Vegas Lights [Seokmin FF]

crush

Logan hihetetlen módon még mindig aludt, amikor visszaértem, de abban a pillanatban, hogy bezártam magam után az ajtót, már kopogtak is rajta. Gyorsan kinyitottam, és Sashával találtam szembe magam, amitől egy kicsit csalódottnak éreztem magam. Bár nem tudtam, miért. Valamiért Seokmin-t vártam, hátha akar még mondani valamit.

- Csak nem Brad Pitt-re számítottál? - kérdezte Sasha, amikor meglátta a csalódott ábrázatomat.

- Nem. Ryan Gosling-ra. - poénkodtam, majd jeleztem neki, hogy lépjen ki a folyosóra, én meg ismét felkaptam a két kávét, és utána mentem, bezárva magam után az ajtót.

- Mi ez a nagy óvatoskodás? - kérdezte, majd egyik kezével elvette tőlem a kávét, a másikkal meg megigazította a septum piercingjét, amit minden bizonnyal elaludt.

Még Zoey-val egyszerre csináltatták két éve, és azóta egyetlen egyszer sem vették ki, bár nem egyszer féltünk attól, hogy begyullad vagy elfertőződik. Mára már annyira megszoktuk, hogy el sem tudtuk volna képzelni őket nélküle. Persze, nem ők voltak az egyetlenek, akik bevállaltak valami ilyesmit közösen, nekem és Ruby-nak egyforma köldökpiercingünk volt, amit három éve csináltattunk, karácsony napján.

- Logan még alszik. - jelentettem ki. - Találnunk kell egy másik kávézóhelyet.

- Uh, hála istennek. Nem akartam, hogy hallgatózzon. - mondta, nekem meg felszaladt a szemöldököm. - Csajos dologról kell beszélnünk.

- Egészségügyi szempontból, vagy...

- Nem, jézus isten, dehogy. - kerekedett el a szeme. - Még csak az kéne.

Végül leültünk egy kis kerek asztalhoz, és kényelemben helyeztem magam a vörös anyaggal borított fotelban, Sasha pedig beletúrt a hajába, és felsóhajtott.

- Na, jó, igazából két dolog is lenne...

- Csapjunk bele. - türelmetlenkedtem.

- Oké, oké. Szóval, azt hiszem, Logan nem igazán bírja az új barátaidat. Vagy barátainkat. A többiek egyértelműen bírják őket, de ő... Olyan furcsán viselkedett velük.

- Biztosan megvolt rá az oka. - legyintettem. - Talán csak túl sokat ivott.

- Hát, meglehet. Nem tudom. Csak gondoltam, megemlítem.

- Mi a másik téma? - sürgettem, miközben elkezdtem inni a kávét, és megjegyeztem, hogy bőven túl sok cukrot tettem bele.

- A másik téma Minghao.

- Hűha. - dőltem hátra, majd összefontam magam előtt a karjaimat, továbbra is a kezemben tartva a kávéspoharat.

- Semmi extra. - ellenkezett. - De tetszik. Eléggé. - bámulta a kávéját, majd a füle mögé simított egy hajtincset.

Én meg szó nélkül bámultam rá tovább, miközben a sajátomat kortyolgattam. Végül felemelte a fejét, és egyenesen a szemembe nézett. Aztán hátravetett fejjel felsóhajtott, és a szemét kezdte forgatni, mintha valami szörnyű vallatáson menne keresztül, pedig meg sem szólaltam.

- Oké, nagyon tetszik. De még nem ismerem egyáltalán. Úgyhogy mást nem tudok mondani.

- Nem is kell. - jegyeztem meg. - Pontosan ezt vártam.

- Szóval, mit kezdünk ezzel az információval?

- Hm. - vontam meg a vállam. - Nem tudom. Akarod kideríteni ma este egy közös kaszinózás alkalmával?

- Hogy micsoda? - kérdezett vissza döbbenten.

- Pontosan, nagyon jól hallottad. Meg vagyunk hívva.