Vivien úgy döntött , hogy a nyár tovabbi 3 hónapját siófokon a nagybátyjáéknál tölti majd . Bizony nem csak azért hogy legjobb barátnőével Emmával aki mellesleg unokatesvére vele töltse a nyár meleg napjait hanem azért , hogy nagybátyja segítségével...
Felnéztem és arcán egy fájdalmas grimasz ült ki , szemében ott csillogott az a bizonyos őszinte megbánás. Sóhajtottam egy nagyot és nyúltam a lámpa kapcsolójáért , hogy lekapcsolhassam mert nem akartam elgyengülni az ő szenvedése lattán . Kezét arcomra tette és az újjávval simogatni kezdte bal orcám . Most meg miért csinálja ezt ?! -Sajnálom tényleg . Sajnálom , hogy bunkó voltam veled már az első percektől kezdve , és azt sajnálom a legjobban , hogy nem tudok olyan pillanatot mondani amikor ne bántottalak volna meg vagy épp egy árva mosolyt se csaltam le az arcodra ami egyébként nagyon édessen mutat rajtad .- Mi a frászról hadovál itt össze vissza?!Teljesen ledöbbentem , szívem majd kicsattant a helyéről testem szikrázni kezdett mintha egy konektorba dugtam volna be az ujjam ez képtelenség. Már az első naptól kezdve magával ragadott egésszen addig a percig míg hozzám nem szólt , Oda s vissza voltam érte titokba a szívem mélyén . De nem adom könnyen magam ! Oh de mennyire , hogy nem ! Kezem csuklójára csusztattam és akaratom ellenere is arcom tenyerébe fúrtam. -Ne bókolgass ! Hidegen hagy amit mondasz , folyton csak piszkálsz ! Minden egyes percben amit eddig velem töltöttél . És amit ma hozzám vágtál az nagyom rosszúl esett .-szipogtam egy-kettőt csodas ennyit arról , hogy nem leszek gyenge elötte! Eltoltam kezét és könnyeimet próbáltam visszanyelni. -Én én sajnálom , nem gondoltam komolyan . Hé Vivi , hallod?!.-Emelte meg hangját amitől kicsit összerezzentem . Kezét ismét az arcomra tette és kettő ujjával megemelte azt, így arra kényszerítve , hogy szemébe nézzek. -Sajnálom ! Egy barom vagyok .-Tekintetünk összefort és a cirogatástól egyre jobban megnyugodtam . Tekintete lesiklott ajkamra aztán vissza szememre és ezt még kétszer megismetelte . Az én tekintetem követte az övét és megcsodáltam száját amit egy édes mosolyra húzott . Bámészkodasomból vággyal teli tekintettel vésszesen közeledni kezdett felém . Beharaptam a szám és mikor már éreztem mentolos leheletét , orrát az én orromhoz simulni lehunytam szemeim és azt hiszem én is közelebb hajóltam hozzá egy aprót . Csak épp annyit , hogy a szánk összeérjen . Másik kezét tétován derekamra tette én pedig bátortalanúl válára tettem másik kezem pedig csuklójára siklott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
