem akarod felvállalni, hogy mi együtt vagyunk. -jelentette ki. Én pedig itt fejeztem be a vele lévő beszélgetést.

-Szóval azt hiszed, hogy szégyellek? -kérdeztem. -Azt hiszem lejárt a próbaidőnk. -emeltem fel az állam. Azt akartam mutatni, hogy erős vagyok, pedig rosszul esett. Egyikünk sem így tervezte, azon az estén. -Szóval szerintem jobb, ha hanyagoljuk egymást. -léptem el tőle és hazafelé vettem az irányt.

„-Egyből a közepébe? -kérdeztem halkan, mikor az ágyamba feküdtünk. A fejem a mellkasán pihent ő pedig a karómat cirógatva simogatott. -Szerinted ebből jó dolog kisülhet? -kérdeztem felnézve smaragdzöld szemeibe.

-Nem tudom. -válaszolta. -Talán kéne adnunk magunknak egy pár hetes próbaidőt. Ha pedig nem megy, akkor abbahagyjuk. Maradunk barátok. -felelte, nekem pedig ez rendben volt. Egy csókkal pecsételtük meg a döntésünket."

---

-Jesszus, bocsánat! -mondta a srác, aki elejtette a csészét, amibe a kávéja volt. Szerencsére a pohár szilánkosra tört. -Kifizetem a károkat, ígérem. -szabadkozott egyből.

-Ne mozdulj! -mondtam neki. -Hozom a seprűt. Az én hibám, amiért nem figyeltem és kapkodtam. -vallottam be. Hatalmas forgalom volt a kávézóba, főleg, hogy vége lett a vizsgáknak és sokan kieresztenék a gőzt. A seprűt és a lapátot felkapva a pult mellől, azonnal összeszedtem az üvegszilánkokat a lába mellől és a kukába hajítottam.

-Egyébként Lucas vagyok. -mutatkozott be. -Te pedig Katelyn. -mutatott a névtáblámra. Elmosolyodva bólintottam és egy új kávét csináltam neki. -Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy nem hallottam még rólad? -kérdezte vissza folytott mosollyal. Azonnal megráztam a fejem. -Gondoltam. De elég menő volt, ahogyan lerendezted Danielt aznap. Te voltál az első lány, aki megmerte ezt nyilvánosság előtt tenni. -magyarázta a pultnak dőlve. Daniel, Mark, Adam és Lizz ott ültek a hátsó asztaloknál. Ahogyan odanéztem egyből elkaptam Daniel mohó pillantását.