Vegas Lights [Seokmin FF]

this is us

Az előző esti maratoni ivás után olyan jól esett ez a forró zuhany, mintha egy évig éltem volna az északi-sarkon. Logan még aludt, amikor magamhoz tértem, szörnyű másnapossággal, és még nagyobb éhséggel. Merthogy a bárból azonnal hazajöttünk, a társaságunk négy új tagjával együtt, akikről kiderült, hogy a velünk szemközti szárnyban laknak. Persze, ők nem bérelték ki az egészet, mint mi. De megadták a szobaszámaikat, arra az esetre, ha összefutnánk még velük. Márpedig a barátaim nagyon megkedvelték őket. És hát, én is.

Magam köré csavartam a törölközőmet, és kiléptem a párás fürdőszobából, majd halkan bezártam magam után az ajtót. Átléptem egy üres üveget ami minden bizonnyal előző estéről maradt itt, és halványan elmosolyodtam, mert tudtam, hogy nekem kell majd levinnem. Kinyitottam a szekrény ajtaját, hogy előhalásszak belőle egy megfelelő outfit-et, de megakadt a tekintetem a sötétkék pulcsin, ami még mindig a ruháim között lapult. Igen, ezt határozottan vissza kellett volna adnom Seokmin-nak, még tegnap este. El sem kellett volna fogadnom, igazából. Így, hogy kijózanodtam, kezdett összeállni nekem az előző este képe, és legszívesebben tarkón csaptam volna magam. 

Sok homályos folt volt az estében, de tisztán emlékeztem azokra a pillanatokra, amikor részegen bámultam őt, és valószínűleg mindenkinek feltűnt. Ha nem is mindenkinek, James-nek biztosan. Csodáltam, hogy nem húzott félre ott helyben, hogy rákérdezzen, mi ütött belém, de tudtam, hogy még nem úsztam meg a dolgot. Bár fogalmam sem volt, mit mondjak neki, ha felhozza. Én magam sem tudtam, mi a francot csináltam.

Felvettem egy szűk, koptatott farmert, majd magamra kaptam az ejtett vállú, sötétkék pólómat, és a sminktáskámmal a kezemben bezártam magam után a fürdő ajtaját. Odabent még mindig párás volt a levegő, és végig kellett húznom a tenyerem a tükrön, hogy lássam benne magamat. A hajam enyhén nedvesen omlott a vállaimra, így becsavartam egy törölközőbe egyenlőre, majd kihalásztam a táskából a szempillagöndörítőmet, ami nélkül nem indulhatott a nap. Szörnyen néztem ki, és még rosszabbul éreztem magam, de tudtam, hogy fél óra a fürdőben, és a legjobb formámban fogok tündökölni. Nos, a fél órából végül negyvenöt perc lett, de Logan még akkor is aludt, amikor kijöttem, kiengedve magam után a párát is, amit a hajszárítással hoztam létre.

Aztán úgy döntöttem, a saját kezembe veszem a dolgokat, és szerzek egy kávét magamnak, meg egyet Sashának, mert mindig is ő volt a kávézós barátnőm. Felvettem a térdig érő csizmámat, és már majdnem kiléptem az ajtón, amikor rájöttem, hogy itt a tökéletes lehetőség. Úgyhogy kinyitottam a szekrényt, és kikaptam belőle a sötétkék pulcsit. Megálltam a szekrényajtóba szerelt tükör előtt, és elégedetten megpördültem előtte. Utáltam bevallani, de kifejezetten jól ment a sötétkék, ejtett vállú pólómhoz, mert úgy nagy általánosságban, jól állt rajtam. És utáltam bevallani, de marha jó illata volt.

Vetettem még egy utolsó pillantást az alvó barátomra, aki kicsit sem tűnt úgy, hogy hamarosan magához tér, majd kiléptem az ajtón, és óvatosan bezártam azt magam után. Mivel még elég korán volt, arra számítottam, hogy a hotel népe még biztosan alszik. Ezzel szemben azonban valami teljesen mást tapasztaltam. Az élet csak úgy pezsgett, ahogy leértem a földszintre. Mindenki reggelizni indult. Én is becsatlakoztam a tömeghez, bár közben folyamatosan nyújtogattam a nyakam, hátha kiszúrom Seokmin-t. Nem jártam sikerrel.

A reggeli valóban svédasztalos volt, a nagy, fehér abrosszal leterített asztalokat körbeülték a hotel vendégei. Családok, baráti társaságok. És az egyik fal mellett álló, kétszemélyes asztalnál egyedül üldögélt valaki, aki túl ismerős volt ahhoz, hogy elsétáljak mellette.

- Szia. - álltam meg az asztal mellett, és kibújtam a pulcsiból. - Nagyon köszönöm, de úgy érzem, ideje visszaadnom.

Seokmin keze megállt a gofri kenése közben, és felnézett rám. Függetlenül attól, hogy tegnap este konkrétan alig látott ki a fejéből, úgy nézett ki, mint aki nyolc órát aludt, és egy korty alkohol sem csúszott le a torkán. Igen, nyilván én is a lehető legjobb formámba hoztam magam, de nekem hatalmas segítségemre volt a rengeteg smink is.