Pisztollyal a rózsáért

15. fejezet

Matteo már talán a harmadik pohár pezsgőt is felhajtotta, mire végre odaállt Segnorina Gianna mellé. A lány pár másodpercig kuncogott Matteo esetlenségén, de utána már mosolyogva nyújtotta a kezét mikor Matteo felbotlott a saját lábában.

- Elnézést, Segnorina.

- Ugyan, már azt hittem én vagyok két ballábas, ön most eloszlatta a kételyeimet. - nevettek fel mind a ketten. A lány kacagása úgy hangzott mintha énekelne. Lágyan, de mégis elbűvölően.

- Nézze, kisasszony! Nem tolakodni akarok vagy ilyesmi, de esetleg megtisztelne egy tánccal? - nyújtotta a kezét Matteo mire Gianna bólintott és beálltak keringőzni. Közben hallgatták a körülöttük suttogó embereket.

- Nézzétek! Segnore Matteo egy lánnyal táncol!

- Vajon ő a leendő Segnora Alvarez Del Castilio?

- Hé, az ott Nem Segnorina Don Fugez? - és még a többi. A legtöbben elmosolyodtak, de némelyik kissé kínos volt ezért inkább egy csendesebb helyen folytatták a beszélgetést. Kint a teraszon.

- Szóval maga a maffia leendő feje? - kérdezte Gianna.

- Még nem, de ha már elköteleztem magam akkor igen. Addig is az apám vette át az irányítást.

- Ha jól hallottam önnek rendkívül hamar fel kellett nőnie, továbbá ön 120 év után az első 15 évesen beavatott maffiózó.

- Kegyed meglepően sokat tud rólam, Segnorina Don Fugez!

- Gianna! Kérem tegeződjünk! És elnézést kérek, de ha hiszi ha nem, az apám megállás nélkül magáról beszél.

- Rólam? - kérdezte Matteo meglepetten. Tudta, hogy híres a maffiózók körében, de erre nem számított.

- Igen, és főleg arról, hogy maga most épp menyasszonyt keres. - na ez kissé kínos volt. Talán mind a kettőjüknek, de Matteo hamar elmosolyodott mert meglepte a lány őszintesége.

- Elnézést, Segnore Matteo! Tudom, hogy ez kínos! - pirosodott el Gianna orcája, mire Matteo akaratlanul is, de belesimított a lány tincseibe. Az arcszíne már egy eper pirosságával ért fel.

- Matteo! Kérlek, Gianna! Hívj Matteonak! - mosolyodott el. Arra ami ez után történt, arra életében nem számított. Gianna kivett egy kis papírt a táskájából Matteo kezébe nyomta egy szájpuszi kíséretében.

- Ez a számom! Hívj vagy írj rám valamikor! Jó lenne még beszélgetni! - mosolygott Gianna és visszament a bálba. Matteo úgy állt az erkélyen mintha oda betonozták volna. Mozdulni sem bírt, csak nézte az ajtót, amin a lány bement. 

- Na, hogy ment? - hallatszott hirtelen Matteo háta mögül. Az unokatestvére Izzy volt az. Folyton ő avatkozott bele Matteo magánéletébe. Olyan volt mint egy nővér, aki folyton piszkálja, de nagyon szereti a tesóját. Matteo felugrott a lány hirtelen felbukkanásától.

- Atya úr isten, Izzy!

- Bocsi, na, mi volt?

- Elmondjam vagy kihallgattál mindent?

- Mindent! Az elejétől a végéig! Ez a lány bukik rád, uncsitesó! Szerintem hívd fel!

- Még ma este?

- Dehogy ma este! Te megőrültél? Azt fogja hinni, hogy nyomulsz rá! Legkésőbb, holnap reggel hívd fel, hogy feldobd a napját!

- Kösz, Izzy, de még mindig van magánéletem!

- Jó, jó, jó, értem! - nevetett a lány és ő is visszament. Matteo is hamarosan visszament a székéhez, ahol Marcellino várta.

- Na, mi volt?

- Haver én teljesen odavagyok.

- Ezt, hogy érted?

- Azt hiszem beleszerettem Gianna Don Fugez - be!