A Hold és a Csillagok

-10.-

-Akkor ma nálad találkozunk? -bökte meg a vállam Adam miközben a könyvtárban keresgéltem. -Amanda meg a barátnője nem kell oda. Mostanában nincs eszénél. -magyarázta én pedig bólintottam. Igaza volt. -Pontosan mit is keresünk itt? -kérdezte. Ez egyáltalán nem a mi környékünk volt.

-Katelyn egyik könyvét. Ki akarom kölcsönözni. -mondtam, miközben a polcon kutakodtam. Adam hangosan felnevetett, mire nem csak én, hanem a könyvtárban lévők is csúnyán néztek rá.

-Komolyan? -kérdezte. -Azt ugye tudod, hogy ő irodalom tanár akar lenni. Te meg egészségtudományt tanulsz, és most kivettél egy verses könyvet. Mármint. Egy verses könyvet. -mondta, mintha ez elképzelhetetlen dolog lenne. -Jézus haver te komolyan kezdesz megbolondulni. -magyarázta vigyorogva. -Hallom, hogy este nála voltál. -mondta csendesen.

-Igen. -néztem rá, mikor megtaláltam a könyvet. -Azért, mert tegnap Alex rájött a kis tervünkre, és küldött egy üzenetet, hogy vagy most azonnal bevallom, vagy jön két haverja és csúnyán elfenekel. -kezdtem bele. -Nyilván nem mondtam el. Tudjuk, mit csinálna Katelynnel. Szóval átmásztam az ő erkélyére és feltörtem az ajtó zárát, majd bementem. Kiderült ébren voltak, ott volt James is a barátja. Megijedtek, letaroltak, mert azt hitték, hogy betörő vagyok. -meséltem. -Végül Katelyn ment a kanapéra, James a matracon feküdt én pedig Katelyn ágyába. -fejeztem be röviden.

-Hát ez állati. -mosolygott rám. -Hívd át őket. Megakarom ismerni ezt a Jamest. Még a végén kiderül, hogy veszélyt jelent rád. -mondta, mire felvontam a szemöldököm. -Ha ebbe a srácba beleszeret, sose fogja abbahagyni.

-Adam. -mondtam. -Katelyn nem szeret belé. -magyaráztam, mert tudtam, hogy ők csak barátok. -De belém se fog. És nem is várom el tőle. -mondtam, majd a könyvtároshoz vittem a könyvet és felmutattam neki a kártyám. -Barátot látok benne és szeretnék mellettetek kívül még barátokat, ő pedig megbízható és rettentő segítőkész.

-Figyelj haver. -kezdett bele, mikor kiléptünk az egyetem könyvtárán. -Rohadtul szerelmes leszel. Ashley is ilyen volt és te pontosan ezt keresed Katelynbe. -magyarázta. -Jól járnál vele. Boldoggá tenne. És a boldogságot sose vedd el magadtól.

KATELYN MOON

-Ez biztos jó ötlet? -kérdezte James a tükröm előtt állva. Egy kockás inget és egy farmert vett fel. -Nem vagyok odaillő és ezt te is pontosan tudod. -magyarázta feszülten. -Szerintem csak azért lettem hivatalos, mert te is. Ez persze kedves gesztus, de na. Nem vagyok olyan.

-Ez nem egy buli. Hanem egy kis összeröffenés. -mondtam. -Túléltem három bulit. Te is ezt túlfogod. -csaptam meg a vállát és kinyitottam az ajtóm, majd bekopogtam a szomszédba. Hirtelen Adam nyitott ajtót, majd meglepődötten nézett rám aztán Jamesre. -Szia! -mosolyogtam rá.

-Sziasztok! -ölelt magához barátiasan, majd James elé lépett. -Adam vagyok. Daniel csapattársa és lelkitámasza. -fogtak kezet. Adam fekete farmerbe és pólóba volt. Tényleg kicsit kitűnt James tőlük, de engem ez nem zavart és ahogyan Adamet elnéztem, őt se.

-Örülök. -mosolygott rá James. -James vagyok. Orvosi hallgató és jelenleg azért tudok itt lenni, mert nincsenek vizsgáim egyik testrészből sem. -mutatkozott be sajátos humorával, mire Adam felnevetett.

A lakásba belépve egyből a nappaliba mentünk. Lizz nem tudott jönni, a szüleihez ment így bennem is volt egy kis feszültség. Volt pár csapattársuk, illetve az ő barátnőik, akik nekem teljesen ismeretlenek voltak. Illetve ott volt Peter is, aki egyből rámszegezte a tekintetét.

-Daniel a konyhában. -mutatott a szomszéd helyiségre. -Üljetek le, kértek inni? -kérdezte. -Üdítő is van. -vigyorgott rám pimaszul, mire megforgattam a szemem. -Tudom. Szar vicc volt. -nevetett.

