Vegas Lights [Seokmin FF]

this is just the beginning

Amikor magamhoz tértem, Ruby nem volt a szobában. De Logan igen. Az ágy szélén ült, háttal nekem, a kezei között forgatta a dobozt, amit tegnap sajnos túl közelről is megszemlélhettem.

- Jó reggelt. - köszöntött anélkül, hogy egyáltalán megmoccant volna.

Nagyot nyeltem, ahogy felültem az ágyban, és mindkét karommal átöleltem a felhúzott lábaimat. Ez a köszöntés teljesen máshogy hangzott, mint tegnap reggel. Hideg volt, és érzelemmentes.

- Jó reggelt. - feleltem hosszas gondolkodás után, mivel nem tudtam, mi mást mondhatnék.

- Nem haragszom rád, Liz. - mondta egy kis szünet után.

Miután nem kapott választ, nagyot sóhajtott, és felállt. Megkerülte az ágyat, és leült mellém, visszacsúsztatva a dobozt a zsebébe. A szememmel követtem a mozdulatot, és még akkor sem tudtam a szemébe nézni, amikor ő már az arcomat pásztázta.

- Megértelek. - tette hozzá, de nem kapott semmilyen reakciót.

Óvatosan megemelte az államat az egyik kezével, hogy egy magasságba kerüljön az arcunk, de én szigorúan lefelé néztem.

- Nem hiszed el.

- Én nem így reagálnék a helyedben. - szólaltam meg végül.

- Már sejtettem egy ideje. - mondta ki, amivel elérte, hogy ránézzek. - Nem is tudsz a szemembe nézni úgy, mint régen. Bűntudatod van.

- Mégis mit vársz? - kérdeztem halkan.

- Szeretlek. És nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. De szeretném, ha tudnád, hogy komolyan gondoltam. Az ajánlatom áll, és állni is fog továbbra is. Arra az esetre, ha meggondolod magad.

- Nem szeretném, hogy azt hidd, nem szeretlek. - vágtam rá.

- Nem hiszem azt, hogy nem szeretsz. Azt hiszem, hogy szeretsz, de már nem úgy mint régen. - állapította meg. - Már valaki mást sokkal jobban szeretsz.

Nem akartam hazudni. De az igazságot kimondani túl fájdalmas lett volna. Így inkább nem válaszoltam. Logan elengedte az állam, és elsöpört egy hajtincset az arcomból.

- Csak kérlek, hadd ne veszítselek el.

- Egy kicsit mindenképpen el fogsz. - mondtam ki őszintén. - De nem teljesen.

Logan arcán egy nagyon halvány mosoly suhant át, ami inkább volt szomorú, mint megkönnyebbült, de nekem éppen elég volt. Közelebb hajolt hozzám, és adott egy puszit az arcomra, aztán még egy pár másodpercig fürkészte az arcomat, miközben minden erőmet összegyűjtöttem, hogy ne bámuljam a földet.

- Akkor... Azt hiszem, este találkozunk. A buliban. Vagy... Majd meglátjuk. - állt fel, és elindult az ajtó felé.

Egy szó nélkül néztem, ahogy kisétál, és nem éreztem semmit. Csak megkönnyebbülést, és egy kicsi bűntudatot. Logan nem haragudott rám, de a többieknek így is nehéz lesz a szemébe néznem. És ami a legrosszabb, Seokmin is a többiek között van.

~~~~~~~~~

- Nem akarok menni. - hisztiztem gyereket módon a földön ülve, miközben Ruby szinte könyörgött nekem, hogy kezdjek készülődni az esti buliba.

- Gyerünk már, Liz, a reggeli sem volt gáz, most sem lesz semmi baj.

- Ja. De nem volt ott mindenki. - vágtam vissza.

- Hidd el, hogy a fiúk nem fognak máshogy nézni rád. Sőt, ők még örülnek is ennek, le merném fogadni. - próbált lelket önteni belém.

- Beszélnem kell vele. - ejtettem hátra a fejem, ameddig bele nem vertem a falba, de úgy rendesen. - Aú.