Vegas Lights [Seokmin FF]

i'm sorry

Olyan szörnyű fejfájásra keltem, amilyet még sosem tapasztaltam. És csak még rosszabb lett, amikor megéreztem Logan karjait magam körül. Mintha a tegnap este sosem történt volna meg. De sajnos túlságosan is másnapos voltam ahhoz, hogy megmoccanjak, így csak megpróbáltam odébb csúszni, ami több-kevesebb sikerrel össze is jött. Ugyanis távolabb kerültem tőle, de leestem az ágyról. A franc gondolta volna, hogy ilyen közel van a széle. 

Szorosan lehunyva a szemem feküdtem tovább a puha szőnyegen, és imádkoztam, hogy fel ne keltsem. De úgy aludt, mint akit agyonvertek, én pedig kényelembe helyezve magam a földön, megpróbáltam visszaaludni. Ami természetesen már nem sikerült, így elcseszve indult az egész napom. 

Nagy nehezen rávettem magam, hogy feltápászkodjak, majd kisétáljak a szobából, úgy ahogy voltam, pizsamában. 

Aztán egyből ugrottam is egy nagyot, amikor kiszúrtam James-t a folyosó végén, ahogy az egyik fotelban ül, és egy csésze kávét kortyolgat. Egyszerűen tökéletesen nézett kis, rajta aztán abszolút nem látszott az előző este hatása, mintha ott sem lett volna. Pedig határozottan emlékeztem rá, hogy a bárpultnál ült, és a pultos lánnyal beszélgetett. 

- Jó reggelt. - köszöntött kedvesen, pedig egyértelműen látszott rajtam, hogy ez a reggel minden, csak nem jó. - Hogy aludtál? 

- Sajnos a saját ágyamban, pedig szívesebben aludtam volna a földön. 

- És mi akadálya volt ennek? - kérdezett vissza poénosan. 

- Az, hogy már nem bírtam visszaaludni a szőnyegen. - feleltem halálosan komoly arccal, miközben ledobtam magam a másik fotelba, és az asztalra könyököltem, hogy meg tudjam tartani a fejem, mert az igencsak lefelé húzott.

- Történt valami? 

- Ja, így is mondhatjuk. - vontam meg a vállam. - Logan összeszedett egy csapat platinaszőke luxuskurvát, és velük lógott egész este. 

- Azta, ez egy kicsit erős volt. 

- Ugyan már, még vissza is fogtam magam. - dobtam be a legjobb kamunevetésem. 

- Berúgtatok, ugye? 

- Még szép. De ez akkor sem mentség.

- De te nem velük voltál. - tette hozzá, mire felkaptam a fejem. - Láttalak. 

- Hol? 

- A pultnál. Az egyik új haveroddal. 

- Igen, mert... 

- Nem igazán érdekel. - intett le, én pedig mint egy ugató kutya, akire rászólt a gazdája, befogtam a számat. - De szerintem most már egálban vagytok. Téged azóta fűz az a srác, hogy először találkoztatok. 

- Szívesen vitatkoznék ezzel, de nem tudom, mennyire lenne jogos. - túrtam bele a hajamba. 

- Egyáltalán nem. Szóval maradj is csendben. És mondd el Logan-nek, hogy átlépett egy határt, csak hogy a jövőben tudja, meddig mehet el.

- Valószínűleg igazad van. - zártam le a témát. - Neked milyen volt az estéd? 

- Elment. - vonogatta a vállát. - Igazából, elég unalmas volt. Sajnos nekem nincsenek párkapcsolati problémáim, amik megszínesítenék a hétköznapjaimat. 

- Bárcsak nekem se lennének. - bámultam magam elé. - Na, és a pultos lány?

- Aranyos volt. - vonta meg a vállát. - De semmi több. Nem akarok kapcsolatot, még véletlenül sem.

- Persze, megértem.

- De ha elfogadsz tőlem egy baráti tanácsot...

Az egyik szoba ajtaja lassan kinyílt, és Zoey lépett ki rajta, kócosan, ásítozva, még mindig a pizsamájában. Elindult felénk, de csigalassúsággal, James pedig megköszörülte a torkát, és felállt a fotelból. A tekintetemmel követtem, miközben végig tartotta velem a szemkontaktust.