Átírás Alatt Gyakorlat

2.rész

2 rész

Két hónapot kell teljesíteni. Mivel a pécsi kórház szerződésben áll a Siófokéval ezért megengedetté vált, hogy itt a nagybátyám kórházába teljesítsek. Már két éve ő az igazgató minek köszönhetően nagy befolyása van. Sajnos ezt a két hónapot nem én választottam meg így az elkövetkező hónapot a sebészeti osztályon fogom eltölteni. Van némi emlékem a gimnáziumi gyakorlatomra visszamenőleg, de nem túl sok jót tudok felidézni.

-Vivien, már megint hol a fenében van?-kiabált a folyosón egy mogorva hang. Ma már volt szerencsém hallani ezt a hangot egy párszor. Most bár bárhol felismerném, Gergely doktor kicsit sem kedves hangját.

-A 13-as korterem.-feleltem csak ennyit miközben folytattam a beteg vérnyomásának mérését.

-Úgy hallom a doktorúr nem valami kedves önnel.-suttogta közelebb hajolva a fiatal férfi miután lemértem a paramétereket.

-Valóban.-sóhajtottam fel egy szomorkás mosolyt eleresztve. A férfi viszonozta a mosolyomat majd szólásra nyitotta a száját, de már késő volt. Egy sokkal élesebb hang hasított a levegőbe.

-Ide már megint mit írt?-nyomta az arcomba az egyik beteg lázlapját. Ezt a kérdést a mai nap folyamán már számtalanszor megkaptam tőle és még sok mást is. A kezembe vettem a papírt és összehúzott szemekkel tanulmányozni kezdtem a papírra írt macskakaparást. Nem az én írásom volt, és ha kicsit is figyelt volna, ezt Ő is tudhatná ugyan is ezek tegnap esti adatok én pedig csak ma reggel óta vagyok itt. Nagyot sóhajtva vissza adtam a kezébe majd oldalra döntve a fejemet válaszoltam.

-Ezek tegnap esti mérések.-feleltem szűkszavúan

-Azt hiszi, hülye vagyok? Én is láttam, de nem ez volt a kérdésem. Magának csak egy szerencséje van még pedig az, hogy a nagybátya az igazgató.-kiabált rám mogorván.

A gyomrom összeszűkült a szememből pedig megindultak a könnycseppek. Utálom ezt a napot.

-Nem, nem hiszem azt.-feleltem szipogva és a tekintetemet a földre szegeztem.-De én csak ma reggel óta dolgozom.-folytattam elfojtott hangon és mielőtt még előtört volna belőlem a sírás egy bocsánat kéréssel kisiettem a korterembe egészen le az öltözőig.