A Hold és a Csillagok

-4.-

-Ha bemész oda megütlek, és nem érdekel, hogy hajnali 5 óra van. -hallottam meg egy hangosabb hangot, amire lassan kinyitottam a szemeimet. Tényleg hajnal volt. A nap sugarai még nem látszódtak át a függönyön, én pedig megfordulva néztem az ajtó felé, ahonnan a hang jött. -Az az én szobám és mind ami bent van az enyém. -morogta Daniel gondolom a mostoha testvérének akit nem hallottam. 

-A kislány is? -hallottam meg az előbb említett hangját mire felvontam a szemöldököm. A méretem lehet kigúnyolni de a személyiségemet nem. Ám mégsem keltem fel kimenni, hiszen ez az ő ügyük. Jobb ha kimaradok belőle. 

-Ne keverd bele őt is. -kapott választ. -Elintézni valóm van, te pedig itthon maradsz egyedül. A szobám pedig tiltott zóna lett most a szemedbe, érted? Ha csak egy valami is megmozdult, kinyírlak. Érthető voltam? -Daniel hangja azonnal fenyegetőre változott az én szívem pedig vadul kezdett el dobogni. 

-Hát itt egy csaj és még mindig Amanda után koslatsz? -röhögött fel Dave én pedig összevontam a szemöldököm. -Ha én egyszer megértenélek. -nevetett tovább de folytatni nem bírta mert közbe szóltak.

-Amandát meg végképp ne keverd bele. Ha még hozzá is mennék semmi közöd nem lenne hozzá, a másik pedig, hogy semmi közöd az ügyeimhez. Tisztában vagyok Amandával és Katelynnel is. De sosem fogok két felé menni. -talán a szavai hallatára a szívem mégjobban dobogni kezdett. -Átöltözöm és indulok, addig pedig gondolkozz el a hallottakon. -zárta le a témát és visszalépett a szobába, én pedig az alvást színleltem. A szekrényhez ment, mert hallottam, ahogyan kinyitotta az ajtaját én pedig kinyitottam a szemeimet. Ó bárcsak ne tettem volna. -Csak nem kukkolsz? -fordult hátra miközben a kezében egy fekete pulcsit tartott. -Azt hiszed a tükörből nem látom, hogy ébren vagy? -nevetett fel én pedig megforgatva a szemeimet a másik oldalamra fordultam, így neki háttal lettem.

-Felkeltem erre a ricsajra, persze, hogy ébren vagyok. -mondtam majd megpróbáltam vissza aludni ám nem ment. -Hová mész? -bukott ki belőlem a kíváncsiság. 

-Nem a te ügyed. -zárta le. -Amúgy csak mellékesen megjegyzem, hogy azt a pulcsit akartam felvenni ami rajtad van, szóval anyám moshat többet. -magyarázta mire újra megfordultam és most már felé néztem. Tökéletes fehér fogait nem győzte villogtatni nekem én pedig csak megforgattam a szemeimet. -Hazaérek mire teljesen kivilágosodik. -mondtam majd a zsebéből kivette a pénztárcáját és a mellettem lévő, éjjeli szekrényre dobta. -Aludj még. Aztán ha felkelsz menj el vásárolni egy új telefon meg valahogy csináld meg a számodat, meg néz pár ruhát. Ott a pénz. -mutatott a pénztárcára én pedig eltátottam a számat.

-Az sokba kerülne... Nem szeretnék annyit elkölteni. -mondtam majd felületem az ágyba és kitakaróztam. -Tényleg kedves meg minden, de nem fogadhatom el. Majd valahogy szerzek valami mobilt.  -motyogtam még mindig teljesen elképedve. Mindig is tudtam, hogy tehetős család,de hogy ennyire? 

-Nem. -rázta meg a fejét mosolyogva. -Én állom. Majd csörögj rám ha végeztél és eléd megyek. -mondta, majd felírta egy kis papírra a telefonszámát és a pénztárca mellé rakta. -Elkell mennem, de anyám felkell majd. Ha kérdezi futni vagyok és kérlek vigyázz magadra itt rendben? Nem tudom, hogy Dave elszívta e magát vagy sem. Az biztos, hogy egy időzített bomba. sosem tudhatod mi a következő lépése. -magyarázta én pedig egyre jobban félni kezdtem. 

-Nem mehetnék veled? -kérdeztem félve ám a választ már előre tudtam. Nem.  

-Hercegnő... -lépett az ágy mellé. -Ez privát ügy, de sietek vissza. Most meg aludj oké? -kérdezte majd végigsimítva a hajamon. Az ajtó felé igyekezett és köszönés nélkül hagyott engem a szobába az összezavart gondolataimmal.