Átírás Alatt Gyakorlat

6.rész. átírás

Féltem attól , hogy újra gyengévé tesz és , hogy megint gyúnyolódni akar . Tudom , hogy nincs egy tökéletes alakom de nem érzem azt , hogy kövér lenne persze ez mások szemébe tudom , hogy nem így van . És , hogy őszinte legyek Gergőnek tettszeni szerettem volna . Helyesnek tartottam de ez túl sok volt már , nem szeretnék megint sírni főleg nem elötte.
-Mit keresel itt!? Egyáltalán , hogy jutottál be?!.-Az utobbi kérdést inkább magamba akartam tartani mivel elég egyértelmű valaki beengedte mert nem hiszem , hogy betört volna. Pláne nem a főnöke házába vagy mégis?! Nem , nem hiszem . Vívidtam magamba
-Hallgass meg.-Tartott egy kis szünetet majd folytatta-Kérlek.-Úgy nyögte ki ezt az aprócska szót mintha tényleg nehezére esne könyörögni valakinek. Majd ugyan ilyen szenvedéssel folytatta.-Bocsánatot szeretnék kérni . A nagybátyád engedett be .-Válaszólt mindegyik kérdésemre . Arca ellágyúlt és hangjából eltűnt a gúny  mélysége mellé most a lányság társult és így mégjobban megtetszett. Olyan lágyan beszélt, hogy majd elolvadtam tőle. Sosem éreztem még így, biztos csak azért viselkedem így, mert meglepett kedvessége. Szemét az ágyra szegezte aztán a szemembe nézett, gondolom le szeretne ülni. Fejemel biccentettem egyet és felültem kezeimmel összekulcsoltam magam elött a lábam és ránéztem de az arca újra csak egy vak foltá vált.
-Várj kapcsolok lámpát , hogy lássam az arckifejezésed tényleg igazat mondasz-e és hogy nem vágsz grimaszokat vagy gúnyos pillantásokat.-Nyújtózkodtam az asztalon lévő lámpa kapcsolójához és mikor azt sikeressen felkapcsoltam egy kényelmesebb pózt választottam ami a törökülés volt , aztán kemény arcal farkas szemeztem vele .-Aha szóval ezért jöttél , hogy bocsánatot kérj?!.-Ráncoltam a homlokom és kezdtem elveszteni a fejem mert oly sok mindent akartam a fejéhez vágni de nem tettem. Még! Aztán elkezdtem ostobaságokat a fejéhez vágnk-Hm. Nem hiszem el, hogy hozzám vagy is nem hozzám hanem a nagybátyámékhoz jöttél  hajna..öhm.-Az órára pillantottam ami még csak most váltott át 20:00-ra és nem volt késő ezért inkább dünnyögve morogtam egy "mindegy mikort" épp szólásra nyitotta a száját de én csak leszegeztem fejem és próbáltam elterelni buja szerelmes gondolataim a  zoknimmal kezdtem el bibelődni és a fejem ráztam , hogy ne szólaljon meg mert még nekem van mondani valom.-Te magad mondtad , hogy sose kérnél tőlem bocsánatot semmiért , vagy ha még is akkor biztos , hogy nem személyessen tenned. Hallottam mikor rólam beszéltetek .-váltottam sokkal hallkabra a hangom. Minden azután történt, hogy visszajöttem a folyosóra már nyugodtan szemeim ugyan még könnyesek voltak, de nem foglalkoztam vele egész nap amúgy sem bújkálhattam előle. Lilihez kellett mennem a 110-es szobába mikor megpillantottam a nekem háttal álló Gergőt és egy másik fiatal dokit talán Attilát . Nem nagyon szoktam látni, de még csak pár szót sem váltottam vele . Tudom, hogy rólam beszéltek, mert hallottam a nevemet és egy csomó rossz jelzőt párosított hozzá. Gergő percekkel később is csak némán ült és figyelt már kezdtem azt hinni, hogy nem hallotta meg amit mondtam, de aztán valami olyan történt amire egyálltalán nem számítottam.