A Hold és a Csillagok

-12.-

-Ide figyelj szépfiú. -löktem neki a falnak Danielt, amikor kilépett az öltözőből. Ő talán jobban meglepődött rajtam, mint én saját magamon. -Ennek a játéknak köztünk. -böktem a mellkasára. -Vége. Végeztem veled. -mondtam. A csapattársai körbe álltak minket és mindenki fülelt. Persze páran pontosan tudták, hogy ez csak egy színjáték. -Vagy én vagy ő, de ketten nem férünk el ebben. -hajoltam veszélyesen közel az arcához.

-Lehettél volna máskor is ilyen vad, Hercegnőm. -mosolygott rám miközben a szeme játékosan megcsillant. Pontosan tudtam, hogy ő ezt simán eljátssza mással is játékon kívül. Mert ő ilyen volt. Mindenkivel flörtölt és az ujjai köré csavart aztán egyszer csak eldobta.

-Rohadj meg. -vágtam egyet izmos mellkasára és megfordulva kihúzva magam elsiettem. Hallottam még mögülem pár elismerő fütyülést, mire csak a középső ujjam kapták válaszul. Ezzel pedig készen is voltunk a tervem első részével. Már csak az kellett, hogy Alex rákapjon a csalira.

Az idegesség dolgozott bennem, nem is tudtam egy falatot sem enni, akkor sem, ha reggel Daniel rám erőszakolta. Egyből, ahogyan elhaladtam a kávéautomaták mellett egy üzenetem érkezett, hogy Alex elindult. Ez pedig azt jelentette, hogy nyert ügyünk van. Most már csak a színész tehetségeim kellettek.

Az egyetem előtti parkban ültem, mikor mögöttem hallottam lassú lépteket. Tudtam, hogy Alex utol ért. Óvatosan a parkolóra pillantottam, ahol Adam kocsija állt benne pedig Daniellel figyeltek rám. Így pedig azonnal biztonságba voltam.

-Csak nem igazam volt? -ült le mellém. -Hercegnőm. -ízlelgette a becenevet. -Te ennek az elcsépelt szónak azonnal bedőltél. Elhitette veled, hogy te vagy egyetlen. Ahogyan mindig tette. -mesélte, mire megráztam a fejem és tenyereimbe temettem az arcom. -Ugyan, Katelyn te ennél ezerszer jobb vagy. -simított végig a hátamon, mire kirázott a hideg. Persze ezt ő jó értelembe gondolta, nem arra, hogy undorodom tőle. Alex felnevetett. -Már értem miért húzta ennyi ideig. Te érzékeny vagy az érintésekre. -látta át.

-Becsapott. -mondtam felemelve a fejem Alexre nézve és próbáltam a legszomorúbb arcom vágni. -Igazad volt mindenben. -hajtottam a vállára a fejem. -Gyűlölöm Amandát. -rögtönöztem, amikor megláttam hirtelen a park végében sétálni.

-Ők egymásnak valók. -csúsztatta a kezét a derekamra és közel vont magához. -Te pedig egy sokkal jobb fiúhoz. -vette el a kezét és végigsimított az arcomon. A szívem majdnem kiugrott a helyéről és Daniel kocsija felé néztem. Pedig ez még csak közel se volt a vége.

-Nem akarok hazamenni. Akkor látnom kell. -vettem elő a mobilom a farzsebemből. Daniel ezernyi üzenetet hagyott, ennek a fele pedig bocsánatkérő volt és vallomás, hogy valóban nincsenek komoly szándékai.

-Akkor gyere addig hozzám. -ajánlotta fel, amire eddig vártam. Bólintottam, mire felállt én pedig mellette lépkedtem. -Sajnállak. Te sokkal jobbat érdemelsz. -magyarázta, miközben a kezét átvetette a vállamon és közel vont magához.

-Elég hamar váltottál. -szólított le minket valaki. Amanda a kuka mellett állt és ujjai közt a cigaretta lógott. -Hallottam a balhéról. -vigyorodott el. -Majd, amikor este engem hív fel rád gondolok. -lepörgött rólam az a sok gúny, ami a hangjából csöpögött. Úgy éreztem az idegeim elpattannak, mert olyan feszült lettem. Amanda akadályozta a terveim, ami eddig nagyon jól haladt. Hirtelen elé léptem, mire meglepődött. A cigarettát kiütöttem a kezéből és eltapostam. Semmi mást nem szóltam. -Köszi, hogy bemutattad, milyen hosszú életű volt a ti kapcsolatotok is. -vigyorgott rám ismét.

---

Alex háza az elképzelthez képest normálisan nézett ki. Kertes házban lakott és a nappali ablakából láttam, ahogyan Adam autója nem messze parkol. Biztonságban voltam, de nem eléggé ahhoz, hogy elengedjem magam. Ezt pedig Alex is látta.