Átírás Alatt Gyakorlat

3.rész

Már csak egy óra és vége az első munkanapomnak még szerencse, hogy a hétvégéket nem kell, majd itt tölteni biztosan bele őrülnék, de még is messze van a vége. Azóta nem futottunk össze Gergely doktorral. Úgy érzem magam, mint egy felmosórongy, akit jól kifacsartak. Miután elköszöntem mindenkitől sietve öltöztem át, hogy minél előbb elérjem a buszt, ami majd eljuttat a nagybátyáméhoz. Egész gyakorlat alatt náluk leszek, majd aminek nagyon örültem, de valahol szomorú is voltam, mert kora reggel és késő délután érek majd mindig „haza". Az eső már két órája szakad megállás nélkül nálam pedig nincs esernyő és a buszt is lekéstem. Csalódottan és csurom vizesen fürkésztem az utakat hátha felbukkan egy újabb busz, de csak egy piros terepjáró lassított le. Te jó ég a mai napból már teljesen elegem van nincs szükségem egy újabb drámára vagy egy vészhelyzettel teli pillanatra. Már kaptam elő a telefont, hogy szükség esetén hívjam a rendőrséget, de amint felismertem a sofőr arcát teljesen lefagytam. Ez ugye csak egy hülye vicc. Inkább egy rémálom. Gergely volt az. Mikor kiszállt a kocsiból egy esernyővel a kezébe és oda szaladt hozzám, hogy a fejem fölé tartsa.

-Gyere, száj be megfogsz fázni.-mondta parancsolóan

Na meg még mit nem. Kórházon kívül vagyok amúgy is a sötét eső felhők miatt alig lehet látni ha, leütöm, a rendőrségnek simán mondhatom, hogy önvédelem volt.

-Nem.-feleltem egy kényszer mosollyal az arcomon majd esernyője alól kiléptem és elindultam a hazavezető irányba. annyi eső esett, hogy az utakon állt már a víz, de ezzel mit sem törődve az egyik kocsis olyan sebeséggel haladt el mellettem, hogy az út szélén lévő tócsa teljesen beterített.

-Idióta!-kiáltottam a sofőr után. Az időjárás mintha jól szórakozott volna szerencsétlen helyzetemen még jobban rákezdett és úgy szakadt, hogy alig lehetett az orrom hegyéig ellátni.

-Jól vagy?-sietett mellém Gergő újra fölém tartotta az esernyőt. Már minden mindegy volt a ruhámból facsarni lehetett volna az esővizet. Az ég egy hatalmasat dörrent majd egy hatalmas lila villám csapott le. A testem összerezzent és akaratlanul is a mellettem álló férfihoz simultam. Utáltam a viharokat kicsiként mindig sírtam és a takaróm alá bújtam. A dörgés és a villámlás csak rossz emlékeket idézett fel bennem. Irigyeltem azokat az embereket, akik az eső kopogására nyugodtan eltudtak aludni, de én ilyenkor mindig csak éberen figyeltem a sötét szobát, hallgatoztam és csak vártam, hogy az eső által okozta kopogás elmúljon.

Gergő óvatosan megérintette az arcomat. Hírtelen ért érintésétől összerezzentem.

-Azt hiszem, jobb lenne, ha kocsiba szállnánk, ha tovább maradsz, ebben a ruhában biztosan megfázol.-kezét végig csúsztatta a karomon majd a derekamnál fogva a terepjáróhoz vezetett.

Teljesen megváltozott a légkőr időnként rám pillantott aggódó tekintettel, de mikor tekintetünk összetalálkozott én pedig ilyenkor mindig csak elfordultam. Amikor újra az utat nézte több időm volt megfigyelni teste minden pontját. Szőke hosszabb göndör tincsei az eső miatt itt ott a homlokára tapadt, de még így is elképesztő dögössé tette őt. Gergő nagyon dögös pasi. Tökéletes borostája, izmos teste olyan fantáziaképekkel csábítja gondolataimat, hogy attól elpirulok, ha belegondolok, vajon mi rejlik a fehér ing vagy a krémszínű öltönynadrág alatt és azt kívánom, bárcsak látnám. Reggel még utáltam és a pokolba kívántam most pedig azért imádkozom, hogy a ruhámból áradó esőtől legyen nedves az ülés és ne pedig a puncimból áradó nedvtől. Gondolataimból egy kéz simogatása zökkentett ki mely vészesen közel volt a lábam közéhez.

-Hidd, el nekem is tetszik a vizes látványod, de jobb lenne, ha most felhívnád a nagybátyádat nekem.-mondta egy szexi vigyorral az arcán. Most flörtölni próbál velem. Pirulva lenéztem nedves pólómra mely oly sokat mutatott, hogy elképzelni sem kellett vajon milyen és hányas melltartót hordhatok.

-Istenem.-kiáltottam fel és a mellem elé kaptam a kezemet. Gergő nevetve a hátsó ülésre nyúlt és rám terített egy szürke pulcsit.

-Esküszöm nem néztem oda.-tette fel kezeit nevetve. A válaszom erre csak egy hümmögés volt, de nem sikerült sokáig visszatartanom a nevetést. A táskámból előkaptam a telefonomat és az említett telefonszámot kerestem ki.