Átírás Alatt Gyakorlat

19.rész

Miután csillapodott egy kicsit a zokogásom Gergő kinyitotta nekem az ajtót és beültetett , simogató mozdulatokkal letörölte könnyeim és az arcomra tapadt tincseket kisöpörte az arcomból az övem becsatolta és becsukta az ajtóm . Megkerülte a kocsit és ő is beült , de még mindig nem indult el . Érdeklődve felé fordúltam bár még a könnyektől csak homályossan láttam . Még mindig alig hiszem el, hogy ez történt. Remélem nem haragítok mindenkit magamra pláne nem anyát.
-Olyan rossz így látni ,Kicsim!-Lecsókolta könnyeim és beletúrt göndör hajamba -Fáj a feneked? Nagyot estél .

Elfordítottam róla a tekintetem és az említett pontra koncentráltam ami most , hogy rá öszpontosítottam jobban kezdett fájni .
-Igen fáj , de kibirom .-Egyik kezét a kezeim közé vettem és magamhoz öleltem .

Még most sem hiszem el , hogy tényleg itt van velem .
-Nagyon kicsit vagy nagyon nagyon ?-Kérdezte vigyorogva és közelebb hajólt .

Zavarba jöttem a közelségétől és attól is , hogy nem igazán értettem a kérdését.
-Mennyire fáj? Azt kérdeztem , hogy nagyon kicsit vagy nagyon nagyon fáj .

-Ó!
Zavartan kinéztem az ablakon ahol megláttam a felénk közeledő szüleim . Megszorítottam Gergő karját és a fejemmel jeleztem az ablak felé.
-A kurva életbd ! Majd visszatérünk később a fenekedre .

Visszahúzódott a kormányhoz , beindította a kocsit és nagy sebeséggel elindúlt . A visszapillantó tükörbe fúrtam a tekintetem és az egyre távoli szüleim alakját néztem , lefólyt az első könnycseppen utánna pedig a többi is .
-Sajnálom anya ! Kérlek bocsásd majd meg ezt nekem .-A szám elé tapasztottam a kezem és néma zokogásba törtem ki , behunytam szemem és megpróbáltam egy pillanatra mindent elfelejteni .

Percekkel talán órákkal később megéreztem Gergő kezét a combomon és a leheletét a nyakamon
-Kicsikém , ébredj fel! Itt vagyunk .

De vajon hol van az az itt!?

Végignyaltam a számon és lassan kinyitottam szemeim , Gergő közelebb volt hozzám mint azt gondoltam volna . Szagatottan vettem a levegőt és teljesen hozzápréselődtem az üléshez .
-Hol van az az itt?.-Suttogtam.

-Nálam .

Kikerekedett szemekkel döltem előre és az ablakon kinézve megláttam a kovácsolt kaput és a hatalmas modern stílusu házat . Ugyan már egyszer láttam, de akkor sötét volt és nem igazán koncentráltam a ház kinizétére. Csak a levelemet akartam oda adni és annak köszönhetően most végre megint együtt lehetünk. Övemhez nyúltam , de a kezem Gergő kezébe gabalyodott .
-Majd én !

Kicsatolta az övem és kinyitotta az ajtót , kiszálltam és becsuktam magam után az ajtót . Gergő már a kaput nyitotta ki , hatalmas kezét felém nyújtotta , tekintete pedig arra ösztönzött , hogy lépjek felé és fogjam meg a kezét . Mosolyogva összefűztem ujjainkat és bátortalanúl sétáltam mögötte.

Kinyitotta az ajtót és maga elött betólt .
A hatalmas nappali közepén álltunk ami egybe nyílt a konyhával , a nappali távolabbik falába óriási kandallót építettek , a többi szobát a nappalitól egy üvegajtó választotta el . Egy lépcső vezetett fel , gondolom ott fent volt a vendégszoba , a nappaliból átsétáltam a konyhába . A régi és a modern hangulatos keveréke volt . Győnyőrű szép volt és minden más is az volt a lakásba .
-Ez ..hűha ..meseszép és milyen tiszta mintha csak egy Tv képernyőéről varázsolták volna ide .-Gergő magafelé fórdított a csipőmnél fogva a pultra ültetett és szabad kezével szétnyitotta a lábam , hogy magának helyet csináljon .
-Tudod mi a meseszép?

