Vegas Lights [Seokmin FF]

i like the way it hurts

Még csak a hét közepén jártunk, de már megint a tükör előtt állva készítettem a sminkem az esti bulihoz. Éreztem, hogy a májam még meg fogja ezt bosszulni, de úgy gondoltam, egyszer élünk. Éppen az utolsó simításokat végeztem, amikor valaki kopogott, aztán kinyílt az ajtó. Logan éppen James-ék szobájában volt, így arra gondoltam, biztosan ő jött vissza, de legnagyobb meglepetésemre Seokmin volt az, és már le is ült az ágy szélére. Kis híján elejtettem a palettát, amit eddig a kezemben tartottam, és pánikolva néztem a már csukott ajtó felé.

- Nyugi, még nagyon témában vannak. - olvasott a gondolataimban. - Hogy vagy?

- Minden oké. - fordultam vissza a tükör felé, magamra erőltetve némi lazaságot.

- Kibékültetek? - kérdezte jóval halkabban, én pedig mély levegőt vettem.

- Valami olyasmi, azt hiszem.

- Értem...

- Segítesz egy kicsit? - vettem el a nyakláncom az éjjeliszekrényről.

- Persze. - pattant fel az ágyról, és megállt mögöttem, kivéve a kezemből az ékszert.

Egy pillanatra összeértek az ujjaink, amitől gyorsabban kezdett verni a szívem, aztán megemeltem a hajam, és hagytam, hogy összecsatolja a nyakamban. Egy darabig szerencsétlenkedett a kis kapoccsal, és láttam a tükörben, ahogy összevont szemöldökkel koncentrál, amitől elmosolyodtam. Aztán végre sikerült neki, és belenézett a tükörbe, illetve egyenesen a tükörképem szemébe.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá.

- Igazán nincs mit.

Még egy pillanatig néztük egymást, aztán tett egy lépést hátra. Láttam, hogy tétovázik, amikor felé fordultam, a hajába túrt, és zsebre dugta az egyik kezét, majd a földet kezdte pásztázni.

- Mennem kéne, mielőtt...

- Igen, talán az lenne a legjobb. - motyogtam, a nyakláncom medálját forgatva az ujjaim között.
- Akkor lent találkozunk. - mondta, én pedig bólintottam, és néztem, ahogy kisétál a szobából.
Nagyot sóhajtottam a plafon felé fordulva, majd visszafordultam a tükör felé, és végigmértem a ruhámat. Nem igazán fektettem nagy erőfeszítést az outfitembe, csak felkaptam valamit, amit először megláttam a szekrényben. Ezúttal még sminkelés terén is visszafogtam magam, hiszen tudtam, hogy úgyis csak el fog folyni, felesleges energiát és időt beleölni.

Leültem az ágy szélére, és a szekrényt kezdtem bámulni, ami már egy fokkal jobb volt, mintha a plafonra meredtem volna. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne gondolkozzak baromságokon, de a baromságok az én életemben nem ismernek határt. Legszívesebben utána mentem volna, visszahúztam volna, és a lehető legszorosabban magamhoz öleltem volna, még akkor is, ha már valószínűleg rég visszaért a szobájába. Biztosan összetörte a szívét, hogy elméletben kibékültem Logan-nel, de még nem mondattam el neki, hogy a látszat nem minden. Csak nem akartam a hét közepén szakítani, amikor még több napot kell egymás mellett kihúznunk. Ráadásul egy szobában.

- Na, mehetünk? - rontott be a szobába Logan, egyértelműen alkoholszagúan, amiből arra következtettem, hogy James-ék szobájában már megy az alapozás, amiből minket kihagytak.

- Persze. - mosolyogtam rá halványan, mert már tudtam, hogy nem kell 100% erőbedobással vigyorognom rá, úgyis kezd részeg lenni.

Szélesen elmosolyodott, és átölelte a vállam, majd kiléptünk a szobából, és a többiek is éppen ekkor kezdtek el kifelé szállingózni. Különösen meglepett, hogy Carter és Vernon együtt érkeztek, de örültem ennek. Lucas és Zoey is egy szobából jöttek ki, nevetve, egy üres üveggel a kezükben, őket pedig Ella követte, a telefonjába merülve. Ő valószínűleg nem élvezte annyira a dolgot még. Aztán meglátta Wonwoo-t, és azonnal jobb kedvre derült. Ekkor már mindannyian lent voltunk, és Minghao-ra, meg Seokmin-ra vártunk. Sasha össze-vissza kapkodta a fejét, amitől elmosolyodtam, és ő is, amikor egy pillanatra találkozott a tekintetünk.