Átírás Alatt Gyakorlat

23.rész

Gergő nyomott egy utolsó csókot a számra és elhúzodott tőlem . Arcomat cirogatni kezdte és megvárta még mindkettem abba hagyjuk a lihegést .
-Nem kell sietnünk tudod .

Bólintottam és kétségbeesetten hozzá bújtam .

-Nem szeretnélek elveszíteni . Gergő én annyira félek .

Vállába fúrtam az arcom és könnyeim potyogni kezdtek . Hasam görcsbe rándult mellkasom pedig elszorúlt . Alig kaptam levegőt , de úgy sírtam ahogy már nagyon régen nem, de ez most rám is fért. Gergő testem megfeszűlt és karjaiba zárt .

-Szépségem ne félj . Sose fogsz elveszíteni . Én mindig itt leszek neked érted?

Arcomat kezébe vette és szenvedélyesen megcsókolt aztán elengedett és az ölébe húzott . Egymással szemben ültünk most már kezei a combomat simogatták míg az enyémen a vállán pihentek . Ha ilyen közel vagyok hozzá semmi másra nem tudok gondolni csak rá . A szívem a fellegekbe jár és az agyam sem kattog minden butaságon .
-Csodálatos ember vagy Rácz Gergely .

-Csodálatos ember vagy Szebeni Vivien.

Makacsul elmosolyodtam és megpusziltam borostás arcát .

-Akkor csináljuk meg azt az isteni kaját amit mondtál és próbáljuk meggyőzni a szüleimet .

Gergő bólintott és megpaskoldta a fenekem .

-Nem fogom engedni , hogy eltíltsanak minket egymástól .

Kora este mikor már mindennel végeztünk anyáék csengettek . Gergővel egymásra néztünk majd egyszerre ajtót nyitottunk . Anya szeme megtelt könnyekkel én pedig szipogva a karjaiba vetettem magam . Apa meg csak állt mellettünk és Gergőre meredt . Kérlek , kérlek csak most az egyszer menjen minden jól . Anya elengedett és megtörölte az arcomat majd Gergőre nézett és bár halványan , de elmosolyodott .
Kiültünk a kertbe ami szépen felvolt díszítve fényfűzérekkel . Mindenki nagyon feszült volt ezért az evés elején senki sem beszélt csak mindenki hallkan evett aztán apa megköszörűlte a torkát és mindenki rá nézett .
-Köszönjük szépen a vacsorát , de mi most már mennénk .

Kezemből kiesett a villa és Gergőre kaptam a tekintetemet .

-Uram , nézze én megértem ha dühös rám , de adjon nekünk egy esélyt . Tudom , hogy idősebb vagyok nála , de semmit sem tennék vele amivel megbántanám vagy amit nem akar .

Gergő keze az asztal alatt kereste az enyémet és mikor megtalálta összekulcsolta a kezünket majd az asztalra helyezte . Ez nem jó ötlet. Apa hírtelen felpattant és dühösen ránk meredt .

- A lányom még kiskorú ! Most pedig mennénk . Vivi szedd össze a holmidat és szálj be a kocsiba .

A helyemen maradtam bár tudtam , hogy nem helyes . Apának a szavai teljesen jogosak voltak , de szerelmes vagyok . Végül felálltam , de nem mozdultam el Gergő mellől . Aztán végül anya és Gergő is felálltal , most már mindenki állt a kis asztalnál ami most ebben a percbeb hatalmasnak tűnt talán jobb is így . Tudom , hogy mit kell tennem , de még túlságossan félek ahoz , hogy meg is tegyem . Lassan háromig elszámóltam és megtettem amit megkellett . Elengedtem Gergő kezét és felé fordúltam .
-Sajnálom .