-Mi?

-Az , hogy Te itt vagy velem és ez teszi olyan széppé ezt az egész lakást . -Zavaromba lehajtotta a fejem és közelebb húzodtam hozzá .-Mit szolnál ha rendelnénk egy sajtos pizzát?

Mi ez a sajtos pizza mánia mostanság nála?

Végig simítottam borostás arcán a másik kezemel pedig a tarkoját simogattam , csípömről levezette az egyik kezét a fenekem alá nyúlt és felemelt . Erőssen a dereka köré fontam lábaim és ajkamat az övére nyomtam finoman visszacsókolt és óvatossan lerakott a földre .
-Bízol bennem kölyök?.-Hosszan és lágyan a nyakam oldalába csókolt
-Igen , megbízom benned . De ne hívj így olyan bizarul hangzik.-Nevettem fel, de ő nem. Teste megdermedt mintha olyan nehéz lenne számára elhinni azt, hogy megbízom benne. Fura. Azt hiszem ennek utána kell járnom.

-Kösz édes . Sokat jelent nekem .

Mosolyogva megráztam a fejem , átöleltem és az állam mellkasának nyomtam .

-És te bennem?.-Amint kimondtam a szavakat átkoztam magam , hogy nem szívhatom vissza őket . Mert ha úgy kell kikönyörögnöm tőle a hűséget a bízalmat és a szerelmet akkor az egész semmit sem ér és bármit is mond biztos nem őszinte a mondandója . Vagy ami még rosszabb, tönkre is teheti a kapcsolatunkat ,megint. Tekintete a hátam mögé vándorolt és ezzel választ is kaptam a kérdésemre . Mindennél jobban arra vágytam , hogy kiszabadítsam testem ölelő karjai közűl , de hiába próbálkoztam nem engedte.

-Kell egy kis idő még újra megtanulok bízni másokba , benned. Hidd el édes én próbálkozom ! .-Arcára kiült a kétségbeesés és olyan erősen szórított magához , hogy éreztem csontjaim ropogását .
-Aú ! Engedj el rendbe?
Szemembe nézett , de bármit is látott , már nem igazán érdekelt .
-Basszus !
-Nincs semmi baj , tényleg!.-Mondtam a hangomba rejtőzött csalódottsággal és azt akartam még magamal is elhitetni , hogy ez így is van.
-Tudom jól , hogy most ezt csak az én kedvemért mondod ! Le sem tagadhatod , hogy a hangodból mennyire kihallatszik a csalódottság . Ne hazudj nekem Vivi!
-Nem szoktam hazudni Gergő! És minden egyes szavamat komolyan mondtam . Értve?

Válasz helyett megcsókolt és a nappaliba lévő szürke kanalé felé tólt. Ovatossan ledöntött és a kezét levezette a combom belső oldalára, kezemet mellkasára nyomtam és próbáltam eltolni magamtól . Ijedten felültem és a kanapé vegébe húzódtam .
-Baszki ! Sajnálom kicsim , ne engedd , hogy olyat tegyek veled amit te nem akarsz .-Feltérdelt és az ölelésébe húzott , megadtam magam és dereka köré kulcsoltam karjaim fejem pedig a mellkasába fúrtam .
-Semmi baj , nem kellett volna hagynom , hogy ennyire belefeletkezzünk a csókolozásba .-Bánatos tekintettel felnéztem rá és magamhoz szórítottam .-Ne engedj el kérlek !
-Css , kicsim nyugodj meg ! Semmi gond , de most már tényleg nyugodj meg .-A hajamba puszilt és a hátam mögé nyúlt egy takaróért amit szorossan körémtekert .-Nem foglak elengedni soha! .

Mögém feküdt engem pedig maga elé húzott és a mellkasára döntötte a fejem .
-Minden rendbe lesz ! Most pedig aludj ! .-Arcát hajamba fúrta és mindkettőnket elnyomta az édes álom .