Vegas Lights [Seokmin FF]

i've missed you

- Jó reggelt! - ébresztett Logan, nyomva egy puszit a homlokomra. - Holnap este nagyot bulizunk. Az év utolsó napja. El tudod ezt hinni? Olyan gyorsan eltelt.

- És meg is éltük, nem öltél meg minket tegnap azon a versenyen. - tettem hozzá poénosan.

- Ó, tényleg, Charlotte feltette a képeket. Akarod látni?

- Hát persze. - ültem fel, és fél kézzel hátrasöpörtem a hajam.

Logan pötyögött valamit a telefonján, majd felém fordította a kijelzőt. A képhez mindössze egy versenyzászló emojit írt, ami röviden összefoglalta az egészet. Az első képen mi voltunk Zoey-val és a fiúkkal, amikor kiülünk a kocsik tetejére. A következő kép Charlotte és Grace voltak, illetve csak a lábuk, ahogy a lelátóról nézik a versenyünket. A következő kép Vernon és Carter, ahogy kő-papír-ollóval próbálják eldönteni, ki vezessen közülük. Aztán ott volt a csoportkép, amit a férfival csináltattunk, aki vezette a futamokat. Azon kaptam magam, hogy Seokmin-t keresem a képeken, de ő egyértelműen szándékosan kerülte a kamerát, amiért nem hibáztattam.

- Ezek lettek életünk képei. - jegyeztem meg elismerően, miközben lelöktem magamról a takarót. - Mi a mai terv?

- Stratosphere Casino, vagy valami hasonló. James már kitalált mindent. - felelte Logan.

- Szokás szerint. - zártam be magam mögött a fürdőszoba ajtót, majd bevágódtam a zuhany alá.

Az előző nap tényleg jól sikerült. Lefoglaltam magam, és ami a legfontosabb, lefoglaltam az agyam, hogy ne tudjon hülyeségeket gondolkozni. Úgy terveztem, hogy ez a nap is hasonlóan jól fog telni. És ebben semmi sem állhatott az utamba. 

Magam köré csavartam a törölközőmet, és letöröltem a párát a tükörről. A lány, aki visszanézett rám, már rég nem az a lány volt, mint a kirándulásunk előtt. Azt hittem, a változást az okozta, hogy az élet próbára tette a kapcsolatomat, de én ellenálltam. Bebizonyítottam magamnak, és mindenki másnak is, hogy mennyire erős az, ami köztünk van Logan-nel.

Amikor kiléptem a fürdőszobából, egyedül találtam magam. A szekrényhez léptem, hogy kiválasszam a ruhámat, amikor megakadt a szemem két szatyron. Az egyikben a Zoey-val vett csillogó ruha volt, a másikban a Vernon-os póló, amit Carter-nek szántunk. Elmosolyodtam a gondolattól, hogy milyen tökéletes lesz a holnap este. Mert annak kellett lennie. Ennyi minden után nem végződhet rosszul.

Miután úgy döntöttem, hogy egy az egyben kihagyom a reggelit, a nap további részét pihenéssel terveztem tölteni, mert úgy éreztem, már nagyon kijárt. Logan a fiúk szobájában ült, én pedig éppen olvasgattam, amikor valaki kopogás nélkül benyitott a szobába. Összerezzentem, és letettem magam mellé a könyvet.

- Kopogni luxus? - kérdeztem a befelé igyekvő James-től.

- Vészhelyzet esetén nem kötelező. - felelte frappánsan, és leült az ágy szélére.

Törökülésbe helyezkedtem, mivel éreztem, hogy nem ok nélkül keveredett ide, pont akkor, amikor Logan nem tartózkodott a szobában.

- Szóval... Akarsz valamit mondani? - köszörültem meg a torkom.

- Inkább neked kéne mondanod valamit.

Esküszöm, James néha ijesztő tudott lenni, ahhoz már hozzá voltam szokva. De ahogy ebben a pillanatban rám nézett, az semmihez sem volt fogható. Még a szívem is kihagyott egy ütemet, mintha legalábbis rendőrök vallatnának valami igen komoly bűncselekmény miatt.

- Mit? Nem értem, miről beszélsz. - kamuztam.

- Már egy ideje fontolgatom, hogy beleüssem az orrom ebbe az egészbe, ami köztetek folyik Logan-nel, meg azzal az ázsiai sráccal. Nekem semmi bajom az új barátaiddal, komolyan, de azt hiszem, már mindenkinek feltűnt, hogy valami nem oké. Logan-nek is.