Vegas Lights [Seokmin FF]

may we meet again

Az este a szobában piálás után egy bárban folytatódott, bár fogalmam sem volt, hogy tudtunk elmászni odáig. A társaság minden egyes tagja teljesen elázott, kivéve talán Ruby-t, pedig arra számítottam, hogy ő akar majd a legjobban lerészegedni. Nagyon nehéz volt visszafognom magam, hogy ne kezdjek el vele részegen lelkizni, helyette inkább próbáltam finoman kínálgatni, de mindent elutasított. Éppen egy pohár borral üldögélt egy bárszéken, amikor már nem tudtam tovább tartóztatni magam, és helyet foglaltam mellette.

- Szia. Kérhetek egy pohár bort? - fordultam a pultos srác felé, aki bólintott, és elkezdte kitölteni a piámat.

- Nem hiszem, hogy szükséged van erre. - szólalt meg Ruby, aki még az első pohárnál tartott.

- Talán tényleg nincs. De nemsokára szilveszter, és ebben az évben alig buliztam.

- Beszélni akarsz, igaz? - látott keresztül rajtam.

- Talált. - vágtam rá, miközben elvettem a poharat, és kifizettem a bort. - Csak szeretném, ha jól éreznéd magad. Nem akarlak rávenni semmire. Csak szeretném, ha elengednéd magad, és szórakoznál egy kicsit. Máris sokkal jobban vagy, mint voltál...

- Nem akarom alkoholba fojtani az összes bánatomat, mert annyi alkohol a világon nincsen, amennyi ahhoz kellene. - felelte.

- Azért megpróbálhatod. - koccintottam össze a poharainkat.

- Ha te mondod.

Ezután szótlanul ültünk egymás mellett, miközben a hatalmas helyiség elnyelte a barátainkat. Csak Lucas-t és Zoey-t szúrtam ki, akik halál részegen egymás nyakába kapaszkodva dülöngéltek egy random társasággal. Aztán megláttam Logan-t is, aki James-szel ivott versenyt, miközben igen alulöltözött lányok járkáltak körülöttük. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Logan rájuk sem nézett, de valljuk be, részeg volt. Ráadásul hűséget fogadott, nem vakságot. Egyáltalán nem zavart, ha megnézte őket.

Már a negyedik pohár boromat ittam, és kezdtem úgy érezni, hogy sürgősen friss levegőre van szükségem, mert forog velem a világ. Szóval szóltam Ruby-nak, hogy mindjárt jövök, és átverekedve magam a tömegen kivetődtem a hidegbe. Természetesen, egy rövidujjúban, mert a kabátomat a ruhatárban hagytam. De még nem bántam, annyira melegem volt, hogy kivételesen jól esett. Körülöttem különböző társaságok cigiztek, beszélgettek, vagy éppen csak levegőzni jöttek ki, mint én. Láttam néhány lányt, akik egymást támogatták, valamint párokat is. Valamiért úgy tűnt, senki sem olyan részeg, mint én. Aztán szabályosan felugrottam, amikor valaki a vállamra tette a két kezét. Mosolyogva fordultam meg, mert ezt mindig Logan csinálta velem, de leesett az állam, amikor nem ő állt előttem. Hanem egy igen ismerős, de mégis ismeretlen srác.

- Sajnálom, de nincs több pulcsim. - nevetett fel a srác. - Mindig ilyen lengén öltözködsz?

- Én... - nyitottam szóra a számat, de hirtelen meggondoltam magam. - Bent van a kabátom, csak...

- Kijöttél szívni egy kis friss levegőt. - fejezte be a mondatot.

- Igen. - bólintottam. - Azt hittem, megfulladok odabent.

- Ugye nem egyedül vagy? - kérdezte meglepően aggódó hangnemben.

- Nem. A barátaimmal. És te? - kérdeztem vissza, bár én magam sem tudtam, miért.

- Én is a haverjaimmal vagyok. De azért ez elég fura.

- Mire gondolsz?

- Egy hotelban lakunk, és ma este már találkoztunk egyszer.

- Véletlen. - legyintettem.

- De szerencsés véletlen. - javított ki. - Ha már másodszor is összefutottunk, azt hiszem, illene bemutatkoznom. - nyújtott kezet. - Seokmin.