-Majd én kiszolgálom magam. -léptem a konyha felé. James már leült a kanapéra, és ott is bemutatkozott, majd őt is bevonták a beszélgetésbe. Adam mindent tudóan rám vigyorgott, majd bólintva ő is leült a társasághoz. Nagy levegőt véve beléptem a konyhába. Daniel a pultnál állt és ott bűvészkedett. -Konyhatündér lett belőled, körözött után? -szólaltam meg, mire hátrafordult.

-Nem köröztek. Csak megpróbáltak megverni. Eredménytelenül. Szokásosan. -nevetett fel. Daniel mellé léptem, mire rámnézett majd folytatta a munkáját. -Ha ma megjelennek nagy baj lesz. Szóval jobb, ha hamar lelépsz majd. -figyelmeztetett.

-Nem fogok elmenni, amíg vége nem lesz. Ha kell akkor hajnalig itt leszem. -húztam ki magam, mire abbahagyta a mini szendvicsek készítését és nekidőlve a pultnak felvont szemöldökkel nézett rám. -Nem félek Alextől. -jelentettem ki.

-Tudom. -lökte el magát pulttól és olyan közel lépett, hogy hirtelen kezdett melegem lenni. -De én féltelek téged. -jelentette ki, majd folytatta a munkáját. -Egyébként kikölcsönöztem a könyved. Amiből tanulsz, és amiből verseket elemzel. Tudom, hogy még nem érkezett meg a tagság kártyád és így nem bírod kivenni, de én megtettem. Ott van benn a szobámban. -mondta, mire hirtelen úgy éreztem, hogy vajból lesz a szívem és megolvad.

-Köszönöm. -vigyorogtam. -Hálás vagyok, amiért Jamest is meghívtad. Rendes dolog volt tőled. -mondtam, mikor befejezte a munkáját és a tálcákat megfogva indult el a nappali felé. -Ez rendes dolog volt.

-Tudok én normális is lenni. -nézett a szemembe mélyen. -Csak az nagyon unalmas. -húzódott egy félmosolyra a szája. -Szia James. -nézett rá a barátomra, aki szintén mosolyogva kezet fogott vele.

---

-Mindenki elment. -csukta be az ajtót Daniel, amikor Adam is elbúcsúzott. -Köszi, amiért ott aludhattam nálad. -vette fel az üvegeket az asztalról. Időközben előkerült egy kis alkohol is, de nem annyi, hogy mindannyian részegek legyünk. -Még a saját családom se engedte volna meg. -huppant le mellém a kanapéra.

-Ismerős. -húztam fel a lábaim magam mellé. -Beszéltem anyámmal. -mondtam, mire érdeklődően felém fordult. -Elfognak jönni. A pasijával. -mondtam, miközben előre meredtem. -Nekem végem lesz. -ráztam a fejem és éreztem, hogy elönt a pánik.

-Hé, ne mondj ilyet. -rakta mögém a kezét a kanapén és magához húzott. -Megvédelek, ha kell, és ide bármikor jöhetsz. -simított végig a fejemen. -Mikor jönnek? -kérdezte és igéző zöld szemeivel figyelt.

-Holnap indulnak. Szerintem lesz vagy két nap, mire ideérnek. -mondtam. Daniel simogatta a hajam, néhol az ujjai az arcomra tévedtek, de nem húzódtam el. Jól esett a törődése. Gondolom ebbe az is közrejátszott, hogy volt bennem pár ital, ami miatt egyre jobban vágytam a fiú közelségére.

-Akarod, hogy átmenjek? -nézett a szemembe. -Akár alszok, a matracon is, amit Jamesnek vettél. -mosolyodott el, mire én is így tettem. Mindig mosolyra tudott csalni. -Nem fog megint bántani, oké? -mondta, mire lassan megnyugodtam.

-Jó. -hajtottam a fejem a mellkasára. Daniel még simogatta a hajam egy kis ideig, de aztán az államhoz nyúlva felemelte a fejem. -Jaj, bocsánat, nem akartam csak ettől az italtól kicsit elkábultam. -kértem bocsánatot, mert azt hittem ez a baja.

Daniel keze lecsúszott a derekamra, amitől éreztem, hogy a szívem kétszer olyan gyorsan kezd el dobogni. Még közelebb vont magához, olyan közel, hogy a mellkasára tettem a kezem nehogy ráessek. Ő lustán elmosolyodott, majd másik kezét az arcomra simította.

-Még csak fogalmad sincs, hogy mennyi mindent tettem eddig érted, míg másokért a felét se. -mondta, miközben közelebb hajolt. -Azért örülök, hogy adódott erre második alkalom is. -mondta, mire én összezavarodottan kérdeztem volna vissza, de nem hagyott.

Daniel Smoke hirtelen közelebb hajolt, olyan közel, hogy a szánk már összeért és megcsókolt.