Vegas Lights [Seokmin FF]

"like last summer"

- Úticél bemérve! - üvöltött fel mellettem James a kormánynál, nekem meg azonnal felpattant a szemem. - Keljetek felfelé, gyerekek!

A hatalmas vasajtó lassan nyílt ki, de elég gyorsan ahhoz, hogy meg se kelljen állnunk, hanem egyből be tudjunk kanyarodni a legnagyobb szálloda udvarára, amit életemben láttam. A képeken is hatalmasnak tűnt, és extra elegánsnak, de erre azért egyikünk sem számított. A parkolóban alig voltak szabad helyek, úgy tűnt, szinte telt ház van. 

Amint kipattantunk a kisbuszból, mélyet szippantottam Las Vegas levegőjéből. És ott volt előttem a gigantikus, krémszínű épület, amit tuják szegélyeztek. Ebben az évben nem esett túl sok hó, és el is olvadt rögtön karácsony után, így nem igazán volt meg az ünnepi érzés, azonban ebben a szállodában elhozták a második karácsonyt. Mindenhol égősorokat húztak végig, és egy hatalmas fenyőt teljesen feldíszítettek az épület mellett. Már a parkolóból hallani lehetett az odabentről kiszűrődő zenét, és a vendégek beszélgetését.

- Basszus, ez állati. - reagálta le kulturált módon Lucas, miközben már a kezében is volt a saját bőröndje, majd kikapta Elláét is. - Menjünk be!

A bőröndjeink becipelése nagy feladatnak bizonyult, és alapból nem voltunk kevesen, így elég ferde szemmel méregettek minket, amikor a tizenegy fős társaságunk beverekedte magát a recepcióra, ahol James elintézte nekünk a foglalással kapcsolatos dolgokat.

Egy egész szárnyat béreltünk ki, amin még jobban megrökönyödtek az idős párok és a családok, akik az ünnepeket töltötték itt. Aztán a csapatunk megindult a B szárny felé. Az épület egyébként elég érdekes elrendezésű volt. A szobákba csigalépcső vezetett egy nagy közös térből, így az egész valami kastély érzését keltette. A szárny, ami pedig teljes egészében a miénk volt erre a hétre, teljesen eltért attól, amire számítottam. Hosszú folyosóra érkeztünk, és összezavarodva néztünk egymásra.

- Ez az egész a miénk. - magyarázta James. - Kétágyas szobák, és van egy háromágyas is. Mi döntjük el, ki kivel alszik.

- Nos, számomra ez magától értetődő. - pörgette meg a kulcsokat az ujjai között Logan, majd felém fordult.

- Sok sikert a döntéshez, srácok. - vigyorogtam, miközben követtem Logan-t az első szobába.

- Ja, hát nekik könnyű. - hallottam még Carter hangját, mielőtt bezáródott volna mögöttünk az ajtó.

Ott álltam a legnagyobb hálószoba közepén, amit életemben láttam, és csak csodálni tudtam a karamell színűre festett falakat, a hatalmas, vörös ágyterítővel leterített franciaágyat, a falon fölötte lógó festményt egy kosár orgonáról, a hatalmas szekrényeket a falak mentén, a fürdőszobát, ahova pont beláttam és az amerikai stílusú konyhát. Nem is beszélve az erkélyről, ahonnan már most meg tudtam mondani, hogy hihetetlen lehet a kilátás.

- Azta. - böktem ki nagy nehezen, amikor Logan már letette a bőröndjét az ágy másik oldalára, és kivette a kezemből az enyémet is.

- Egy hétig itt fogunk lakni. - lelkesedett. - Hogy tetszik?

- Eszméletlen. - forgattam a fejem, majd az ablakhoz sétáltam, Logan pedig átölelt hátulról. - Imádom.

- Én téged imádlak.

Mosolyogva fordultam meg, a derekamat a radiátornak vetettem, miközben még mindig ölelt, és lehajolt egy csókért. Még jobban magamhoz húztam, miközben igyekeztem nem mosolyogni folyamatosan. Aztán elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Nagyon örülök, hogy összejött ez az út, Liz. Nagyon régóta terveztelek elvinni valahova, de soha nem értem rá, vagy neked jött közbe valamit. Tudom, hogy ez most nem olyan, mint egy randi, mert hát itt vannak a többiek, de...