Vegas Lights [Seokmin FF]

maybe i do

A szilveszteri kirándulásunk negyedik napja számomra délben kezdődött. Komolyan abban a tudatban mentem el aludni, hogy nem is vagyok annyira részeg, de amikor felébredtem rádöbbentem, hogy valójában még mindig az vagyok egy kicsit. Felültem, hasogató fejfájással, és szorosan lehunyt szemmel próbáltam összeszedni magam. Még mindig úgy éreztem, hogy az előző estét sikeresen zártam, és csak még jobban megerősített benne az, hogy Logan hamarosan belépett a szobába egy tálcával a kezében.

- Jó reggelt. - mosolygott, miközben leült az ágy szélére. - Hoztam reggelit. Vagy ebédet. Vagy akármit, ami jó a másnaposságodra.

- Köszönöm. - vettem el a tálcát, és nyomtam egy puszit az arcára. - Hogy a francba szedted össze magad? Nagyon szét voltál esve.

- Meglepő módon már kilenckor fent voltam, és nem volt semmi bajom. Na, jó, ez mondjuk így nem teljesen igaz, de tíz perc alatt túltettem magam azon, hogy fáj a fejem, és onnantól már minden rendben volt. - vigyorgott, én pedig felnevettem.

- A többiek?

- Mindenki épségben hazaért, James és Lucas már tíz órakor a folyosón ültek és dumáltak. Azt hiszem, Lucas és Zoey összejöttek végre. Vagy valami olyasmi.

- Kizárt, sosem fogják hivatalosan felvállalni. - kortyoltam bele a kávéba. - Ahhoz túl nagy a büszkeségük.

- Soha ne mondd, hogy soha.

- Nem mondtam, hogy soha. Azt mondtam, hogy kizárt. - forgattam ki a szavait, mire mosolyogva megrázta a fejét, aztán leszegezte a tekintetét a takarómra.

- Ne haragudj, ha tegnap túl hevesen magyaráztam, nem voltam valami jó állapotban.

- Azt észrevettem.

- De minden egyes szót komolyan gondoltam. - tette hozzá.

- Azt is gondoltam. És el is hiszem.

Logan elmosolyodott, és hozzám hajolt egy csókért. Majd felállt az ágy széléről, és az ajtóhoz sétált.

- Megyek, ránézek a többiekre. Hátha van valami ötletük mára.

Bólintottam, és néztem, ahogy elhagyja a szobát, majd tovább kortyolgattam a kávét, miközben az ablak felé fordultam, hogy érje némi napfény az arcom. Ez a reggel különösen naposnak ígérkezett, már amennyire reggelnek lehetett nevezni az időt, amikor végre magamhoz tértem.
Hasogató fejfájással és émelygéssel küzdve bevágódtam zuhanyozni, miután megettem a reggelimet, és hagytam, hogy a meleg víz átjárja az egész testem. Előző este szépen összefagytam, de jobban zavart, hogy anélkül léptem le, hogy elbúcsúztam volna a barátaimtól.
Gyorsan magamra kaptam valami laza ruhát, és kiléptem a szobából, még mindig nem a legjobb állapotban. Ruby és Ella a két fotelban ültek, Zoey, Sasha és Carter pedig a földön foglaltak helyet, és mindannyian úgy néztek ki, mint akik nem aludtak három éve.

- Sziasztok. - csatlakoztam a szőnyegen ülő társasághoz.

- Hali. - nézett rám Zoey. - Mizu?

- Hulla vagyok, de ettől eltekintve minden oké. - feleltem megvonva a vállam, és körülnéztem a barátaimon. - Veletek?

- Mindjárt meghalok. - jött Carter válasza.

- Én is. - bólintott Ella.

- Rendbe hoztátok a dolgokat Logan-nel? - kérdezte Sasha.

Az egész társaság felém fordult, én pedig nyeltem egy nagyot.

- Aha, úgy látom, már mindenki tud a dologról. - jegyeztem meg. - Már minden oké.