Átírás Alatt Gyakorlat

1. fejezet

Az elején nehéz volt megszokni a hajnali keléseket, az újabb betegeket, a fájdalmas történeteiket és a nehéz kollégákat. Hamar tudtam mikor ide kerültem, hogy nem leszek kedvenc, mert a nagybátyám befolyása miatt vettek fel ilyen hamar. Ráadásul azt a parancsot kapták legyenek, velem kedvesek az orvosok Tanítsanak, mutassanak többet mit egy gyakornoknak szokás és kezeljenek másképpen. És ha ez még nem lenne elég az utálatra a sebészeti osztály egyik legkedveltebb, legszexibb dokija lecsapott rám.

Mikor elhatároztam, hogy ápoló leszek akkor tizenhárom éves voltam. Azon a napon döntöttem úgy, hogy az egészségügyi jelölöm meg mikor a nagypapám meghalt. Ez hatalmas befolyással volt az életemre. Nem csak egy nagypapa volt, hanem a legjobb barátom is. Minden évben mikor eljött a nyár én már indultam is hozzá és egészen augusztusig haza sem jöttem szerettem ott lenni sokat kertészkedtünk nevettünk hintáztunk vagy olvastunk a teraszon vagy túráztunk, bicikliztünk, sétáltunk. Egyszóval sosem unatkoztunk. Aztán ahogy teltek múltak az évek én egyre nagyobb lettem papa felett pedig eljártak az évek. A halála után sokáig csak lebegtem a világba már nem nevettem nem bicikliztem nem kertészkedtem nem túráztam csak hintáztam. Olyankor mindig azt éreztem velem van, hogy újra nevetek, újra túrázok, biciklizek, de mindig fájt mikor a hinta megállt én pedig visszacsöppentem a valóságba. Hogy meddig tartott ez az állapot? Nos, azt hiszem még mindig tart csak megtanultam kezelni. Gyakorlati éveim alatt sok mindent láttam már és tudtam nekem ez az utam talán ez volt az, ami újra életet töltött fel bennem. Mikor látom, az a sok boldog arcot mikor meglátnak, tudom, hogy jól végzem a munkám, de vannak, napok mikor újra előtörnek a rémálmok ez a mai is épp ilyen. Ez az első napom a traumatológián, de már is azért könyörgöm, bár ez lenne az utolsó.

-Utál engem.-sóhajtottam frusztráltan Zsófinak. Ő nem volt számomra ismeretlen hozzám hasonlóan Ő is ugyan abba a gimnáziumba járt ahová én is akkoriban nagyon jóban voltunk csak aztán mindkettőnk számára nehéz idők jöttek és a kapcsolattartás elmaradt közöttünk. Mikor ma egy liftben utaztunk meglepődtem, hogy az élet ide síofokra sodorta, mint ápoló. Emlékszem, hogy nem szeretett volna ebbe maradni, de aztán az élet kiszámíthatatlan.

-Kicsoda?-ráncolta homlokát értetlenül majd harapott egy újabb falatot almájából.

-Gergely doktor.-sóhajtottam újra egy nagyot majd a morzsákat lesöpörve az asztalról felálltam és készültem visszamenni, dolgozni. Még csak két órája érkeztem az osztályra, de Gergely doktor ebbe az időkorlátba háromszor keresett fel és szólt be valamiért. Miért nem vagy itt? Miért vagy itt? Miért jegyzetelsz? Miért nem jegyzetelsz? Túl lassan írsz? Olvashatatlan az írásod? Sosem lehet megtalálni és a többi és a többi... egyszerűen úgy érzem, magam mintha kiakarna készíteni.

-Ő ilyen kivéve Szil..

-Szilvivel.-vágtam bele mondatába bánatosan majd a teakonyhából kilépve már indultam is a dolgomra. Szilvi az egyik csoporttársam volt, sőt régen még barátnők is voltunk, de az utolsó évre ez megváltozott. Kiismertem és nem kértem abból, amit ő képviselet. Érettségi után Ő egyből eljött ápolónak, de nekem akkoriban a tovább tanulás nem játszott szerepet. Két évig dolgoztam, hogy anyukámat kitudjam segíteni. Akkoriban apukám rákos volt sok volt a baj az érettségi éveket épphogy kibírtam. Anya dolgozott egyedül és majdnem Ő is bele betegedett ebbe a sok stresszbe. Gyorstalpalón elvégeztem a csecsemő és kisgyermek gondozóit és a pár utcával arrébb lévő bölcsibe kezdtem dolgozni. Ennek már két éve apánál szerencsére egyetlen daganatos elváltozást nem találtak. Harminchét sugarat és hat kemot kapott, de az utolsóra már nem is volt szükség. Azóta az akkori érettségi eredményemmel felvettek a diplomás ápolóira és most a kötelező nyári gyakorlatot teljesítem. 

                                                                                               .....