A Hold és a Csillagok

-24.-

-Ez aztán lakás! -kiáltott fel Adam, mikor ajtót nyitottam. Mögötte Josh és Peter lépett be. -Igazán lenyűgöz, hogy ilyen könnyen váltottal a partiarcból, egy vasalt inget viselő farmeros vőlegénnyé. -mondta nevetve, mikor kezet fogtunk. -mosolyogva a fejem rázva engedtem be őket.

-Most mit mondjon, Adam? -érkezett meg egy újabb ember. Dave is megjelent az ajtóban. -Elvégre mindannyiunkat is lenyűgözne egy szép lány, nem? -lépett be Dave is, majd kezet fogott Adammal és a többiekkel. Dave és köztem mindenféleképpen javult a kapcsolat. Aminek nagyon is örültem. Bevezényeltem őket a nappaliba és leültettem őket.

-Azért Ashley nem volt rá ilyen hatással. -szólalt meg Josh. Adam egy csúnya nézéssel jutalmazta. Mosolyogva ráztam meg a fejem, miközben a hűtőből pár üveg sört vettem ki és raktam le eléjük a dohányzó asztalra.

-Azért, mert Ashley abban a látta a jót, amit Danieltől és vele kaphatott. Katelyn a jót Danielbe látja. -vágott vissza Dave, mire hálásan néztem rá. -Egyébként most, vagy csak én vagyok ízlés ficamos vagy ez a könyvespolc tényleg nem illik ide? -terelte a szót és a Katelyn apja által készített szekrényre mutatott.

-Tényleg nem illik ide. -kortyoltam bele a sörbe. -De ezt Katelyn kapta. Szóval marad. -rántottam meg a vállam, mire Dave bólintott. -Egyébként is, nekem mindegy mi hol van és milyen színű. Ketten vagyunk, mind a ketten boldogok vagyunk és nem kell ennél több. -néztem körbe. -Vagyis de kell még valami. Az, hogy ott legyetek az esküvőn. -néztem rájuk mosolyogva.

-Ott leszünk. -bólintott Peter. -Mi sem kell jobban, mint egy kínos találkozás a szüleiddel és végig nézni, ahogy megházasodsz mi pedig egyedül roskadunk meg. Benne vagyunk. -mondta, mire mindannyian nevetni kezdtünk.

-Egyébként hol van Katelyn? -nézett körbe Adam, mire Dave felvonta a szemöldökét Peter pedig kínosan a tarkóját vakargatta. Egyedül Josh és én nem értettünk semmit.

-Menyasszonyi ruhát néz. A nővérével. -válaszoltam, miközben próbáltam elkapni Adam pillantását, de nem nézett rám. -Miért? -kérdeztem, mire megrázta a fejét. És terelte a szót.

---

-Sziasztok! -robbant be az ajtón Katelyn és a nővére pár óra múlva. Madelyn csúnyán nézett rám, de kedvesen köszönt nekem is és a barátaimnak is. Persze Katelyn azonnal fontoskodni kezdett és felajánlotta, hogy főz valamit. Egy puszit nyomva az arcomra el is tűnt a konyhában. Azonban én pontosan láttam, hogy Adam milyen tekintettel nézi ezt végig.

Később már nem egy nagy körben beszélgettünk. Madelyn Peterrel és Joshal tárgyalt. Adam a konyhába ment és Katelynnel csevegett. Én pedig Davel a teraszon voltam, miközben ő dohányzott.

-Lekéne szoknod. -tanácsoltam neki, mire nevetve fújta ki a füstöt. -Én is leszoktam. Te is megtudod tenni. -mondtam, de amikor még nagyobbat szívott belőle felhorkantam. -Mintha a falnak beszélnék. Legalább akkor csökkenteni kéne a napi szálakat. -tanácsoltam.

-Ha már a tanácsok osztogatásánál tartunk, engedd meg hogy én is adjak neked egyet. -nyomta el a csikket a tartóban az asztalon. -Ne hagyd, hogy a legjobb haverod a menyasszonyod után csorgassa a nyálát. -mondta, majd a zsebéből előkapott egy rágósdobozt és egy szemet a szájába vett.

-Szóval te is észrevetted. -mondtam, miközben benéztem a házba. Katelyn éppen a tésztát rakta az edénybe, Adam pedig a pultnak dőlve mosolyogva nézte az arcát. Elkaptam a tekintetem. -Ennyire egyértelmű?

-Igen. És meglep, hogy csak most tűnik fel neked. -nevetett Dave és leült mellém. -Úgyhogy, testvéri szeretetből mondom, hogy mihamarabb a tudtára kéne adnod, hogy nagyon is foglalt. -nézett be ő is, majd megrázta a fejét. -Katelyn túlságosan belédszeretett ahhoz, hogy észrevegye. Ezért is kéne neked lépni. -mondta. Elgondolkodtam a hallottakon.